Józsa története

Ezernyolcszázkiencvenhárom június 11-én, miután Gombos József és Kerékgyártó Bálint építőmesterek a felsójózsai elavult imaház felújításának tervét újra felülvizsgálják, a presbitérium építési bizottságának azt a javaslatot terjesztik elő, hogy az imaháznak templomi célra való átalakítása oly nagy költséggel lehetséges, hogy egy új templom építése célszerűbb lenne. Ugyanakkor azt az épületet iskolának átalakítani lenne célszerű. Építési bizottság a javaslatot elfogadja. Presbitérium július 1-én, egyházközségi közgyűlés 2-án tárgyalja és egyhangú lelkesedéssel elfogadja. Megkezdődnek az előkészületek.
A megfelelő telek megvásárlása is lényeges körültekintést igényel. A legcélszerűbb lenne a már meglevő iskola mellett az új templomot felépíteni. 1894. dec. 3-án egyháztanács és dec. 17-én egyházközségi közgyűlésnek azonban egy kellemetlen javaslattal kell szembenéznie. A gyülekezet, mint “felbolydult méhkas”, tárgyalja csendben házakban vagy csoportokban a dűlőutakon. Nem ennek a kényszerhatása alapján dönt a presbitérium. Józan belátás, bölcs megfontolás kíséri döntésüket. Czecze István egyházközségi képviselő nejének, Bajza Erzsébetnek már öt éve eladó, a községházával szembe eső két puszta szántó nyilas földjét ajánlja megvételre presbitériumnak. Egyeseket sikerült megnyerniük támogatóul. De ez a terület - a fenti tény is igazolja - vizenyős, esőzések idején nagy mennyiségű víz áll rajta. Feltöltése igen költséges lenne. Önös, önző érdekeik a köz javát nem szolgálják. A javaslatot elvetik, ami többeknek további akadékoskodásra ad okot. Csapó Mihály községi bíró - bár a presbitérium a legkörültekintőbben igyekszik a rendkívüli egyházi adó kivetést megtenni - a reá eső részt sokallja. Többeket felbolygatnak, ami a józan gyülekezeti tagokkal szembeállítja őket.
A vitába az alsójózsai rész is beleszól. Ha az anyásítás alkalmával közösen épített lelkészlakot messzebb viszik, őket ez egyházi ügyeik intézésében kellemetlenül érinti. A felsőjózsai első járásbeliek pedig azért tartanák sérelmesnek, mert a lelkészlakot saját költségükön szerezték meg, az imaházat a községházán túl lakó hívek hozzájárulása nélkül adták át iskola céljára. Mint felbolydult méhkas zsong az egész falu. Közben az anyag beszerzése, a leendő építési telken való elhelyezése folyik tovább. Ngs.Steinfeld Mihály macsi nagybirtokos 100 frt adományával és az építendő új templomba egy “fisz harmonika” ajándékozásával serkenti a híveket. Hartstein Péter szentgyörgyi birtokos pedig a lelkészlakhoz szükséges vályogot ajánlja a felsőjózsaiak részére és közben az alsójózsaiak részére más adományt. Az új templom nem köztéren, hanem a házak “sorában” épül fel, jelezvén, hogy Isten háza a házak között, azok sorában, azokat egymással összekötve, helyezkedik el.
Az amúgy is mindig felbolydult méhkashoz hasonló iskolaudvar gyermekei is “hangosan tárgyalják” a nagyok dolgát, a templom építésének előkészületeit. Veres Jóska, Veres Bálint gondnok úr fia, Pásti Gyuri, Pásti György presbiter fia, Bíró Pista, Szűcs Jani körben állva beszélgetnek. “Házat építenek Istennek” - mondja az egyik. “Az Isten nem lakik házban” - mondja a másik. De hát itt a bizonyíték. Mész, tégla, egy új szivattyús kút, ezek erről beszélnek. Tóth Zsuzsika, aki egy kissé messzebb állott, s hallotta a fiúk beszélgetését, hozzájuk lép: Nekem nagymamám azt mondta, hogy a Bibliában az van megírva, hogy “Isten Lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják”. Meg aztán azt is mondotta, hogy Jézus azt mondotta tanítványainak, hogy “Isten országa ti bennetek van”. A házuk falán van egy kép. Sokszor el szoktam olvasni. “Házi áldás”. S pergő nyelvvel mondja, ami rajta van: “Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott áldás, Hol áldás, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen.” Vitát eldöntő, s elfogadják: Isten bennünk van, hitünkben, szeretetünkben, a békében, áldásaiban. De amikor már megnyugszanak, akkor támad újabb kétségük. De akkor mégis, miért építenek templomot?
Veres Jóska nemrég átélt élményét mondja büszkén. A múlt héten voltak Debrecenben, s látta a nagy, két tornyú Nagytemplomot. Hallotta a Rákóczi harang méltóságteljes hangját. Édesapja mondott néhány szót neki a Nagytemplomról. Benne az maradt meg, amit tanultak is I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel kapcsolatban, hogy az 56 mázsás harangot ő ajándékozta Debrecennek. Néma csend. Az iskola udvaron levő haranglábon akad meg szemük. Úgy tudják, hogy ez az ő harangjuk két mázsás. Ez a harang az építendő új templomtornyában lesz. “Méltóságteljesen” fog szólni ez is, mint a Rákóczi harang. Hívogatni fogja a gyülekezet tagjait, hogy Isten szívükbe fogadása által ne önző egyéni célok érdekében cselekedjenek, hanem önzésük megöldöklése által egymásért éljenek. Semmi sem zavarja meg békés építő munkájukat. Magasan égbetörő tornyok, méltóságteljesen csengő harangok, áhítatos csendet adó templomok hirdessék, hogy Istennek szívünkben való jelenléte a lényeg, de ennek átélésére, elfogadására isten földi templomok építését, fenntartását, s benne élő gyülekezet előtte való hódoló tiszteletét szívesen fogadja.
Zsuzsika még arról szól a fiúknak, hogy nagymamája azt is mondotta, hogy ha neki szomorúsága van, akkor a templomban “elmondja Istennek”. De örömét is ki szokta önteni ott. S ott árad a gyülekezetre Isten békessége, áldása.