Strázsa-halom
Strázsa-halom.
A XVIII. századi feljegyzésekben a domb már Strázsahalom néven szerepel, új elnevezése a domb hadászati (stratégiai) fontosságára utal. (Hasonló nevű domb Nagypródon is található.) Amikor a törökök kiűzése után az országban helyreállt a rend, a nyugalom, a zeleméri Strázsa-halom mellett csárda épült, és a csárda közelében kutat ástak. Ennek gyakori megrongálása azonban sok gondot okozott Böszörmény város magisztrátusának. A nemes tanács 1766-ban elrendelte, hogy akik „a Strása halomnál lévő kút körül kárt tesznek, tartoznak azt reparálni.” 1777-ben feljegyezték, hogy Bagoly János a Strása halmi csapszéknél megsértette, „megkisebbítette” Bodnár Mihály hadnagy urat, azt merte neki mondani, hogy „bárcsak eddig se lett volna hadnagy!” Ezért a meggondolatlan kijelentéséért „30 pálcza ütést szenvedni kénteleníttetett.”
Messzelátó-halom A Strázsa-halom névvel egy időben már a 18. században élt a Messzelátó-halom elnevezés is. A domb mellett álló csárdát is Messzelátó csapszéknek vagy kocsmának hívták, latin szóval Educillum Messzelátó-nak. Nemcsak fáradt útonjárók, utazók, felüdülni vágyó kétkezi munkások tértek be ide egy-egy pohár bora, de megfordultak itt duhaj legények, táncos kedvű „deák urak” is. 1773-ban arról tudósít a városi jegyzőkönyv, hogy „Dobó Ferenc böszörményi fia a Messzelátó csapszékbeni botrányos táncolásért megvesszőztetvén az iskolából kicsapatott.”
1861-ben a halmot „Széchenyi István iránt való tiszteletből Széchenyihalomnak nevezte el a város”. A Messzelátó csárdát a Verébsár, Pelikán korcsmákkal egy időben, 1893-ban bontatták le.
Mintagazdaság. 1861-ben, amikor a halom jelenlegi nevét kapta, a közelében szabadon hagytak 13 köblös fődet, hogy ott „egy Széchenyi nevű kert állíttassák elő”, és az a nagy magyar államférfi eszményeinek gyakorlati megvalósítására mezőgazdasági mintagazdálkodást folytasson, „illetőleg abba az iskolák felsőbb osztályú tanulóit bevezesse és gyakorolja”. Hasonló jellegű munkaiskolát - árva gyermekek számára tizenhat évvel korábban Gönczy Pál reformer pedagógus szervezett a közeli Karap tanyán. A kis közösség azonban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megpróbáltatásai, a cári csapatok garázdálkodásai következtében szétszéledt. A várostól való nagy távolság miatt a Széchenyi-kert nevű mintagazdaságból nem sok valósult meg. A Kisböszörmény nevű városrészben (a mai sporttér helyén) létesített ugyan a város egy faiskolát és kertészeti telepet, de annak más volt a célja, nem lehetett mintagazdaságnak nevezni.