Józsa története

A zeleméri szántók déli részén több ágból összefolyó Tócó ér széles völgye két földrajzi tájegységet választ el egymástól: a tölgy- és akácerdőkkel borított, homokbuckás Dél-Nyírséget és a termékeny lösztalajjal fedett Hajdúhátat. Józsa e két tájegység déli lejtőjén alakult ki, észak-kelet-délnyugati irányú utcái és útjai csaknem 10 km hosszan nyúlnak el a Monostori-erdő és a nagymacsi-balamzújvárosi szántóföldek között. Alsójózsa a Dél-Nyírséghez, Felsőjózsa a Hajdúháthoz tartozik. A településtől északra a térfelszín enyhén emelkedik, majd a zeleméri Mély-völgytől Böszörmény felé ismét lejt. Józsa és Zelemér határán van a Hajdúhát legkiemelkedőbb pontja, a Csegei-halom, tőle délre pedig Felsőjózsa legmagasabban fekvő településrésze, a Bondor-hát. A Tócó keleti partján, Alsójózsától északra és keletre összefüggő erdőségek állnak: a Szentgyörgyi, Rákóczi-, Bodai-, Monostori-, Böszörményi- és a hadházi Csere-erdő. A Szentgyörgyi- és Monostori-redő közé ékelődő Alsójózsa legmagasabban fekvő része az Erdőhát, Szőlőhegy és Csúcs utca környéke. Mind a felsőjózsai, mind az alsójózsai településrészt kisebb-nagyobb földhátak /partok/ és lapos, völgyszerű mélyedések /aljak/ tagolják további, egymástól jól elkülönülő részekre. Különösen szembetűnő a földfelszín egyenetlensége a Tócó csaknem kilométernyi széles völgyének két oldalán. A Tócónak és egykori mellékvizének, két ágból összefolyó Józsa-érnek a völgye négy nagyobb egységre tagolja a területet.

1. A Tócótól nyugatra elterülő felsőjózsai partszakasz mintegy három kilométeren át egészen a Bondor-hátig fokozatosan emelkedik, majd Újváros felé lejt. A Bondor-hát mintegy 30-40 méterrel van magasabban a Tócó-völgyénél. Legmagasabb pontja a 166 méter magas Csegei-halom, amely már zeleméri /böszörményi/ földön emelkedik. Ezt a kb. 8 négyzetkilométernyi területet is további völgyhajlatok szabdalják kisebb-nagyobb részekre. A legszembetűnőbbek a Tócóba torkolló mocsaras Temető-alj és a zeleméri Mély-völgy. A Tócó és a Temető-alj közötti földháton,a Klastrom-parton állt a középkori Szentgyörgy település temploma. Feltárt romjai a Malom presszó mögött láthatók. A mély-ér és a Tócó összefolyásától délre pedig Debrecen környékének egyik legrégibb földvára látható.

2. A Tócó és a jobbára kiszáradt Józsa-ér nyugati völgye egy több száz méter széles, mintegy másfél km hosszú földhátat fog közre, melynek két kiemelkedő pontja van:egy, a Csonkatorony utca déli felében elterülő lapos halom, ill. a Hegy utca környéke, az Unokapart. Mindkettő évezredek óta lakott hely.

3. A Józsa-ér két ága közötti földhát déli részén /az emeletes iskola környékén/ szintén több ősi telephely található. A terület északi részén a Szentgyörgyi-homokhalom / a kastély környéke/ áll.

4. Az alsójózsai Vénkert, Tuskókert és Csúcs évszázadokkal ezelőtt még erdővel borított vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedves talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A homokdombok közül kiemelkedik a erdei Nagy-part /143 m/, a Szőlő-hegy és a Dinnyés-halom, völgyek közül pedig a Medvés-alj.

A régészeti feltárások és terepbejárások során eddig megismert legrégibb telepek a Tócó keleti, erdős partján alakultak ki. Ezek az őskori telephelyek az ingoványos vízpartig lenyúló tölgyerdők tisztásain, dombjain keletkeztek, s az erdő fokozatos visszahúzódása, pusztulása már az ember “természetátalakító” munkájának a következménye.
Letelepedésre különösen alkalmasnak bizonyult az Unoka-part környéke / a térképvázlaton 2-es számmal jelölve/, amelyet szinte minden oldalról több száz méter széles, mocsaras völgy védett, és csak északkeleti irányból lehetett megközelíteni. A Tócó völgyéből 4-5 méternyire kiemelkedő szigetszerű földhát kisebb-nagyobb megszakításokkal az újkőkortól kezdve lakott terület.