Józsa története

Józsa gazdasági életéről a terület kicsisége miatt sokat beszélni nem lehet. Területe 2631 kat. hold, mely 1930-ban a következőképpen oszlott meg:

A 100 holdon felüli középbirtok és az 1000 holdon felüli nagybirtok 1659 holdat, tehát a határnak több mint felét (63%) teszi ki. A megmaradó 972 holdon osztozkodnak a többi kategória birtokosai (vagyis az egész terület 37%-án). Ha ehhez hozzávesszük, hogy az első kategória tagjai jórészt napszámból élnek, de még a második kategória tagjaiból is sokan állnak munkába a gyengén termő józsai föld miatt, láthatjuk, hogy milyen kevés embert tart el a föld Józsán. Különben e tekintetben még rosszabb volt a helyzet a háború előtt, ekkor ugyanis a második kategória birtokosainak száma 53 volt. Számuk csak a háború után emelkedett 102-re, amikor a földreform kapcsán a nagy-és középbirtokból 338 holdat kapcsoltak le és parcelláztak fel. A harmadik kategória 9 birtokosa közül kettő a vármegye és a község alkalmazottja, három pedig a község zsidó szatócsa.
Gazdasági alkalmazás szerint Józsa területe a következőképpen oszlott meg az utolsó 20 év alatt:

Földadó alá nem eső terület: 115 katasztrális hold. Ebből a nagy és középbirtokra jutott:

Az egyes növényfajtákkal beültetett területek felsorolását szükségtelennek tartom, mivel azzal csak pillanatnyi és meglehetősen pontatlan képet nyernénk. Egyrészt, mert sokszor maga a gazda sem tudja, hogy mennyiben mit termel, másrészt, mivel szándékosan is rossz adatokat mond. Ezért csak a termelt növényfajták felsorolására szorítkozhatunk. A józsai gazda az udvara mögött hosszú, keskeny sáv alakjában elterülő földjét rendszerint kettéosztva műveli. Az udvar felőli kisebbik felében zöldséget, főzeléket, a másik részében gabonaféléket, kapásnövényeket termel. Emellett az egész földje be van ültetve gyümölcsfákkal. Kivételt képeznek az alsójózsaiak, ezek rossz, homokos földjükön végig szőlőt termelnek, s emellett sűrűn be van ültetve a földjük gyümölcsfákkal. Ezek a szőlőbirtokok 1, legföljebb 2 nyilas nagyságúak (egy nyilas föld 500 négyszögöl). A szőlőt, gyümölcsöt Debrecenben adják el, és jórészt ebből pénzelnek a józsaiak, mert az a kevés gabonaféle és kapásnövény, ami kis földjükön megterem, maguknak sem elég.

Súlyos kihatású volt Józsára az 1928-29-es kemény tél. Ekkor ugyanis 25-30 hold kivételével kifagyott az egész szőlő. De kifagyott a gyümölcsfák nagyobb része is. Addig ugyanis 80-100 gyümölcsfa volt egy-egy nyilas földön, a fagy után viszont alig maradt 30. Azóta igyekeztek pótolni a kifagyott szőlőt és gyümölcsfát (direkt elmentek szőlőmunkára szőlővessző fizetség fejében), de a pótlás pénz híján lassan halad.

A közép és nagybirtok a Magyarországon általában termelt gabonaféléken, tengerin és pillangós növényeken kívül nagy mennyiségben termel cukorrépát és dohányt is. A földművelésnél a gépi erőt e birtok is csak kis mértékben veszi igénybe -főként ökröket tartanak ilyen célból. Munkásként józsaiakat alkalmaznak. A munkabéren kívül nincs is más hasznuk a józsaiaknak a nagybirtokból, mivel a tulajdonosai a tiszta jövedelemből egy fillért sem költenek el itt.

A nagybirtok értékét szociális szempontból az általa eltartott emberek száma adja meg. Józsán az 1320 holdas Harstein-féle birtok, mely a határ 50 %-át foglalja el, az idénymunkásságot nem számítva, 282 embert, tehát a lakosság 7,2 %-át tartja el. Igaz ugyan, hogy a százalékos szembeállítás a terület kicsisége miatt, illetőleg a lakosság nagy száma következtében túlzott aránytalanságot mutat. Am ha összehasonlítjuk a 339 holdas Halbrochr-féle birtokkal, mely 106 embert tart el, tehát negyed annyi földön a nagybirtok által eltartottak több mint egyharmadát, úgy azt látjuk, hogy Józsán a középbirtok inkább megfelel a szociális követelményeknek.

Józsán a földműveléshez hasonlóan az állattenyésztés sem mondható jelentősnek. 1930-ban mindössze 86 ló volt a községben s ebből is 33 a két nagybirtoké. Az uraság lovai szépek, jól tápláltak, de a józsai gazdáké nyomorúságosak, mert csak a legsilányabb takarmányt tudják nekik adni, s télire rendszerint el is szokták adni a lovaikat, mert nem tudnák eltartani őket.

Jelentősebb a szarvasmarha-állomány. Ennek a száma a múlt évben 373 volt, mely faj és nem szerint a következőképpen oszlott meg: magyar fajú tehén 16, üsző 2, ökör 45; szimentháli fajú tehén 42, üsző 14, ökör 24; borzderes tehén 10; egyéb fajú tehén 185, üsző 30, ökör 1. A bikák száma 5. A szarvasmarha—állományból a két uraság birtokában van 14 tehén, 10 üsző, 69 ökör, 1 bika.

A teheneket a Debrecentől bérelt legelőn legeltetik, állatonként évi 20 pengő legelőbérért. A legelő rosszasága miatt, továbbá, mivel a jó tejelőfajta tehén aránylag kevés, a tehenek gyengén tejelnek. Nem változik a helyzet télen sem, mivel pénzük takarmányra nincs, így a legsilányabb dolgokkal kénytelenek etetni őket. A sertésállomány a következő volt: zsírsertés 1247, hússertés 152. Ebből azonban az uraságé volt 748.
Juh, szamár, öszvér nincs a községben. Bivaly 18, kecske 10 darab van. Baromfiból csak magyar fajta tyúkot, esetleg gyöngytyúkot tartanak. Egy-egy udvarban 30-40 darab van belőlük.

Kacsát, libát a legelő és a víz hiánya miatt nem lehet tartani. Az állatállományt kevés számú vad egészíti ki: legelterjedtebb a nyúl, a fogoly és a túzok. Az uradalom erdeiben őz is található.
Józsa ipara és kereskedelme szintén jelentéktelen, erősen érzik rajta a közeli Debrecen nyomasztó hatása, ami egyrészt az iparágak és iparosok kevés számában, másrészt abban nyilvánul meg, hogy inkább javító, mint termelő munkát végeznek. Különösen feltűnő ez a szabó-iparnál, amelyet csak egy férfiszabó képvisel, de az is alig tudja egyik napról a másikra tengetni az életét, mivel a félig gyárszerűen dolgozó debreceni ruhaüzemek oly olcsón állítanak elő egy-egy öltönyt (egy gyári munkaruha 7 pengő), hogy azzal minden igényleszállítás mellett sem tudja felvenni a versenyt. Lakatos, pék, szikvíz-készítő, barkácsoló ács szintén csak egy van. Ezeken kívül van 5 hentes és mészáros, 2 cipész, 3 csizmadia, 1 foltozó cipész, 3 kovács, 4 kerékgyártó, 2 asztalos, 2 varrónő és egy borbély. Van még két bércséplő vállalkozó és egy daráló malom. Ez utóbbi nyár végén áll üzembe, s amikor felőrli a józsai nép csekély termését és gabonában kapott bérét, ismét leáll.

A kereskedelmet három gyümölcskofa, 2 állatkereskedő, egy baromfi- és tojáskofa képviseli. A szatócsüzletek száma 12, s jórészt zsidó kereskedők kezén van. De ezek közül is hét italmérést, két fő pedig korcsmát tart fenn. Van ezen kívül egy korlátlan italmérő is. E számok egyúttal jellemző adatok a józsai nép iszákosságára is. Van egy hangyaszövetkezet, italmérése természetesen ennek is van.