SZÁRAZMALOM
A szárazmalmok nagy, kerek építmények voltak, hasonlóak a mai vándorcirkuszok sátraihoz. Nád- vagy zsindelytetejüket erős, tölgyfából faragott oszlopsor tartotta. Két kőre őröltek: a nyugvó /alsó/ kő fölött forgó felső követ körbe-körbe járó lovak vagy ökrök hajtották. A szárazmalmoknak 2 fajtáját ismerjük: a lisztelő malmot és a kásacsináló malmot. Az utóbbi a köles hántolására és őrlésére szolgált. Egy-egy debreceni malmos udvarban két-három malmot is építettek, de akadt négyes-ötös malomcsoport is. Ezek közül egy rendszerint kásamalom volt.
Minden malmos teleken állt lakóépület is: vagy a malomtulajdonos háza, vagy a molnárház. Ezt törvény írta elő, “mert a teleken állandóan laknia kell szolgáló és adófizető népnek.” A malmosgazda vagy molnár - munkabér fejében - vámot szedett. Az 1665. évi debreceni tanácsi határozat szerint minden 18. véka gabona az őrlőké. A molnár vigyázott a rendre, és az esetleg előforduló géphibákat is ő javította ki.
A Debrecen környéki szárazmalmokról az oklevelek már egészen korai időkben megemlékeznek. A Nagyerdő melletti Monostor /1375: Zoladmonustura/ faluban 1375-ben 23 jobbágycsaládot írtak össze, de három malmot is említenek. Ezek feltehetően szárazmalmok voltak, mivel az akkoriban újjáépülő faluban nem volt élő vízfolyás. / A korábban elpusztult falu “kőegyháza kinn a határban, egy mezőn omladozott”./ A falutól délnyugatra elterülő Csukás-,,tó” / egy 1762. évi térképvázlat már jelöli!/ és a Csukás -ér nevű időszakos vízfolyás alkalmatlan lehetett vízimalom működtetésére.
Az alsójózsai Szárazmalom utca a Monostorerdő utcát köti össze az Erdőhát utcával. A “névadó” malom - a múlt század második felében - a Monostorerdő és a Szárazmalom utca délnyugati sarkán állt.
Józsán más utcákban is voltak szárazmalmok, többek között az Óiskola utcán, az egykori fiúiskolával szemközti telken, valamint az Aranykapu és a Zsindely utca sarkán, Orosz András telkén. Ez volt a híres, Csehi Sándor-féle malom. /Debrecen az 1700-as évek közepén 87 szárazmalmot vettek nyilvántartásba./