Józsa története

Józsa geomorfológiája

Józsa nagyközség Hajdú vármegyében, Debrecentől északnyugatra (9 km-re) fekszik. 2631 katasztrális holdat kitevő területe a Tócó völgyére harántosan, kelet-nyugati irányban, mintegy hét és fél km hosszan húzódik.
Józsa a Nyírség löszplatójára, vagyis az Alföld eredetinek mondott térszínmaradványára települt. A plató Hajdúnánás— Pródpuszta—Balmazújváros—Hajdúszoboszló vonalán emelkedik ki a jóval alacsonyabb tiszai ártérből, mintegy 110 m magasságra.
Debrecen és Józsa felé a térszín egy 120-130 m magas hátba megy át, mely a Tócó vizenyős völgytalpára ereszkedik le. Ennek a hátnak a Tócó felőli szemmel látható lejtősödésére épült a község Felsőjózsa nevű része. A Tócó mintegy 110 méter magasságú völgytalpától keletre ismét emelkedik a térszín, mintegy 130 méterig. E rendkívül lankás lejtősödésen terül el a község Alsójózsa nevű része.
A község két különálló részének tehát egyrészt a Tócó-völgy talpa felé irányuló nyugati, illetve keleti irányú lejtése van, másrészt a község egész területe északról dél felé lejt, mivel a nyírségi térszín a Hajdúböszörmény—Hajdúhadház—Nyírbéltek stb. vonalán húzódó vízválasztótól dél felé lejt.
A sok elméletből, amelyeket a Nyírség löszplatójának kialakulásáról felállítottak, közösnek fogadható el az, hogy az alapkőzetre a harmadkorban tengeri, majd folyami lerakódások kerültek, a pleisztocénbari pedig váltakozva lösz és ártéri képződmények építették tovább a térszínt. Ez idő alatt az Alföld többször megsüllyedt, s ennek következtében a folyók ismételten bevágódtak, így árterüket teraszként hagyták hátra. Az Alföldnek ilyen módon hátramaradt eredeti térszínmaradványa a Nyírség platója.
Közelebbről tehát e platót lösz és ártéri képződmények, vagyis homok, folyami agyag, ázott lösz váltakozva és egymással többé-kevésbé összekeveredve építik fel, de eltekintve e változatos összetételtől, a plató alépítményét összefoglalóan lösznek hívják. A Bodrogból és mellékfolyóinak törmelékkúpjából, valamint árteréből az északi szelek homokot szállítottak a nyírségi platóra, s azt elborították Debrecen és Józsa környékén egészen a Tócó vonaláig. Józsának tehát e tekintetben átmeneti helyzete van, mert amíg Alsójózsa még teljesen a plató homokkal borított részén terül el, addig Felsőjózsa részben már a platónak homokmentes lösz talapzatán fekszik. Józsának megkötött és emberi célok szolgálatába állított talaján a homokterületekre oly jellemző morfológiai formák: dünék, barkánok nincsenek. Ellenben az északi szelek a valamikor még kötetlen homokban egy hatalmas észak-déli irányú szélbarázdát hoztak létre. E szélbarázdában folyik a Tócó. Józsa tehát tulajdonképpen egy szélbarázdának két oldalán fekszik, mely dél felé sokkal jobban kitágul, s a keleti oldalán fekszik Debrecen is.

Vízrajz

Józsa vízrajzáról a terület kicsisége miatt nem sokat lehet mondani. Egy folyója van, a Tócó, mely egyúttal a megye egyetlen forrással bíró folyója. Zelemér-pusztán ered, s ezért ezen a környéken Zelemérnek is hívják. A már említett szélbarázdában folyik, és egyenes észak-déli irányú folyása erősen elüt a megye többi folyójának rendkívül kanyargós folyásától. Egykor nagy folyó lehetett - ma jelentéktelen vízerecske, mely széles völgytalpon folyik zsombékos, árokszerű medrében. A vízszabályozás sorvasztotta el. Hajdani nagyságát mutatja az a körülmény, hogy Debrecenben még 1848 körül is három két-kőre őrlő vízimalmot hajtott. (Ma Debrecen szennyvizének levezetésére szolgál, a Köselybe folyik, s így a Hortobágy-Berettyó vízrendszeréhez csatolja Józsát is.)

Talajviszonyok

Józsa területének a nyírségi plató homokkal borított és homokmentes része közötti átmeneti jellege szépen kidomborodik a termőtalaj vizsgálatánál. Alsójózsa homok altalaján a növénykultúra átalakító hatását csak kis mértékben mutató homokos talaj képződött. A községtől észak-keletre podzolosodó talajt teremtett, amely alatt a kilúgozott homokból vöröses színű, kemény vas kőfok képződött. Alsójózsa homokos talaja már a Tócó bal partján keskeny sávban homokos agyagtalajba megy át, mely aztán Felsőjózsa uralkodó talajnemét alkotja. Ez a szürkésbarna talaj mintegy átmenetül szolgál dél-nyugaton a Macs, nyugaton pedig Balmazújváros sötétbarnás-feketés színű, humuszban gazdag, rendkívül termékeny csernozjom típusú talajához, amely már a nyírségi plató homokmentes lösz altalaján képződött. Felsőjózsa észak-keleti részén, közvetlenül a Tócó jobb partján észak felé szélesedő sávban agyagos vályogtalaj van, tehát olyan, amilyen Debrecen déli határának talaja. Ez a talaj egészében véve Józsa területének csak igen kis részére terjed ki, és a hajdúböszörményi határból nyúlik át.

Éghajlat

Józsa éghajlatáról a szomszédos Debrecen éghajlatának ismerete alapján beszélhetünk, annál is inkább, mivel az egyetemi és a pallagi megfigyelő állomások Józsa felé esnek, tehát Debrecen erdős részén vannak. Közülük az utóbbi meg éppen csak 2-3 km-re van Józsától. Tehát az időjárási adatok inkább vonatkoztathatók Józsára, mint Debrecen határának más irányban levő, de hasonló távolságú pontjaira.
Az említett állomások időjárási adatait összevetve az Alföld többi állomásának adataival, mind talajszerkezeti, mind éghajlati szempontból kitűnik Józsa átmeneti jellege a Nyírség homokos és az Alföld kötött talajú részei között. Ez az átmeneti jelleg tűnik ki a hőmérsékletnél is: az évi közepes hőmérséklet 9,8 C - melegebb a nyírséginél, de hidegebb a Tiszántúl délibb részeinek hőmérsékleténél. A leghidegebb hónap a január (–2,1 C); a legmelegebb július (+20,8 C). A hőmérséklet évi ingadozása tehát 22,9 fok. Fagy mindössze két hónapban nincs. Igen gyakoriak a májusi fagyok. Míg Budapesten 1920 és 1930 között májusban egyszer sem fagyott, addig itt tíz alkalommal volt fagy.
Az évi csapadék mennyisége 608 mm, vagyis Szerepnél 37 mm-rel, Túrkevénél 21 mm-rel több, Nyíregyházánál viszont 15 mm-rel kevesebb. Tehát a csapadék tekintetében is átmenetet képez a Tiszántúl és a Nyírség között. A legtöbb csapadék júniusban (74 mm) és júliusban (71 mm), a legkevesebb februárban (29 mm) esik. A vegetációs időszak csapadéka az évi összeg 50 %-ánál több, azonban ennek nagyobb részét rövid idő alatt leesett csapadék teszi ki. A csapadékos napok száma 110; vagyis Nyíregyházánál 8-cal, Pestnél 13-mal kevesebb, viszont Gyulánál 9-cel több. Itt is kitűnik e terület átmeneti jellege A nyári csapadékos napoknak több mint 50 %-át zivatar teszi ki, az év csapadékos napjainak 25%-át.