NAGYÁLLATTARTÁS ÉS ADÓZÁS SZENTGYÖRGYÖN 1452-BEN
A Várdai birtokok földesúri adózási lajstromának és számadási könyvének töredéke érdekes adatokat őrzött meg számunkra a középkori Szentgyörgy adózásáról és állatállományáról.
A település - az egyéni adókon kívül - 12 aranyforintot fizetett (Sentgerg solvit florenos auri XII). Az egyéni adó 38,5 aranyforint fölött volt. Családonként átlagban másfél-két aranyat fizettek, a legtöbbet Réde Miklós (4 arany), a legkevesebbet Vég Jakab, Bálint Péter, Méhész István, Kutas Ferenc, Tar Jakab és Péntek Benedek (fejenként fél-fél arany).
Az összeírt lovak száma 20, a teheneké 36, az ökröké 34. Bori Péternek négy lovát, Kádár Istvánnak és Sós Bálintnak hat-hat ökrét írták össze. Réde Miklósról azt jegyezték fel, hogy “eleget bír mindenből” (habet satis). A korabeli viszonyokat ismerve azt mondhatjuk, hogy az összeírás meglehetősen pontatlan, az adatok nem egyértelműek. Különösen szembetűnik a lovak alacsony számaránya: 1438-39-ben Brankovics György rác despota böszörményi népei a két Várdai Miklósnak, Szabolcs megye főispánjainak Szentgyörgy nevű birtokáról 125 lovat hajtottak el. Húsvét nyolcadján, Pozsonyban kelt oklevelében Albert király utasítja Csaholi János és Báthori István Szabolcs megyei bírákat, hogy a hatalmaskodás ügyében tartsanak általános jellegű vizsgálatot.