Józsa története

A “füaljon” játszadozó gyerekek

Varga György kertgazda szívére kötötte Kiss Bálint csősznek, akit a “becsületes kertség” hűséges és lelkiismeretes szolgálatáért “ismét elválasztott csősznek”, hogy igen-igen ügyeljen a füaljon játszadozó gyerekekre. Erik az őszibarack, a szilva, a szőlő és nem volna jó, ha valamelyik szőlőgazda a gyermekek garázdálkodása miatt panaszt emelne a kerttanács előtt. A füalj és a szőlőföld között van ugyan egy két méter széles, mindig frissen felgereblyézett terület, ami az árulkodó nyomokat feltüntetheti. De a huncut gyerekeknek van ám eszük és használják is. Tudják a módját, miként tüntessék el a nyomokat. A garádjában el van rejtve egy gereblye, amit otthonról direkt erre a célra hoztak, s ezzel ők is begereblyézhetik, eltüntethetik a nyomokat. Azt is megfigyelték, hogy melyik irányban kell a gereblyét húzni, hogy az eredetivel azonos legyen.
Kiss Bálint uram, az elfogyasztott szerény ebéd után egy kis déli pihenőre tér. Az egyik diófa alatt, fejalj nélkül is tud aludni. Alighogy leteszi a fejét, már alszik is. Jó a lelkiismerete. De nem sokáig aludhatott, amikor a hangos gyermek zsivaj felébresztette félálmából. Morgolódik magában, de veszi a botját és a hangoskodók felé megy. Szaladna, de mert jobb lábára kissé biccent, nehezére esik a gyors járás. De azért igyekszik fürgén, észrevétlenül megközelíteni őket. Meg akarja lepni ezeket a pernahajdereket. De van ezekben a gyerekekben valami különös ösztön. Alig tett pár lépést, máris észrevették és mint a seregély a kereplő hangjára, szétrebbennek. Ki-ki amerre volt arccal, arra fut. De kevés idő múlva újra egy csapatban mennek a Monostori erdő sűrűje felé. Hogy, hogy nem a Miska gyerek nem vette észre a vészt. Csak amikor közvetlen közelében volt Bálint bácsi. S akarva, akaratlan ezt nehéz kinyomozni - pontosan a lábai elé esett, Bálint uram pedig keresztül rajta. Miska fürgén felpattant és a többiek után eredt. A csősz lassan tápászkodik fel s éktelen kiabálás közepette botját ösztönösen utána hajítja. Természetes, hogy nem találta el, célt tévesztett. “Üthette bottal a nyomát.” S magában dohog, máskor ügyesebben kell cselekednie.
Miska a Monostori-erdő egy sokszor felkeresett helyén utol érte a kis csapatot. Azok már vígan csemegéztek a vadkörtefa alatt. Köröttük a félig lerágott körtecsutkák hevertek a porban. Nem hiába vackor a vadkörte. Fanyar, savanyú íze csak az éhes gyomornak jó, no meg a mackónak. Télen megaszalva egészen más az íze is.
Varga Bálint fia, a Varga György unokája viszi a szót. Nem hiába nagyapja nevét adták neki. Szakasztott olyan minden ízében. Komoly súlyos szavakat mond. Szinte maga sem érzi a szavak súlyát. De ösztönösen törnek fel belőle. “Hallottam - úgymond - hogy nagyapámék iskolát akarnak. Ma délután, az ebéd után erről beszéltek nálunk. “Mit szóltok hozzá ?” -

“Nem lesz abbul semmi se” - veti közbe az egyik. “En úgy sem járok” -hangzik innen, “engem nem kényszeríthetnek rá” - hangzik onnan, “Engem hat lóval sem vihetnek oda” - veti közbe a Bencze gyerek. “Kényszerítem senkit sem lehet” - mondják többen is.
Legifjabb Varga György nagyapja meggyőző erővel mondott szavai szerint érvel. Édesapja őszinte, nyílt vágyával, érzésével magyaráz. De hiszen ilyen értelmetlen, tudatlan, buta életet nem élhetünk. Debrecenben is tanul minden gyermek. “Az Debrecen” - próbál ellenkezni Szűcs Sanyi. De Varga György mondja tovább. Valami belső erő készteti a súlyos szavak kimondására. S mint nyári zivatar után a felhő alól kibúvó nap fényes sugaraival derűt, világosságot gerjeszt, úgy született meg egy egészen más érzés, gondolat, ami fogadalomba torkollik: Szeptemberben mindnyájan készek engedelmeskedni a szülői akaratnak. Nem kényszerből, hanem önként. Sőt egyik-másik fejében tovább gomolyognak a gondolatok. Hiszen a Molnár Mihály pedellus gyereke, unokatestvére Antal Pistának, papnak tanul. Miért ne lehetne ő tanító. A Kollégiumban, a “szegények iskolájában” minden falusi gyereknek helye van. És jövője.
Aztán szép lassan felszedelőzködnek. Akinek zsebe van, néhány vadkörtét, csipkebogyót tesz bele, mások a lapulevelet tölcsérré formálva tesznek bele az erdei gyümölcsből. Otthon jó lesz a kis öcsénknek vagy húgunknak. Igaz a madárcseresznye nem olyan, mint a ropogós, piros cseresznye. Amaz fekete és apró, de a “madárlátta” az mindig finom. Az éhes gyomornak pedig mindig jól jön. Ez pedig gyakran előfordul, hiszen a gyermek mindig éhes. Különösen a szegény ember gyermeke. A vadkörtefa alatt még leszúrnak egy ágat. Fogadalmuk jeléül is. Igaz, hogy máskor is megtették ezt és ezek az “emlékoszlopok” mindig eltűntek, hogy átadják helyüket az újnak. De most nemcsak a fa alatt van emlékoszlop, hanem a szívükben is. Még csak azon gondolkodik a Miska gyerek, hogy vissza kellene menni Kiss Bálinthoz, a csőszhöz, hogy bocsánatot kérjen tőle. De Kiss Bálint már rég elfelejtette az iméntieket. Van neki másfelé is “kerülnivaló” dolga.
Otthon nem nagyon kérdezik egyikőjüket sem, hogy hol voltak. Elég korán hazajöttek most, szinte korábban, mint máskor. Talán ennek okát kellene kérdezni. De ezt sem teszik. Ma vasárnap van és egy kicsit…..(Az eredeti műben nincs folytatás)