Józsa története

(Az 1400-as évek közepe)

Mátyás király uralkodása idején (1458-1490) Magyarország a fénykorát élte. Uralma alatt az ország fejlődése tovább gyorsult, katonailag megerősödött, az európai nagyhatalmak sorába emelkedett, a királyi udvar a korabeli európai művészet egyik központja lett.
Az ország gyors fejlődésének, felemelkedésének, többek között az egyes falvak, városok fejlődése, meggazdagodása volt az alapja. A földrajzi helyzetét tekintve Szentgyörgy sajátos - igen kedvező - helyzetben volt.
A Szentgyörgy szomszédságában fekvő két nagy mezőváros - Debrecen és Böszörmény - a királyé és az édesanyjáé, Szilágyi Erzsébeté volt.
Szentgyörgy földesura az a Várday István lett, aki a király hatalomra jutását, majd a korona megszerzését is diplomáciailag és karddal is lelkesen támogatta. Ezért a király a legmagasabb pozíciókba juttatta mind az állami, mind az egyházi hivatalokban. Várday Istvánnak így módjában állt a saját birtokait is fejleszteni, a királytól szabadalaomleveleket, kiváltságokat szerezni.
Jó. ha tudod, hogy Zelemér falu a 15. században önálló település volt, sem a Hunyadiak, sem a Várdayak uradalmához nem tartozott. (Nem volt Böszörmény része, mint napjainkban Zelemér-puszta és Bodaszőlő.)

A “szentgyörgyi történet” V. László király idejében, 1453-ban kezdődött. 1453 legjelentősebb és egész Délkelet-Európa sorsát évszázadokra meghatározó tragikus eseménye volt, amikor II. Mehmed török szultán hosszú, véres harcok után május 9-én elfoglalta a bizánci birodalom fővárosát, Konstantinápolyt. A város eleste nemcsak az egykor hatalmas bizánci császárság bukását jelentette, hanem a balkáni és Duna-völgyi népek számára a korábbinál jóval nehezebb korszak kezdetét is, melyben a megállíthatatlanul terjeszkedő, hódító törökség európai megtelepedését, a török veszély állandósulását már nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni. Az ellenség közvetlenül déli határainkat fenyegette.
Ám a baj akkor sem járt egyedül. Magyarország északi és északkeleti megyéit Giskra vezetésével évek óta cseh husziták pusztították. V. László király Hunyadi László horvát bánt (Mátyás bátyját) nevezte ki a husziták ellen indítandó had főkapitányává.
Az ország és a nép sorsa miatt aggódó Hédervári László egri püspök 1453. július 3-án latin nyelvű levelet küldött Várday Miklós Szabolcs megyei főispánnak (Várday István unokabátyjának): “Egregio Nicolao de Warada fratri nostro carissimo” (Legkedvesebb fivérünknek, a kiváló Várday Miklósnak): “Kegyelmeteknek nyilvánvalóan tudomása van róla, mennyi gaztettet követnek el naponta a husziták a felvidéki részeken, és mekkora veszedelemben van ez a föld. Haladéktalanul cselekednünk kell, hogy e vidéknek a megvédelmezésére megoldást találjunk.’1 Kéri, hogy a főembereket, nemeseket hívják össze tanácskozásra. Megfelelő időpontot és alkalmas helyet is javasol: 1453. július 15., “villa Machy”, vagyis a Várdayak szentgyörgyi (régebbi nevén macsi) udvarháza. “Ismételten kérjük - fejeződik be a levél -, írásban tájékoztasson bennünket szándékáról, hogy az ügyben intézkedni tudjunk.”
Nem tudjuk biztosan, hogy valóban összeültek-e az országnagyok (Hédervári László egri püspök, Pálóczy László országbíró, Rozgonyi György pozsonyi gróf, ónodi Czudar Simon főpohárnok és Várday Miklós szabolcsi főispán) a szentgyörgyi udvarházban. Azt azonban tudjuk, hogy másfél hónappal később V. László király és az ország főemberei Pozsonyban tárgyaltak “a cseh rablók megfékezéséről és a török elleni háború lehetőségeiről.”

A középkori Szentgyörgy legjelentősebb éve: 1458. Hunyadi Mátyást abban az évben választották királlyá, és Szentgyörgy 1458-ban oppidum (mezőváros) lett.
Tudod-e. hogy a mezőváros falusias jellegű, de már városi kiváltságokkal rendelkező település! Többnyire a kereskedelmi utak mentén fekvő, királyi, egyházi vagy világi nagybirtokos tulajdonában levő falvakból fejlődtek ki mezővárosok. Kialakulásukat nagymértékben előmozdította a mezőgazdasági árutermelés fejlődése, a kereskedelem (vásárok tartása). A 15. században többségük már adókedvezménnyel, szabad bíróválasztással rendelkezett, de továbbra is függtek földesuraiktól.

1458-ban Szentgyörgy nemcsak mezővárosi rangra emelkedett, hanem országos vásárát is említik az oklevelek. Három évvel később, 1461-ben újra országos vásárt tartottak a Szent György-templom és az országút közötti vásártéren. Külföldi kereskedők is részt vettek a vásáron, a régészeti feltárások során több, 15. századi svéd ezüst pénz került elő a földből, melyek ma a Déri Múzeumban láthatóak. Ugyanott van a Tócó-parton talált aranypénz is, amelyet Mátyás király arcképe díszít.

1452-ben és 1453-ban Hunyadi János kormányzó még csak tiltó levelet írt a debreceni polgároknak a Várday birtokkal kapcsolatban (eltiltotta a debrecenieket a Várdayak monostori földjének jogtalan használatától), a fia, Mátyás király azonban 1460-ban már kiváltságlevelet adott a szentgyörgyieknek: felmentette őket a debreceni és böszörményi vámok fizetése alól, tehát a két városban szabadon árusíthatták terményeiket. Két évvel később Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet levelében utasította vámtisztjeit, hogy a Várday István kalocsai érsek szentgyörgyi birtokán élő szabad embereket, jobbágyokat, lakosokat (populos, jobbagiones et incolas) vámokkal ne terheljék. 1464-ben Mátyás megerősítette az édesanyja, Szilágyi Erzsébet által a szentgyörgyieknek adott kiváltságlevelet, amely felmentette őket a debreceni vám fizetése alól.
1452-54-ből ránk maradt Szentgyörgy adófizető jobbágyainak három névjegyzéke. A leggyakoribb családnevek a következők voltak: Csala, Péntek, Vég, Bús, Bíró, Baroch, Kerekes, Bálint, Bori, Kádár, Éles, Méhész, Soós, Kajdán, Tóth, Kutas, Os, Oláh, Kozma, Bertalan, Tar, Pásztor, Csupa, Kele, Ibronyi, Réde, Tarka és Marci. A Faber (kovács) és Sartor (szabó) családnevek valószínűleg foglalkozásnevek voltak, ezért írták őket latinul, írástudó ember is élt a településen: egy Kajdán nevű “litteratus” (deák).

Jó, ha tudod, hogy Szentgyörgy 1620 és 1770 között, tehát másfél évszázadon át teljesen lakatlan volt, ezért a mai józsai családok csak egészen véletlenül lehetnek “rokoni kapcsolatban” a régi szentgyörgyiekkel, hiába egyezik a családnevük!

A Várday birtokok földesúri adózási lajstromának (jegyzékének) és számadási könyvének töredéke érdekes adatokat őrzött meg számunkra a középkori Szentgyörgy adózásáról és állatállományáról. 1452-ben az összeírt lovak száma 20, a teheneké 36, az ökröké pedig 34. (Valószínűleg nagyobb volt az állatállomány, hiszen 14 évvel korábban Brankovics György szerb despota böszörményi népei egyetlen éjszaka 125 lovat raboltak el Szentgyörgyről!) 1452-ben Bori Péternek 4 lovát, Kádár Istvánnak és Soós Bálintnak hat-hat ökrét írták össze. Réde Miklósról azt jegyezték fel, hogy “eleget bír mindenből”, vagyis eléggé jómódú.
A település lakói telkenként fizették az adót, 1452-ben összesen 38 és fél arany forintot. Családonkénti átlagban másfél, két arany volt az adójuk, a legtöbbet Réde Miklós (4 arany), a legkevesebbet Bálint Péter és Péntek Benedek fizetett (fél-fél aranyat). Az egyéni adókon kívül Szentgyörgy település még 12 aranyat fizetett a földesúrnak.

A lakóházak többsége a templom közelében állt, az országút és a Tócó között. Az eddig feltárt házmaradványok arról tanúskodnak, hogy a házak többsége egyosztatú volt (egyetlen helyiségből áll), melyet külső (a házon kívül épített) kemencével fűtöttek. A Szil-völgyben, a kertészet helyén egy kisebb vasolvasztó maradványa került felszínre, valószínűleg az egykori kovács (Faber) műhelye volt. A templomtól északra a régészek feltárták a tégla- és mészégető maradványait is: a templom tégláit a helyszínen égették ki. A mészkövet pedig Bodrogkeresztúr vidékéről szállították Szentgyörgyre a tiszántúli Nagy úton.