Józsa története

Kézai Simon XIII. századi krónikaíró szerint a Várdaiak ősei - a Gut és Keled nevű testvérpár - a bajorországi Stauf várából költöztek Magyarországra még valamikor Péter király uralkodása (1038-41 és 1044-46) idején. Gut és Keled német lovagok voltak, akik vezető szerepre tettek szert a király testőrségében, és szolgálataikért jelentős birtokokat kaptak a dukátushoz (hercegséghez) tartozó Szabolcs és Bihar megyékben.
Szabolcsban a Gutkeledek ősi birtoka Nyíradony és környéke volt, Adonymonostor falvában már a tatárjárást megelőző időkben felépítették közös nemzetségi monostorukat.
A Gutkeled nemzetségből származó Várdai család történetét az 1200-as évek végétől, V. István királynak (IV. Béla fiának) korától tudjuk nyomon követni. A Várdaiak három évszázadon át nemcsak Szabolcs megye dolgaiba szóltak bele döntően, hanem magas állami méltóságokat is viseltek, országos ügyekben hallatták szavukat. A család fénykora a XV. és XVI. századra esik: Várdai (II.) Miklós - Luxemburgi Zsigmond király diplomatájaként - a király oldalán bejárta a Német Birodalmat és Franciaországot, ott volt a konstanzi zsinaton; István kalocsai érsek, aki a főkancellári méltóságot viselte, majd Hunyadi Mátyás bíborossá nevezte ki; Mihály 1526-ban részt vett a végzetes mohácsi csatában, kisebbik fia pedig (szintén Mihály, aki Dobó Istvánnak, az egri hősnek volt a veje) már fiatalon főpohárnoki méltóságra emelkedett.
A Várdaiak hatalmas kiterjedésű szabolcsi uradalmának Kisvárda volt a központja. A legdélibb birtokaik Szentgyörgy falu (ma Józsa) és Mihálylaka (Alsójózsa és a Szentgyörgyi-erdő) voltak. Ez utóbbi birtokok Várdai tulajdonba kerülésének körülményei meglehetősen tisztázatlanok, valószínűleg rokoni birtokcserével szerezték őket. Annyi bizonyos, hogy a terület egy része a XIII. század vége felé valamelyik királyi várhoz (Dobokához, Szabolcshoz vagy Biharhoz?) tartozott, majd néhány évre Alpra kunjainak szálláshelye lett.
Várdai Miklós 1332-ben született és 1380 körül halt meg. Az idő tájt a Várdaiakkal szomszédos Debreceni család politikai és gazdasági súlya Észak-Biharban és Dél-Szabolcsban feltűnően megnövekedett, uradalmukat újabb és újabb birtokok megszerzésével gyarapították. A pénzszűkében levő Várdaiak - Miklós édesapja (János) és János nagybátyja (Pelbárt) - 1322-ben 40 budai márkáért elzálogosították Szentgyörgyöt Debreceni Dózsa nádornak. 1335-ben, mivelakkor sem volt pénzük, lemondtak a birtok visszaváltásáról.
A Debreceni család 1340-ben hamis oklevéllel próbálta megkaparintani a Macsnak, Egyházasmacsnak nevezett Szentgxörgyöt, a kiskorú Várdai Miklós azonban - nyilvánvalóan rokonai közreműködésével - a nagyváradi, a leleszi és a jászói konvent előtt eltiltotta édesapját az ősi birtok eladásától. A perről, amelyből hosszú évtizedek múltán Várdai Miklós került ki győztesen, sok oklevél ránk maradt. Ezek alapján bepillanthatunk a XIV. századi élet mindennapjaiba, szokásaiba.
Szentgyörgy a Várdaiaké maradt. Fél évszázad múlva már jelentős település volt. Az 1450-es években kézműiparral rendelkező mezővárossá vált. A korabeli latin nyelvű oklevelek országos vásárait említik, három irat pedig a szentgyörgyi adófizetők névsorát is megőrizte számunkra.
Várdai Miklós nevét utcanév örökítette meg Felsőjózsán, a Deák Ferenc és a Sillye Gábor utcák között.

Várday István

Szentgyörgy földesura, Kisvárda részbirtokosa. Az apja Várday Pelbárt, a nagyapja Várday Domokos volt, aki 1380-ban a rokon Báthory családdal pereskedett.
István az 1400-as évek elején születhetett, iskoláit Olaszországban végezte. Tanulmányai során nagybátyja, Várday Miklós segélyezte. 1454-ben erdélyi prépost lett, majd kalocsai érsek; Hunyadi Mátyás egyik legmegbízhatóbb embere volt.
1464 elején Mátyás végrehajtja a kancellária (államügyeket intéző királyi hivatal) reformját: az 1458 óta működő egyetlen hivatal mellé nem szervez másikat, nem állítja helyre a korábban fennálló kettősséget, a nagy és a titokzatos kancelláriát. Szécsi Dénes bíboros esztergomi érseket lemondatja a főkancellári tisztségről, egyesíti a fő- és a titkos kancelláriai méltóságot, és egyidejűleg két főpapot, Várday István kalocsai érseket és Vitéz János nagyváradi püspököt nevezi ki az új kancellári - summus et secretarius cancellarius - tisztségre.
Várday átveszi az egyetlen kormányzati írószerv (hivatal) tényleges irányítását.
Hunyadi Mátyást, akit 1458. január 24-én kiáltották ki királlyá, 1464. március 29-én koronázták meg a székesfehérvári országgyűlés alkalmával. A kancellária ekkor vette használatba a király újonnan vésetett kettős felségi pecsétjét - nagypecsétjét - és aranypecsétjét, s az oklevelekben ettől kezdve feltüntetik a koronázástól számított uralkodási éveket is. A kettős pecsét őrzése és a kiadványok megerősítése Várday István és Vitéz János feladata.
1467. szeptember 18-án II. Pál pápa Mátyás többszöri kérésére bíborossá nevezte ki Várday István kalocsai érseket, fő-és titkos kancellárt. Várday István 1471 januárjában halt meg, halála után egy ideig Vitéz János esztergomi érsek egyedül töltötte be a fő- és titkos kancellári méltóságot. Vitéz 1472. augusztus 8-án halt meg.

Szomszédos birtokaik révén a Hunyadi és a Várday családnak régebbi eredetű a kapcsolata:a debreceni és böszörményi föld az adott korban a Hunyadiaké, a szentgyörgyi és részben a monostori föld pedig évszázadok óta a Várdayaké volt. Hunyadi János kormányzó 1452. szeptember 11-én kelt oklevelében a debreceni polgárokat tilalmazta a Várdayak tulajdonában lévő monostori határ részeinek (szántóinak ‘certas particulas terrarum arabilium… intra metas possessioni s Monostor … in comitatu Zabolch existentis…’) használatától. 1453 februárjában, Bécsben kelt levelében Hunyadi János “besztercei gróf” Debrecen városnak meghagyja, hogy a Várday Miklós, László és Aladár monostori birtokából elfoglalt szántóföldeket adja vissza.
1460 őszén Mátyás király böszörményi gazdatisztjeit - Mezőgyáni Mihályt és Uhrik Jánost - tilalmazza Várday István kalocsai érsek szentgyörgyi erdejének rongálásától. A fát egy castellum ‘kisebb erődítmény’ építéséhez hordták Böszörménybe.
1460. április 5-én Budán kelt levelében Mátyás király Várday István kalocsai érsek és rokonai szentgyörgyi jobbágyait felmenti a debreceni és böszörményi vámok fizetése alól. Szentgyörgyön két évvel korábban országos vásárt tartottak, a települést oppidumként (mezővárosként) említették. A Szent György-templom előtti téren 1461-ben újra országos vásárt rendeztek.
1462. március 29-én kelt levelében Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet levélben utasítja debreceni vámtisztjeit, hogy a Várday István kalocsai érsek szentgyörgyi birtokán élő népeket, jobbágyokat (populos, jobbagiones et incolas) vámokkal ne terheljék.
1464-ben Mátyás megerősíti az anyja, Erzsébet által a szentgyörgyi lakosoknak adott azon kiváltságlevelt, mely által azok a debreceni vám fizetésétől felmentettek.
1486-ban Várday Aladár - Várday István kalocsai érsek unokatestvérének a fia - Visegrádról magyar nyelvű levelet ír testvérének, Várday Miklósnak. Ez a legrégibb ismert magyar nyelvű elküldött levél (missilis).