Józsa története

Korán reggel “megrúgják Debrecent”

A Nyíri család ma a szokottnál is korábban kelt. Általában korán kelnek. De szombaton nemcsak Nyíriné, Juliska megy Debrecenbe, hanem a Miska fiú is. Ilyenkor több eladni való terméket visznek be. Meghatározott helyre mennek. Szoboszlai Papp István püspök úr felesége minden második nap várja őt, de szombatonként fokozottan. Hiszen vasárnap általában vendégei vannak a püspöki családnak és akkor természetesen az asztal is terítve van. Ehhez pedig szükséges a vaj, a túró, a gyümölcs, amit Nyíriné, Juliska oly hűségesen és készséggel hoz. A püspökasszony meg is van elégedve, amit többször is kifejez. Juliska büszke is erre és nem veri ugyan nagy dobra, de nem is hallgatja el.
Ma szombat van. A Miska fiúnak is jönni kell. Az iskolából elmarad most. A tanító úr elnézi, tudja, hogy szükség van rá. Különben is a jobb tanulók közé tartozik a Miska gyerek. Nyíri András, mielőtt napszámba menne, a kis háztájit, ház körüli dolgot elintézi. Van két tehenük, aprójószág és disznó is. Ezek kérik a nekik kijáró fejadagot naponként. A Miska fiú álmosan öltözik. Gyakran dörzsöli a szemét, s egy kis vízzel meg is mossa. Jó friss víz, a homoki mély kútból húzott víz embert, állatot felüdít a forró nappal és a lavórban most “magához téríti” az álmos gyereket.
Juliska elkészíti a két nagyobb kosarat, amit ő vesz vállára. Elöl és hátul nyomja vállát, s nehezedik egyre jobban a városba menet rája. A Miska kosarai kisebbek. Édesapja a télen többet is font, kötött, melyiket hogyan kell. Különféle nagyságúakat és alakúakat. Ez olyan füles kézi kosár, a két fülénél madzaggal egymáshoz kötve, s a vállon átvetve. A vállra puha rongyot tesznek, mégse vágjon úgy bele a madzag húsukba. Igaz, a Miska gyerek inkább csontos, de az sem bírja, ha a madzag mélyen belevág. Juliska kosarában tej, tejföl, vaj, túró, a Miskáéban gyümölcs, zöldbab, uborka, tök van. Megterem a háznál. Igaz, hogy a homokra ügyelni kell. Jól gondozva, trágyázva terem. Az erdőirtásos földjük jó termő.
Hat órakor elindulnak. András később megy. Nekik menniük kell, hogy legalább nyolc órakor a Péterfia utcán legyenek a püspök úr lakásán. Lassan bandukolnak, a Miska gyerek bóbiskol. Néha-néha megbotlik és akkor “felébred”. Anyja rá is szól egyszer-egyszer: Miska el ne aludj, elesel és kiömlik á kosárból minden, s akkor úgy nem adhatom át a püspök úréknak. Mindig “jó árut” viszek. Ezt is meg szokta jegyezni a püspökasszony: “Juliska a vaj, a túró, de minden amit hoz, kitűnő, finom. A férjem is meg szokta állapítani. A vendégek is. Jaj lelkem, Juliskám -szól a püspökasszony - el ne felejtsem mondani magának. Volna egy nagy kérésem. Diószegi fogondnok úréknak egy mikepércsi asszony szokott tejet, vajat, túrót hozni. De beteg lett. Nem tudna valami megbízható asszonyt, aki nekik hozhatna? “Hogyne tudnék, főtiszteletű püspökasszony.” Közben arra gondol, hogy akár ő, de a testvére, aki szomszédban lakik, elintézik ezt maguk közt. “Tudja, hogy hol laknak a fogondnok úrék, lelkem?” ” Ha meg tetszik mondani, megtalálom őket

- mondja Juliska. “Ok a Hatvan utcán laknak, nem messze ide ” ” Tessék csak megmondani, a jövő héttől kezdve oda is fogunk menni. Tessék megnyugodni, hogy olyan asszonyt kerítek, akivel fogondnok asszony is meg lesz elégedve.”
Kell a krajcár. A Nyíri, a Molnár, a Perge család és a többiek a maguk szegénységében mindent megtesznek, hogy megélhetésüket biztosítsák. Juliska Erdős ügyvéd úrékhoz is megy fiával együtt. Kilenc óra körül megszabadulnak terhüktől és indulnak haza, Ugyanazt az utat “megrúgják”. Miska már vidámabban jön hazafelé. Gondolatai már a délutánra megbeszélt erdőbe történő kirándulás körül forognak. A múlt szombaton is olyan jót “kóboroltak” az erdőben. Mélyen a Monostori erdőben, s közben egy-két vadalma, csipkebogyó, kökény is akadt. De azon gondolkodik, hogy az erdőszéli magas akácon megvan-e a szarka fészek, ahol hosszan elidőztek és méregették a magasságot vajon képesek-e felmászni a fára? Most kész az elhatározás: nem lehet oly magas és közben lefelé kezd “nőni” a fa és könnyen elérhetővé válik a fészek. Édesanyjának is megvannak a gondolatai. Vajon a kisebbek elmentek-e az iskolába? Az aprójószág, a tehén hogy van? Nem történt-e valami? Mikor hazaérkeznek úgy tizenegy óra tájban, megállapítja, hogy minden rendben van. De ebédet kell főznie. Nem is tudja, hogy zöldbableves, vagy valami más leves után milyen tésztaféle legyen. A férje nem jön haza ebédre. Tarisznyázott és a kis szalonna a jó házi kenyérrel nehéz munkájában kielégíti, megelégíti.
De közben, hogy el ne felejtse, testvérének, Marinak is szólni kell arról, amit a püspökasszony rábízott. El is szalad mielőbb, hátha otthon találja most dél körül. Mari örömmel fogadja az ajánlatot. Köszöni is testvérének, mert az a család, akikhez ő hordta a tejet, túrót, vajat, közben elköltözött egy másik városba. Nem tud mit kezdeni a sok ház körül kikerülő dologgal, tehát jól jött az ajánlat. Aztán mindketten mennek a maguk dolga után. Nincs idejük bővebben csevegni. Majd vasárnap lehet. Akkor nem szoktak dolgozni és van idejük a hét közben történtekről szót váltani. Mindennek megvan a maga ideje - ismerik ők ezt a Biblia szerint. De az élet is ezt tanítja nekik.