ERDŐHÁT
A 18. században a mai Alsójózsa északkeleti részét tölgyerdő fedte. Hajdúböszörményi közgyűlési jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy az erdőt szőlőkertek létesítése céljából irtották ki.
1800-ban Vay Ádám és Irinyi Antalné tiszttartója, Fülep Mihály azt jelentette, hogy “az Uraság és az Asszonyság az Böszörményi határral /a mai Hatház utcával/ szomszédságban levő Erdejeket szőlős kerteknek ki akarják osztani.”
1801-ben már a szőlőskert határa “árka, kerítése okoz gondot” Németi Antal úrnak “Jósa Szent Györgyi birtokán, a mely szőlőskert most kezd épülni…” A szőlőskertek beállása után gyors ütemben megindult az állandó településsé való szerveződés, amelynek csalhatatlan jele, hogy 1825-ben “a Jósa kertben /Kiskertben/ lakó emberek a Szent Györgyi pusztán /ma Október 6-a utca/ temetőt tsináltak.”
Szájhagyomány őrizte meg az 1849-es eseményeket. Sári Mihályné Gyökös Esztike néni mesélte: “Nagyanyám, Antal Erzsébet , asszonykori nevén Paczók Jánosné, 1840-ben született Alsójózsán. Amikor a kozákok 49-ben bejöttek Kossuthék ellen,nagyanyám kilencedik éves kislány volt. Az Erdőhát /Vendég/ utcán akkor még alig laktak vagy húszan. Az ellenség elől mindenki a Szentgyörgyi-erdőbe menekült. Sűrű, bokros volt akkor az erdő, szinte járhatatlan. Nyár közepe felé lehetett az idő, sok volt a szilva meg az eper. Nagyanyáméknak vót három disznójuk, azokat az udvarban hagyták, de a tyúkokat nagy kosarakban kivitték az erdőbe, a kokasokat meg mind levágták, nehogy elkukorékolják magukat, az ellenség meg megneszelje, merre bújkálnak!
Három nap, három éjszaka bújkáltak, hallották, amikor a kozákok nagy dübörgéssel és kiáltozással bevágtattak a faluba. Lóháton jöttek, minden jószágot elhajtottak, de az embereknek nem lett bántódásuk.
Amikor előszállingóztak, megtudták, hogy a város alatt nagy csata volt, a magyarokat egy Nagysándor nevű tábornok vezette. Ezt az osztrákok Aradon kivégezték, mert jó magyar ember vót, igaz magyar ember. De ötven év múlva a mieink csináltak neki egy nagy szobrot, ott ahun a csata vót. Nagyon szerette volna nagyanyám megnézni ezt a szobrot, de soha nem láthatta meg, mert kilencvenkilenc évét vakon élte le, úgy nevelte fel a gyerekeit.”
Az Erdőhát /1981-ig Vendég/ utca az alsójózsai Tuskóskert északi felében van, a Szárazmalom utca felől vezet a Szőlőhegy utca felé. Elnevezése a hajdani erdőségre, a szélfújta homokhátakra emlékeztet.