Józsa története

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (1939-1945)

Ausztria bekebelezése és Csehszlovákia teljes feldarabolása után 1939. szeptember 1-én Németország - hadüzenet nélkül - megtámadta Lengyelországot. Két nappal később, válaszul Franciaország és Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is átlépték a lengyel határt. A harcok hazánk közvetlen közelében folytak, a háborús események már a legkisebb településeken is éreztették a hatásukat.
1939. szeptember 28-án a józsai képviselő-testület létrehozta a honvédelmi bizottságot, amely a beszállásolások intézésével, a polgári lakosságnak okozott anyagi károk megtérítésével és a katonaság részéről felmerülő igények kielégítésével foglalkozott.
1940-ben megkezdődött a zsidó birtokok kisajátítása. Április végén a képviselőtestület még csak 50 katasztrális holdat igényelt a Hartstein-birtokból (vasúti megálló, vásártér, köztemető, agyaggödör, sertéslegelő stb. kialakítására), 1942-ben azonban már 525 holdnyi erdőre is igényt tartott.

A háborús közigazgatási feladatok növekedése több új állás (országmozgósítási díjnok, közellátási írnok) megszervezését indokolta, ezek az állások azonban szinte az elviselhetetlenségig megnövelték a község terheit. Nagyobb beruházásokra (iskolaépítésre a Hadházytelepen, az elektromos hálózat bővítésére) egyáltalán nem volt lehetőség. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a képviselő-testületi tagok érdeklődése ugyancsak csökkent a közügyek iránt. Az 1944. szeptember 4-re tervezett ülésen a jegyzőn kívül már senki sem jelent meg. A közigazgatás a háború utolsó hónapjaiban csupán a legszükségesebb feladatok megoldásával foglalkozott, célkitűzése, távlati programja egyáltalán nem volt, de nem is lehetett.

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Április elején - a zsidó értelmiségiek deportálására - Józsa-Szentgyörgyön, a Hartstein-, majd a Halbrohr-birtokon túsztábort alakítottak ki. A Gestapo első szállítmánya április 8-án érkezett Nagyszentgyörgyre (a Hartstein-uradalomba). A túszokat (orvosokat, ügyvédeket, tanárokat) Derecskéről, Berettyóújfaluból, Nagyszalontáról, Szoboszlóról, Orosházáról és Gyuláról deportálták Nagyszentgyörgyre, 80-90 fő Debrecenből érkezett. A foglyok a komló- és dohányszárító hodályokban laktak, az eíső napokban a magukkal hozott élelmet fogyasztották. Volt közöttük néhány fiatal lengyel menekült is, akiket szökés közben a németek lelőttek és a Szentgyörgyi-erdőben eltemettek.

A debreceni repülőtér bombázása után a repülőgépek egy részét a nagyszentgyörgyi hodályokban helyezték el, a Szekció úttól északra kifutópályát alakítottak ki. A zsidó túszokat Kisszentgyörgyre hajtották a Halbrohrtanyára. Csak úgy tudták elhelyezni őket, hogy a dohányszárítókon kívül az istálókat és a sertésfiaztató kutrícákat is “berendezték” számukra. A tábor vezetője egy Hedenig nevű SS-szakaszparancsnok (Scharführer) volt, a táborlakóknak németül kellett beszélniük. A józsaiakkal nem volt semmiféle kapcsolatuk. A németek kötelezték a debreceni Zsidó Tanácsot, hogy a túszokat élelmezze. Egy-két naponként nagy stráfkocsival hordták az élelmet Debrecenből. Az egyik cselédházban konyhát alakítottak ki, külön főztek a zsidó táborlakóknak és külön a német őröknek. A túszoknak a “parádés ló” istállóját rendezték be ebédlőnek. Naponta háromszor étkeztek.

Június közepén, egy pénteki napon újabb szállítmány érkezett, amelyben már nők és
kisgyermekek is voltak . “Vasárnap délelőtt jött a parancs: az egész társaságot lehajtották a szentgyörgyi vasútállomásra, ahol mindenkit bevagoníroztak.” A túszok között volt az idős KARDOS ALBERT középiskolai tanár, jeles irodalmár (Tóth Árpád irodalomtanára) is. Őt Ausztriába vitték, ott pusztult el.

A szentgyörgyi túsztábort 1944. június 26-án evakuálták. Mindenkit bevagoníroztak. A túszokat előbb a debreceni téglagyárba vitték, ahol a családtagokat elválasztották egymástól A kétségbeesett, legyengült embereket korbáccsal verték, úgy kényszerítették őket, hogy beszálljanak a haláltáborokba tartó vagonokba. Többségüket Auschwitz gázkamráiban égették el…

Jő ha tudod, hogy a koncentrációs tábor valamely állam lakossága egy részének, illetve meghódított országok különböző népcsoportjainak elkülönítésére és fogvatartására létrehozott büntetőtelep. Először a spanyol gyarmatosítók állítottak fel koncentrációs táborokat Kubában a függetlenségi harcban elfogottak számára (1867-78), majd az angolok Dél-Afrikában a búr háború idején (1899-1902). Hírhedtté váltak a náci Németország és a sztálini Szovjetunió koncentrációs táborai, ahol milliókat pusztítottak el.

A harci események Józsa területén 1944. október 18-22 között zajlottak le. A németek Debrecen felől Hajdúböszörmény irányába húzódtak vissza, állásaikat a Bocskai és a Kiserdő utca vonalában alakították ki, az oroszok, ukránok és románok a Bellegelő felől lőtték őket. Józsa lakói mozgalmas napokat éltek át akkoriban! Egymást követték a bombatámadások, különösen ijesztő volt a bombatámadások előtti Sztálin-gyertyák (nagy teljesítményű olajégők, amelyeket hatalmas ejtőernyőkön eresztettek le) vakító fénye és a szirénavijjogás. Emlékezetes maradt a józsaiak számára az az éjszaka is, amikor a kastély melletti repülőgép-javító műhelyt a menekülő németek felgyújtották, és „egész éjjel égtek a
hodályok”

A közigazgatás vezérkarának és a tanítóknak egy része elmenekülj a lakosság többsége azonban itthon maradt, a kertek végében és az erdők távoli zugaiban ásott bunkerekben vészelte át a nehéz napokat és éjszakákat A sors kegyének köszönhető, hogy emberi életben alig esett kár, bár több akna- és ágyúbelövés érte a falut. Az alsójózsai iskola közelében több láncosbomba is felrobbant. Jelentősen csak egy épület rongálódott meg.
Több tucatnyi a fronton elesettek és az eltűntek száma. Bagdács Józsefet a lakásán ölte meg egy román a Csúcsban, ott temették el a Monostori-erdő szélén, a Csúcsba vezető út rajta megy keresztül”. Bencze János szovjet hadifogságban halt meg, Dalmi János Voronyezsben esett el Dávid József erdészt a légnyomás pusztította el a monostori Szolnokitanyán, Kajtor László hadnagy 1944, augusztus 5-én halt hősi halált a Szovjetunióban, Tatarovban. Kövér Imre 1944-ben Romániában hunyt el egy vasúti kocsiban, Mező Antalt és három legényfiát bellegelői tanyájukon lőtték agyon az oroszok, Nagy József Szibériában halt meg 1944-ben, Németi Sándornét az oroszok egy sorozatlövéssel végezték ki, amikor menekülni próbált Nagyszentgyörgy utcai házának ablakán keresztül Simon Mihály a Don-kanyarban halt meg 1943-ban, Szabó Mihály pedig 1944-ben Mukovicánál. Tolvaj Balázs bombatámadás során pusztult el a Templom és az Óiskola utcák közötti fűaljon: maga alá temette a bunker. Vass János 1944 június 24-én esett el a Szovjetunióban, haláláról hivatalos értesítést kapott a családja…

Kitekintés

1944. október 19. A II. ukrán front egységei - vereséget mérve a németekre -elfoglalták Debrecent. December 21-én a Református Kollégium imatermében összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely másnap megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Debrecen - immár másodszor - Magyarország fővárosa.

A második világháború több emberi áldozatot követelt településünkön. íme az elesett józsaiak névsora: Abai János, Bagdács István, Bagdács József, Bagdács Sándor, Balogh Antal, Balogh Mihály, Bencze János, Braun boltos, Burai Sándor, Szálai Csíkos János, Dal mi János, Dávid József, Ferenczi József, Füzesi í.stván, Gerőcz Lajos. Györfi István, Hatházi Sándor, FI i mer Gyula, Jónás István, Jónás Sándor, Juhász Mihály, Juricskó József, Jurácsik István, K aj tor László, Kalmár István, Katona István, Kállai Sándor, Kiss János, Kónya Imre, Korpás Antal, Kövér Imre, Lajter Imre, Lévai János, Lupó László, Mező Antal és három legény fia, Mező Gábor, Molnár István, Molnár Imre, Molnár János, Nagy József (1), Nagy József (2), Nádas Gyula, Németi Sándorné, Papp György, Papp István, Pataki Lajos, Porczió Sándor, Radácsi Ferenc, Sajtos Sándor, Sári Gábor, Simon Mihály, Sípos Mihály, Svarcz Gyuláné, Soltész István, Szabó Mihály, Szálkai Demeter. Szalóki Benjámin, Szele Lajos, Szűcs Róza. Tolvaj Balázs, Tóth János, Tóth József, Török Imre. Varga István, Varga János, Varga Lajos, Vass János, Végh József és mások.