Józsa története

Erdei irtáson keletkezett Árpád-kori földbirtok volt Alsójózsa és a Szentgyörgyi-erdő keleti részén. A területet, amelynek közelében négyezer éves rézkori telep házainak maradványai és urnatöredékei kerültek elő, a középkorban is lakták: az elmúlt években tuskózás közben egy régi temető sírjait bolygatták meg itt a favágók (Triebék házától keletre). A temetőtől keletre, a Csikókúti-alj és a Nagy-part közötti földháton szürkés színű, középkori eredetű edénytöredékeket és egy ép malomkövet vetett fel az eke. (A leleteket Bata Mihály találta, aki a Mihálylaki utcában lakik.)
Az 1200-as években Mihálylaka valamelyik királyi várhoz tartozott. 1219-ben ugyanis a szomszédos Macs faluban dobokai várnépek laktak. Macs falut “Myhalloka” földdel és várfölddel V. István király idejében (1270-72) egy ALPRA nevű kun főúr kapta adományként, de fiaitól hűtlenségük miatt IV. László elkobozta és Debreceni Rofoyn ispánnak adta.
A 14. század elején több évig tartó per kezdődött Mihálylaka megszerzéséért egyfelől a Szentgyörgy falut birtokló Várdai család, másfelől a Mihálylakával szomszédos Zelemériek és a Macsot (Hosszúmacsot) birtokló Debreceni család között.
1324-ben Miklós alnádor a váradi káptalannak Mihálylaka birtokra vonatkozó és Zeleméri Mihály fiai részére kiadott okmányait érvénytelenítette. Ezzel egy időben elmarasztalta a Várdai Pelbárt ellen indított perben Debreceni Dózsa fiát, Jakabot is.
Néhány hónappal később az egri káptalan jelentette Fülöp nádornak, hogy Várdai Pelbártot Mihálylaka birtokába beiktatta. Az 1325. évi beiktatási ceremónián jelen volt Monostor falu földesura, a Várdaiakkal rokonságban lévő Keresztúry (Apaj fia) István is. Az oklevelekből egyébként arra lehet következtetni, hogy Miháylaka már korábban is a Várdaiaké volt: az egyik adat szerint ugyanis Várdai Pelbárt “1325-ben Mihálylaka nevű ősi birtokát három évig tartó per útján visszaszerzi.”
A 15. század elején újra fellángolt a per az erdős terület birtoklásáért a Várdaiak és a Zelemériek között. A meg-megújuló birtokháborítások is azt bizonyítják, hogy Mihálylaka végleges elvesztésébe a többi szomszéd sem tudott egykönnyen beletörődni. 1429-ben például Rohodi Simon összeszedett néhány hosszúmacsi jobbágyot, betört velük a Várdaiak Szentgyörgyi-erdejébe, az erdő fáit kivágatta és elhordatta.
Mihálylaka végül a Várdai család tulajdona maradt, és a 15. században beolvadt a mezővárossá fejlődő Szentgyörgy településbe. Csekély számú lakossága is minden bizonnyal odaköltözött.
A korabeli oklevelekben sok földrajzi nevet találunk, közülük is kiemelkedik gazdag helynévanyagával az 1415. november 29-én kelt szentgyörgyi - zeleméri határleírás.