Józsa története

(Az 1300-1400-as évek)

A Gutkeled nembeli családok közül mindenekelőtt a kisvárdai Várday családdal kell megismerkednünk, amely a 14. század elejétől a család kihalásáig (1630-ig) - tehát több mint 300 évig! - Szentgyörgy falu földbirtokosa volt. Leányági leszármazottai és azok örökösei pedig (a Nyáryak, Esterházyak, Melithek, Becskyek, Vayak, Jósak, Eördöghök, Elekek, Némethyek, Rózsák) egészen a 19. század második feléig birtokolták e területet.
A Várday-uradalom központja a felső-szabolcsi Kisvárda volt. Az 1400-as évek közepén 13 település (2 mezőváros és 11 falu) tartozott az uradalomhoz: Kisvárda mezőváros, Kalonga, Döge, Litke, Mada, Pap, Rozsály, Veresmart és Szentgyörgy mezőváros Szabolcs megyében és Marok, Badaló, Daróc és Gelénes falvak Bereg megyében. Az uradalomban mintegy 610 jobbágycsalád élt, vagyis több mint 3000 ember.

A Várday család név szerint ismert első tagja Mihály volt, aki az 1200-as évek második felében, a tatárjárás után élt. Valószínűleg ő szerezte meg az elpusztult Józsa prédiumot és építette fel nemesi udvarházát, “Mihályiakat” az Úri-halmon, a mai alsójózsai emeletes iskola közelében. Hiába adományozta IV. László király 1285-ben Debreceni Rofoinnak Mihályiakat, és hiába igyekeztek a Zeleméryek is megszerezni a birtokot, az mindvégig a Várdayak kezén maradt. Nem úgy a Tócótól nyugatra fekvő Szentgyörgy (ma Felsőjózsa)! A tatárjárás után előbb egy Dorog nevű ember kezére került, és “Kis” Kozma, meg a rokonai csak hosszas pereskedés után tudták visszaszerezni Dorog fiaitól “ősi birtokukat” (1304-1307 között).
1322-ben már Mihálylaka is, Szentgyörgy falva is a Várday család tulajdona volt. A környékbeli települések zöme azonban a Debreceni-uradalom része lett.

A Várdayak elég gyakran pénzszűkében voltak, ezért hol ezt, hol azt a birtokukat zálogosították el szomszédos nemes uraknak. Birtokot nemigen adtak el, sőt egymás között sem osztották fel az uradalmat, igyekeztek megőrizni, egy kézben tartani minden vagyonukat.
1322-ben éppen Szentgyörgyöt vetették zálogba Debreceni Dózsa nádor fiainak. Csak egy évre, 80 márkáért. Pénzük persze egy év elmúltával sem volt, hogy a birtokot visszaváltsák. Nem csak 1323-ban, hanem később sem! 1335-ben aztán - összesen 130 márkáért - “végleg lemondtak” Szentgyörgyről Dózsa fiai javára. Ugy látszott, hogy Szentgyörgy a Debreceni család birtoka lesz.
1340-ben azonban a kiskorú Várday Miklós (felnőtt rokonai támogatásával) három egyházi bíróság előtt eltiltotta édesapját és nagybátyját Szentgyörgy (akkori nevén Egyházasmacs, Egyházasszentgyörgy) eladásától. Szentgyörgy és Mihálylaka a Várday család tulajdona maradt.

1394-ben újabb viszálykodás kezdődött a Debreceni örökösök és a Várdayak között. A Várdayak szemet vetettek a Szentgyörggyel szomszédos Macs falu termékeny földjére, az egykori Várföldre, vagy legalábbis a hasznára. Figyeld meg, hogyan okoskodtak! “Macs falu Bihar megyében fekszik, a macsi Szent Mihály-templomhoz tartozó jobbágyok, akik a Tócó nyugati partján, a Várföldön laknak, Szabolcs megyéhez és az egri püspökséghez tartoznak: így az egyházi adót a Szent György-anyaegyházhoz kötelesek befizetni, ott kell házasodniuk, kereszteltetniük a gyermekeiket és ott kell felvenniük az utolsó kenetet.” Valójában ők “szentgyörgyiek”, minden egyházi vonatkozású pénzüket a Várdayak papjának kell befizetniük. A Várdayak mesterkedése többé-kevésbé sikerrel járt: a macs-várföldi lakosok évtizedeken át az egri püspöknek fizették az egyházi adót.
Míg a Várdayak Macs felé kacsingattak, északi szomszédjuk, a birtokháborításokról ismert Zeleméryek jókora területeket foglaltak el Szentgyörgyből. Az 1400-as évek elején a Zeleméryek 200 arany forintért zálogba vették a Várdayaktól a falut. A Zeleméryek annyira biztosak voltak benne, hogy Szentgyörgy az övék lesz, hogy Zeleméry László földesúri udvarházat (kúriát) kezdett építeni a birtokon. Mihályiakat pedig éveken át maguknak követelték, mint ősi birtokukat. A Várdayak végre felocsúdtak! 1416 körül tisztázták peres ügyeiket, az övék maradt Szentgyörgy is, Mihálylaka is. A birtoktestet Szentgyörgy néven egyesítették, Mihálylakáról többé nem is szólnak oklevelek

A feudális hatalmaskodás - a másik nemes ember jogainak megsértése, birtokának megtámadása - a középkorban meglehetősen gyakori eset volt. Tucatnyi azoknak a középkori okiratoknak a száma, amelyek arról tudósítanak, hogy a Várday család birtokát, Szentgyörgyöt is támadás érte a szomszédos földbirtokosok részéről. Sőt, maguk a Várdayak is követtek el hatalmaskodást a közelebb vagy távolabb lakó földesurak birtokain. 1464-ben pl. a zsémbes, rossz természetéről ismert Várday László és társai bosszúból behatoltak Téglás faluba, s onnan elraboltak két jobbágyot, Lánczos Andrást és Fülöp Vincét. Az összekötözött foglyokat Szentgyörgyre hurcolták, ahol vasra verve fogságban tartották. Az ügyben Mátyás királynak kellett intézkednie.
Szentgyörgy történetének legemlékezetesebb és legmegrázóbb hatalmaskodási esete 10 évvel korábban, 1454 telén történt. Doby László, Farkas Tamás nemes urak és familiárisaik felfegyverzett jobbágyaikkal támadást intéztek Szentgyőrgy falu ellen. Feldúlták a földesúr, a tiszttartó és a familiárisok (az úr szolgálatában álló kisebb birtokosok) kúriáit (nemesi udvarházait) és a jobbágyok lakóházait. A lakosokat “borzalmas ütlegekkel, kegyetlen csapásokkal” verték, és az eszméletlen, félig holt embereket magukra hagyva kifosztották a házakat, gazdasági épületeket és karámokat. Elhajtották a lovakat, szarvasmarhákat és az aprójószágot (juhokat, sertéseket), s ezzel a birtokosoknak és a jobbágyoknak alig pótolható károkat okoztak. Az esetet Várday Miklós és Aladár jelentette V. László királynak, aki a birtokháborítókat 1455 januárjában kelt levelében a királyi ítélőszék elé rendelte.
A hatalmaskodó embert kezdetben fej- és vagyonvesztésre ítélték, Zsigmond király (1387-1437) tőrvényei azonban már különbséget tettek kisebb és nagyobb hatalmaskodások között, s ez a büntetések enyhítését is jelentette.

Kitekintés
1361-ben I. Lajos király Debrecent a szabadalmas mezővárosok rangjára emelte: lakosainak mindenféle peres ügyében választott bíró és esküdtek ítélkeztek. 1450-ben a debreceni uradalom Hunyadi János birtokába került. 1485-ben nagy tűzvész pusztított a városban, a keleti településrész leégett.
Böszörmény település az 1400-as években a Debreceni-uradalom része volt, 1410-ben oppidum (mezőváros).