Józsa története

Józsa nagyközség Hajdú megye központi járásában van. Hozzátartozik Hajdúszentgyörgy (ez tulajdonképpen a Hartstein-féle nagybirtok 282 lakossal) és Kisszentgyörgypuszta (ez pedig a Halbrohr-birtok 106 lakossal). A község élén a főjegyző áll. A közigazgatási felsőbb hatóságok Debrecenben vannak. A községnek két református temploma van egy lelkésszel. Katolikus templom egy van, de pap nélkül. Vasárnap és ünnepnapokon Debrecenből szoktak küldeni papot misézni. A katolikus lakosság buzgó vallásos, a reformátusság viszont annál kevésbé.

A lakosság friss hússal való ellátását a községi vágóhíd végzi, míg az állatorvos csak ellenőrzésre szokott kiszállni Debrecenből. A vagyon és közbiztonság fenntartását a csendőrség végzi. Kaszinó, olvasókörök nincsenek, ezeket a korcsma helyettesíti. A felnőttek testi képzéséről a polgári lövészegyesület és a tűzoltóegylet gondoskodik. Az ifjúság testnevelését, valamint hazafias szellemben való nevelését a levente egyesület végzi igen szép eredménnyel.
Az idősebb lakosság szellemi érdeklődése csekély, de könyvtár hiányában nem is tudná kielégíteni. Újságot is ritkán olvasnak: a legolvasottabb lap a “Kis Újság” .
A közegészségügy színvonalát a hatóság tőle telhetően igyekszik emelni. Például el van tiltva a latrináknak és a trágyadomboknak a szűk udvaron való elhelyezése és azt szigorúan ellenőrzik.

Orvos kettő van. Az anya- és csecsemővédelem feladatát a zöldkereszt kirendeltsége végzi. A népbetegségek közül a tüdőbetegségek szedik a legnagyobb számban az áldozatokat. A tüdővészes halálesetek száma alacsony, a háború utáni átlag: 1,6 %. A legutóbbi öt évben pedig nem volt egyetlen tüdővészes haláleset sem. Annál nagyobb arányban szedi áldozatait a tüdőgümökór: 5,4 %-kal az utolsó két évben a halálesetek 16, Illetve 14 %-át tette ki. A tüdőbetegségek közül a legpusztítóbb a hurútos tüdőlob, átlag 10,9 %. A maximumát 1930-ban érte el, amikor a halálozások 25,5 %-át tette ki. A gyermekek pusztító betegsége a bélhurút (6,8 %). A tífuszos haláleset igen ritka.

A közoktatásügy sem mondható kielégítőnek. Mindössze két református iskola (5 tanteremmel) és egy katolikus iskola (2 tanteremmel) van. A tanítók száma hét, egy tanerőre nyolcvannál több tanuló jut. A hivatalos kimutatásban szerepel “még” két általános továbbképző iskola. Ez azonban csak papíron van meg, mert a valóságban sem tantermek, sem tanerők nincsenek beállítva ilyen célra. Az analfabéták száma a hivatalos kimutatás szerint 332 fő (a lakosság 8,5 %-a). Valójában azonban jóval nagyobb, a tanítók becslése szerint a felnőtt lakosság 40 %-a analfabétának vehető, mert ha jártak is egy-két évig iskolába, azóta elfelejtették azt a keveset is, amit tudtak, legfeljebb a nevüket tudják leírni. Az analfabétizmus leküzdésére tanfolyamok tartása hatóságilag el van rendelve, de résztvevők híján egyet sem tartanak meg.

A lakosság erkölcse ellen kifogást emelni nem lehet. E tekintetben a szomszédos nagyvárosnak sokkal kisebb a romboló hatása, mint várnánk. Ugyanis az erkölcsi élet egyik fokmérője, a törvénytelen születések száma, amely 6,9 %-ot tesz ki, alatta van az országos átlagnak (8,1 %). Jellemző azonban, hogy a törvénytelen gyermekek anyja nagyrészt cseléd vagy háztartásbeli alkalmazott, akik főként Debrecenben szolgálnak (és ez Debrecen rovására írható). Ha az a 20-30 józsai leány nem állna be cselédnek Debrecenbe, a törvénytelen születések száma a mostani számnak a felét sem érné el.

Az erkölcsi élet másik fokmérője: a bűntettek igen ritkák. Többnyire a szomszédos erdőségek faállományát szokták megdézsmálni. Bicskázások, verekedések előfordulnak, de nem olyan gyakoriak, mint a háború előtt, amikor a két község legényei igen sokszor összeverekedtek. A verekedések tárgya igen sokszor a nő volt. Jaj volt annak az alsójózsai legénynek, aki felsőjózsai lánynak mert udvarolni és megfordítva!

Sorozások alkalmával pedig a sorozást követő reggelen a debreceni Bethlen és Hatvan utca rendszerint tele volt szórva széttört csíkos esernyőkkel, amelyeket az alsójózsai és a felsőjózsai legények vertek szét egymáson.

A háború után azonban, különösen mióta a két községet egyesítették, az ilyen okból eredő verekedések megszűntek.
Maga a józsai nép büszke, rátarti. A közeli nagyváros hatása mutatkozik abban is, hogy sokat adnak a külsőre. Vasárnap kiöltöznek: a lányok lakkcipőt, selyem harisnyát, divatos ruhát, a legények feszes “tisztiszárú” csizmát, elegáns bolti ruhát vesznek magukra. Igyekeznek minél jobban hasonlítani a városi emberhez. Szeretik éreztetni, hogy nem afféle világtól elrugaszkodott mucsaiak, hanem nagyváros mellett lakó emberek. Házasságot a férfiak 20-24, a nők 18-20 éves korukban kötnek.

Mint beköltöző, gyökértelen népnek különleges népszokásai, népdalai nincsenek. Meglehetősen zárkózott nép.

Hangszerek közül a citera fordul elő. Modern dalok és slágerek terjedőben vannak.