ÚJKŐKOR
Az 1974. évi leletmentő ásatás során a Hegy utca elején a régészek újkőkori telepmaradványokat tártak fel. A 16. számú sír melléklete 60 cm mélységben egy nagy, szílmegi típusú hólyagos dudoros edény töredéke volt. Neolit /újkőkori/ cserepek voltak a 23-as sír melletti árokban is, egy épülő ház alapozásgödréből pedig neolitikus /i.e. 3200-2800/ tűzhely maradványait ásták ki. / Valamennyi lelet a középső újkőkorból való./ Néhány hónappal később, a Hegy utca Tócó felőli oldalán, vízvezetékárok ásása közben további három földbe mélyített neolitkori /kb. 5000 éves/ lakóház maradványait vágta át a gép. A ház közepén, az egykori tűzhely helyén vörösre égett föld, fölötte hamuréteg, benne sok elszenesedett állati csont és sok újkőkori edénytöredék volt.
A régészek a szántásból késő bronzkori /gávai kultúra/ és császárkori /szarmata-jazig/ edénytöredékeket szedtek össze. A 23-as sírban talált kis edény pedig valószínűleg késő avar- vagy magyar honfoglalás-kori.
1982-ben a közeli Kiskert utcában /Váradi Tibor udvarán, 38. sz. / gazdag leletanyag került felszínre: agancsbalta, csontkorcsolya, egy bölény csaknem méteres hosszú, már megkövesedett szarvcsapjai és egy hatalmas tárolóedény darabjai. Kordos László paleozoológus szerint “a leletegyüttes alapján egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy neolitikus telep eszközeivel van dolgunk.” A leletek a Józsa-ér keleti partján kerültek elő, ott, ahol a meder már erősen lejteni kezd. A fényesre koptatott csontkorcsolyát “egy szamárnak vagy kisebb termetű lónak a sípcsontjából alakították ki”. Megléte azt bizonyítja, hogy a Józsa-ér abban az időben bővizű patak volt, amelynek jegén télen korcsolyázni lehetett.