A zeleméri Széchenyi-halom története
Hajdúböszörmény város központjától délkeletre, a zeleméri vasútvonal keleti oldalán áll egy ősi, több ezer éves halom, amely 164 méteres tengerszint feletti magasságával a vidék egyik legkiemelkedőbb pontja. Már az Árpád-korban határdomb volt Zelemér és Salamon falvak között. Az elmúlt századok során az elnevezése többször megváltozott. Mai hivatalos nevét Széchenyi István gróf (1790-1860) halála után kapta Hajdúböszörmény önkormányzatától a kiváló magyar államférfi és író emlékezetének megőrzésére.
A mai Széchenyi-halom.
Az 1989-90-es rendszerváltás, a privatizálás megpecsételte a régészetileg még feltáratlan, nagy múltú halom sorsát. Ma már csak darabjaiban látható, jelentős részét „hasznosították”, azaz felelőtlenül elhordták, hogy kátyúkat, gödröket töltsenek fel vele, jó pénzért eladható komposztföldet készítsenek belőle, annak ellenére, hogy a magyar törvények szerint minden mesterséges halom műemlék és ezért védelem alatt áll. De nemcsak a halmok földje, hanem a bennük található régészeti leletek. és a felszínüket borító, értékes növénytársulások is védendők, amelyek sok-sokezer év viharait, megpróbáltatásait vészelték át. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezeknek a halmoknak igen jelentős a tájképi esztétikai szerepe, értéke is. Hozzátartoznak a magyar pusztához, szebbé változatosabbá teszik azt. Történelmünk, mindennapjaink részei. Éppen ezért becsülnünk, védenünk kell őket, nem pedig „hasznosítani”, vagyis elpusztítani!