Józsa története

Józsa helyén, mint fentebb említettem, a XIV. században már egyházas falu volt. Hogy ennek milyen volt a települése, azt ma már nem lehet tudni. Ezen első település a XVI. század végén elpusztult. Ettől kezdve egészen 1770-ig csak ideiglenes szállásokat emeltek Józsa területén, melyek a legkezdetlegesebb épületekből, gerágya és nádkosarakból, karámokból, hodályokból, földbe ásott putrikból állottak.
Csak 1770-től kezdődik az állandó jellegű település, amikor Józsára szőlőskertet ültettek, ez azután a szőlőskert dűlőit követte. A község Felsőjózsa részét, ha Princ Gyula ma már elavult és túlhaladott álláspontjához kötnénk magunkat, utcás településnek lehetne mondani. Ez ugyanis hosszú, keskeny szalag formájában nyúlik el kelet-nyugati irányban, s keleten a Debrecen-hajdúböszörményi országútra támaszkodik. Ezen országútra merőlegesen nyugat-keleti irányban húzódik a községnek három utcája. Közülük a középső a Deák utca. Ez a fő utca, rajta vannak: a református templom, a református iskola, a postahivatal és a csendőrlaktanya. A tőle északra levő a Pásti, a déli a Kossuth utca. Nyugaton a Hunyadi utcába torkollik e három utca. Az észak-nyugat dél-keleti irányú Hunyadi utcából nyugati irányban két utca indul ki: az Elek és a Rózsa utca. Ezek Józsa leghosszabb utcái. Az észak felől fekvő Rózsa utcán van a katolikus templom és a katolikus iskola. Régebben az Elek és a Rózsa utcára kiterjedő falurészt Elekrésznek, a másik három utcára terjedő részt pedig Ördög résznek hívták.
Hogy Felsőjózsa e hat utcájából melyek voltak az elsők, arra pontos adat nincs, mert a község legrégibb, 1898-as kataszteri térképén e hat utca már mind megvan. Valószínű, hogy a Pásti, a Deák és a Kossuth utcák voltak az elsők. Erre enged következtetni, hogy itt bontották le a legrégibb házakat, valamint hogy itt lakik a református lakosság zöme, amely kétségtelenül az első telepes volt.
Felsőjózsa déli részén a Debrecen-hajdúböszörményi útra támaszkodva terül el a mindössze két utcára kiterjedő Hadházi telep, mely a háború utáni földreform kapcsán házhelyeknek felosztott Hadházi birtokon keletkezett.
A község alsójózsai része szintén hosszan nyúlik el kelet észak keleti irányban. Nyugati része keskeny szalag formájú, keleten azonban legyezőszerűen kiszélesedik. Unokakert nevű része a Debrecen-hajdúböszörményi vasút és az országút közötti részben, a Tócóvölgy talpán terül el. Ez jórészt még beépítetlen terület, mindössze 4-5 ház van rajta. Északi oldalán a község alsó- és felsőjózsai részét összekötő Horthy Miklós út húzódik. A következő része a vasúti töltés keleti oldalán a Kiskert. Ez mindössze két egymással párhuzamos észak-nyugat dél-keleti irányú utcából áll. Északi határa a Horthy Miklós út, a keleti pedig a Névtelen út. A Névtelen útból indul ki észak kelet felé a Szentgyörgy és a Rákóczi utca. E két utcára ki terjedő része Alsójózsának a Vénkert, melyet keleten a Szentgyörgy utcának dél felé kanyarodó darabja határol. Ezen az utcán van az iskola, valamint önálló község korában itt volt a községháza is. A Rákóczi utcán van a református templom. Valószínűleg e két utca volt a község első két utcája. Erre enged következtetni a Vénkert elnevezés, a templom, továbbá az a körülmény, hogy a Rákóczi utcával párhuzamosan halad az Iskola utca, amely azonban nem éri el a Névtelen utat. Ezen az utcán volt az első iskola.
A Szentgyörgy utca észak/nyugati, dél/keleti irányú szakaszából indulnak ki szintén keleti irányban a Homok, a Cserepes, a Fő és a Vendég utca. Az utóbbi a Szentgyörgy utca észak-keleti irányú szakaszának folytatása. A Vendég utca folytatása a Hadházi, majd a Görbe utca, mely messze elhúzódik észak keleti irányban. A község ezen utakra kiterjedő részét Tuskóskertnek hívják.
Látható az eddig elmondottakból, hogy Józsa a hossztengelye mentén nyugat-keleti irányban terjeszkedett. A község ilyen irányú terjeszkedése a XIX. század végén már be is fejeződött. Csak a háború után indult meg újból a község terjeszkedése, de most már déli irányba. A jövőben a község két részének egymás felé való terjeszkedése várható, mivel az Unokakert beépítetlen szántóföldjeit szándékoznak házhelyeknek felparcellázni.
Utcái állapotát tekintve Józsa nem mondható éppen a legelmaradottabb községnek, amennyiben több kövesútja van: a Deák, a Hunyadi, a Rózsa, a Horthy Miklós és a Szentgyörgy utca makadámburkolattal van ellátva. Debrecennel és Hajdúböszörménnyel szintén kövesút köti össze. A többi utcája burkolat nélküli, árkolva vagy csatornázva egy sincs. Gyalogjárda az utak mentén szintén nincs.
A házak hossztengelyükkel az utcára merőlegesen az udvar egyik szomszéd felőli oldalán épülnek, s egy- vagy kétszobásak. Előttük többnyire tornác húzódik, vagy ha ez hiányzik, akkor a ház előtt az udvarból mintegy kétméteres sáv kerítéssel van elzárva. Ha a ház kétszobás, akkor igen gyakran a hátsó szoba kiugrik a tornáccal egyvonalba, s így a háznak a “P” betűhöz hasonló alaprajza van.
A kétszobás háznál középen van a konyha, ebből nyílik jobbra és balra a két szoba. Közülük az utca felőlit nagyháznak, a belsőt kisháznak hívják. Általában az udvar felőli szobát lakják. A lakóház mögött - vele egy fedél alatt, esetleg külön építve - van a kamra. Ebben élelmiszert, szerszámokat tartanak és itt van a “padfeljáró” is. A szobák mérete meglehetősen kicsi, átlagosan 3,5×5 m. A berendezésük egyszerű. Egy-két barnára festett ruhaszekrény, ágy, komót (fiókos szekrény), asztal és székek alkotják a berendezést. A szobák nincsenek padlózva, ugyancsak földes a konyha és a tornác is. A búbos kemence a szobában már meglehetősen ritka, helyette kályha van. A konyhában pléh- vagy rakott tűzhely van.
A melléképületek közül az istálló az udvar végében kereszt épületként foglal helyet. Ugyanilyen a helyzetük a disznó- és tyúkólaknak is. Itt-ott előfordul nyárikonyha is, és ebben kemence is van. Az udvar rendszerint rendkívül kicsiny, s különösen Alsójózsán előfordul, hogy nem nagyobb, mint a ház helye. Ennek az az oka, hogy a községben tulajdonképpen nagyon kevés a művelhető földterület. Egy-egy családnak az egész földbirtoka az az egy-két nyilas föld, ami az udvar mögött van. így aztán igyekeznek minden talpalatnyi földet ki használni a termelés számára. Az udvar kicsisége miatt a trágyadombok, latrinák hatósági rendelet folytán az udvarokon kívül vannak elhelyezve. A kutak az udvar utca felőli részén vannak és rendszerint kerekeskutak (szintén az udvarok kicsisége miatt). Gémeskút mindössze 4-5 van a községben. Az udvarok mögött hosszú, keskeny sáv alakjában terjed el a lakosság földje.
Józsa az utóbbi évtizedekben igen lassan fejlődött, sőt 1900-tól 1920-ig egyenesen stagnált a fejlődése. 1900-ban ugyanis 721, 1920-ban pedig 720, tehát eggyel még kevesebb háza volt. 1920-tól kezdve nyert erősebb lendületet a fejlődése, amikor a földbirtokreform kapcsán földet és házhelyet osztottak. Ily módon 1930-ban már 849-re szökött fel a házak száma. A házakat vályogból építik, s e tekintetben nincs sok különbség 1900 és 1930 között. Az építőanyagot a község vályogvető gödrei adják. Eltérés mutatkozik ellenben a házak fedőanyaga tekintetében a század eleje és a mostani állapot között. 1900-ban a házak még jórészt náddal és zsúppal voltak fedve. Azonban amióta eltiltották a nád és a zsupfedeles építkezést, rohamosan nőtt a cserépfedeles házak száma, és 1930-ban már 417 cserepes, illetőleg palafedeles ház volt. A cserepet és a téglát az építkezésekhez Debrecen téglagyárai szolgáltatják.
Józsa házviszonyairól tájékoztat a következő táblázat: