BODASZŐLŐ
Először a 15-16. század fordulóján említik a leleszi konventnak II. Jagelló Ulászló királyhoz írott jelentésében “rubetum Bodagyakra” néven, a Nyáras- és Nagy-erdő (másik nevén Ág-erdő) szomszédságában, Zeleméren. A latin rubetum szó jelentése “szederbokor, szedres hely”, a magyar gyakor szóé pedig ’sűrű erdő, bozótos terület’. A Boda szó puszta személynévből keletkezett helynév. Boda nevű településünk több is van, többek között Baranya megyében.
Kneidinger András atlaszának (1775) Zelemért ábrázoló szelvényén a mai Bodaszőlő helyén összefüggő erdőséget látunk, melyet a Via Újvárosiensis: az Újváros és Hadház között húzódó erdei út szel ketté. A térképen a Boda nevet nem jelölték, Zelemér falu helye pedig puszta.
Zelemér a tizenöt éves háború alatt néptelenedett el, a pusztává lett településen a 17-19. században sok birtokos osztozkodott. Az örökösödési és birtokperek következtében a terület kisebb-nagyobb birtokrészekre darabolódott, melyeket tulajdonosaik két-három évtizedre bérbe (zálogba) adtak. Így lettek bérlői a zeleméri földnek a debreceni cívisek, a piaristák és a böszörményi hajdúk. A 19. század elejére a középkori Zelemér egész területe Hajdúböszörményhez került.
Az 1700-as években Böszörmény keleti pusztáin nagyarányú szőlőtelepítés folyt, a városi magisztrátus egymás után nyitotta meg a szőlőskerteket. A tanács 1801-ben már a várostól távolabb méri a szőlőnek való földet: “a Bodai Erdőben lévő Pusztaság - mivel - sem a Nemes Város, sem pedig annak Lakosai semmi hasznát nem vehetik…, a jövő tavasszal szőlő Földnek osztatik el.” Az igénylők egy része azonban az alacsony vételárat sem tudta megfizetni, már ekkor “a lakosság legszegényebb, zsellér sorsú jövevényei maradnak szőlőterület nélkül” - írja Bencsik János a böszörményi szőlőskertekről szóló dolgozatában. A szőlőt telepíteni szándékozók általában egy nyilast vagy fél nyilast vásárolhattak. Bodán egy nyilasba 750 ölet mértek, melynek akkori ára 8 rénes forint volt - írta Porcsalmy Gyula.