Józsa története

A józsai legényeknek Debrecen és Böszörmény messze volt. Meg aztán a város csak nem való a falusi legényeknek. Mit keresnek ők ott? Ezért a két Józsa így is egymásra volt utalva. Lakodalomba vagy bálba a szomszédból mindig át-áttévedt egy-egy pár legény Ez nem mindig a barátkozás jegyében történt. Néha-néha a lányok kedvéért is. Hiszen szemüket nem kötötték be. De ez meg a két rész amúgy is meglevő nézeteltérésére szolgáltatott újabb okot.
Egy karácsonyi bál alkalmával, amelyik Felsőjózsán volt, Kulcsár Miska, Csontos Jóska, Kállay Pista és Jóvér Sanyi átmentek. Kemény tél volt, fehér karácsony. A hó ropogott csizmájuk alatt. Taposni kellett a havat. Kulcsár Miska repülni szeretett volna, hiszen tavasz óta Tóth Zsuzsikával többször is, szinte minden vasárnap találkoztak. Valamit éreztek egymás iránt. Talán még ők sem tudták megfogalmazni kezdődő szerelmüket. Szívesen látott vendég volt Tóthéknál. Most is mind a négyőjüket szívesen fogadták. A Zsuzsika sütötte tepertős pogácsára elment egy-két pohár bor is.
Aztán elindultak az iskolába, ahol a bál volt. A belépti díjat Miska fizette. Tudta nagyon jól, hogy “csak az a legény gavallér, kinek zsebében a tallér”. Édesapjától vasárnaponként “kijárt” néhány krajcár. Engedelmes, szorgalmas, dolgos fiatalember volt. Nem sok volt, de szerényen lehetett belőle gazdálkodni hétről hétre.

Éjfélig szépen, rendben ment minden. Jól mulatott a kis társaság. De éjfélkor egy négytagú hangos társaság csörtetett be a terembe. Keresték, kibe köthetnek bele. Béres Jóska, Zohányi Sanyi, Németi Laci, Árva Miska mind egy húron pendültek. Béres Jóska udvarolni szeretett volna Zsuzsikának. Többször is közeledett hozzá, de Zsuzsika visszautasította mereven. Éppen Miskával táncolt, amikor Jóska kissé borgőzösen hozzájuk lépett, s Miskát elgáncsolta. Miska nem akart kötözködni. Félreállt. Vallotta, hogy “nem az a legény, aki üti, hanem aki állja”. Meg aztán ők a vendégek, kevesebben vannak. Barátaival együtt kimentek a teremből. Amazok azonban utánuk mentek és szó szót követett, majd tettlegességre került a sor. Bent nem vették észre, mi történik kinn, csak egyesek. Bizony Miskáék szépen lassan ott hagyták a tett színhelyét.
Miska, bár szégyellte magát Zsuzsika előtt, de az megpróbálta vigasztalni. Hazakisérték és szépen elbúcsúztak, Miska igyekezett nem mutatni, hogy az ütések helye sajog. A többiek is kaptak többet, mint amennyit ők adtak. Hiszen ők nem is akartak verekedni. Lassan bandukoltak a havon. Lábuk alatt ropogott, a kutyák vonítottak, ők pedig szótlanul mentek egymás mellett. Keresztülmentek a Tócó hídján, s aztán a sötétben elbúcsúztak egymástól. Ki-ki hazament. Tudták, hogy holnap munkanap lesz és helyt kell állniuk.
Mindegyikőjüknek az járt az eszében, hogy a két Józsa közötti feszültség mikor fog feloldódni. Tudtak arról, hogy mind egyházi, mind közigazgatási vonatkozásban meg vannak a nézeteltérések a két rész között és ez sokszor vezetett arra, hogy egymástól elváljanak. A későbbiekben még inkább. Tudták, hogy egymás nélkül nem képesek létezni sem egyházi, sem világi vonatkozásban. Aztán megbékéltek presbitérium és képviselőtestület. 1881 -ben esperesi határozat alapján közös presbitériumot kellett felállítaniuk. Varga József felsőjózsai, Jóvér János alsójózsai gondnok vezetése alatt Felsójózsáról hét, Alsójózsáról 5 presbiter lett a presbitérium tagja. De bizony az ellentét megmaradt továbbra is a két rész között, hol erősebben, hol gyengébben fel-fellángolt. Az esketési anyakönyv debreceni beírása tanúskodik arról, hogy a két rész fiataljai között házassági frigy először csak 1866-ban jött létre. Azután is gyéren találkozunk ilyennel. Van Felsőjózsai és Debrecenben Cegléd, Csap, Péterfia, Mester utcai fiatalok között házasságkötés. Hasonlóképpen Alsójózsai is. Sőt Böszörmény, Balmazúj városról is hoznak asszonyt. Bizony a fiatalok közt kevésbé szövődhetett fenti okok miatt egy egész életre szóló összekötődés, házasság. Kulcsár Miska és Tóth Zsuzsika házasságkötése a második ilyen volt. 1870-ben. Hogy vajon hozzájárult ehhez az, hogy az egyik násznagy Molnár Mihály jegyző volt és a Kulcsár Miska édesapja pedig az alsójózsai gondnok - nem tudjuk. A tény azonban tény volt. S később is így maradt.
Aztán másnap Miskának és többi társainak is fel kellett kelniük. “Aki éjszaka legény, legyen nappal is az” - ébresztette mind a négy édesapa gyermekét ezzel az ismert mondással. Sajgott minden tagúk, fáiadtak, álmosak voltak. Miska édesanyja sajnálkozva nézett fiára. De nem tehetett ellene. Mert a kenyérkereset, a kenyérharc, az életfeltételek szükségesek. Szórakozni ezentúl kell. A munkában kell megmutatni, ki igazán legény a talpán. “Az éjszakának saroglyát csinálni” nem lehet. Azt csak a felelőtlen ember teszi.
Kulcsár Mihály Alsójózsa 220 alatt lakó 23 éves nőtlen fiatalember 1870 december 28-án és Tóth Zsuzsanna Felsőjózsa 1022 sz. alatt lakó hajadon, Kulcsár Mihály fia és Tóth János leányára a Debreceni Kistemplomban Balogh Péter püspök úr áldását adta Isten igéje által. A fiatalok a Kistemplom úrasztala előtt örök hűséget esküdtek egymásnak. Frigyükben a két rész összefonódott kissé. Kulcsár Mihály uram feleségével együtt, nászúkkal, Tóth Jánossal és feleségével örültek a fiatalok életének. Misi, aki legény volt a talpán, mint Mihály “ember volt a talpán”. Zsuzsika, a szép kislány Zsuzsanna asszony lett, aki méltó társa volt férjurának.
Boldogan emlékeztek vissza arra a karácsonyi bálra is.