Józsa története

Az alsójózsai és nagyszentgyörgyi partszakaszon a Tócó és a nagyrészt már kiszáradt Józsa-ér nyugati ága több száz méter széles és mintegy másfél kilométer hosszú földhátat fog közre, amelynek két kiemelkedő pontja van: a Csonkatorony utca déli felében és a MÁV-műhelytelepen elterülő névtelen lapos halom, illetve a déli felében, a Hegy utcán az Unoka-part (126 méter). Kisebb-nagyobb megszakításokkal évezredek óta lakott hely mindkettő.
A Józsa-ér két ága közötti Ér-hát déli részén, az Űri-halmon (130 m) szintén több ősi telephely volt. Itt feküdt az Árpád-kori Józsa-prédium, majd Mihálylaka. 1770 körül itt alakították ki a Józsakertet (Kiskertet). A terület északi végén, a Hartstein kastélytól északra a szentgyörgyi Homok-halom áll.
Az alsójózsai Vénkert (a Nagyszentgyörgy és Óiskola utca között), a Tuskóskert (az Erdőhát és a Homokhát utcák között) és a Csúcs (a Szőlőhegy és Csúcs utca között) évszázadokkal ezelőtt még tölgyerdő borította vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedvesebb talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A partos részek talaja sárga futóhomok, a szélbarázdáké barna erdei homok vagy fekete föld. A homokdombok közül kiemelkedik az erdei Nagy-part (145 m), a Szőlő-hegy, az Erdő-hát és a Csúcsban a Dinnyés-halom, a völgyek közül pedig a Medvés-alj és a rókalyukakkal telefurkált Ördög-árok.

Nyelvi érdekességek
A régi józsaiak nemigen használták a völgy szót, helyette azt mondták: alj. A nagyobb dombokat, mint az alföldi ember általában, hegynek nevezték, a kisebbet meg partnak. Józsán tehát nem csak az árkoknak, vízfolyásoknak van partja, hanem az utcáknak is lehet partos részük, ott, ahol emelkednek. Településünkön régóta a legismertebb emelkedésnek a Klastrom-part számít, a Bocskai István utcának a Tócó-hídtól a Szentgyörgyfalvi útig terjedő szakasza. A Tócó-völgy régi neve Lapos, magát a Tócót pedig egyszerűen Folyónak nevezik.

Helyesírás

Jó, ha tudod, hogy az Alsójózsa és Felsőjózsa szavakat egybe kell írni. Kötőjelet (elválasztójelet) csak sor végén használunk és akkor, ha felsorolásban az első névből a Józsa elemet elhagyjuk: „A mi lakóhelyünk két településrészből áll. Ezek neve: Alsó- és Felsőjózsa.”
Vigyázz, hogy a hegy, halom, part, hát, ér, völgy és erdő szavakat kötőjellel kösd az első szóhoz, ha azok a földrajzi névnek állandó elemei: Templom-hegy (de Templom utca!), Csegei-halom, Klastrom-part, Bondor-hát (de Bondorhát utca, mert a Bondorhát név egy felsőjózsai településrésznek volt a neve, mint az alsójózsai Csúcs), Mély-ér, Józsa-ér, Tócó-völgy, Szentgyörgyi-erdő, Monostori-erdő. (Az országszerte ismert debreceni Nagyerdő nevét kivételesen egybe kell írni, de a hasonló nevű hadházi erdőrész neve Nagy erdő.) A településrészek neveit mindig egybe kell írni: Elekrész, Eördöghrész, Rózsarész, Vénkert, Rákóczikert, Hartsteinkert, Tóthtelep, Hadházytelep stb.

A szentgyörgyi templomdomb (Klastrom-part)

Fekvése: Alsójózsa északnyugati sarkában, a 35-ös országút keleti oldalán, ahol a két Józsát összekötő Bocskai István utcával szögletet alkot, a Tócó vagy Macsi folyás jobb partján. Debrecen központjától észak-északnyugatra 8,5 kilométerre.
Tulajdonképen természetes folyóparti dombhát, a téglatörmelékes hely némi kiemelkedésével. Zoltai Lajos és Sőregi János muzeológusok 1927 tavaszán keresték fel a lelőhelyet. A föld tulajdonosa, Hartstein Nándor akkortájt 2000 db téglát szedett ki és épített be a Tócó túlsó partján fekvő majorjában, Nagyszentgyörgyön. Itt állt a középkori Szent György-templom, melyet a 16-17. században a tatárok és a törökök pusztítottak el Hartstein sem a hatóságnak, sem a múzeumnak nem adott értesítést. A felszínen ép tégla nem maradt. Zoltai szerint az 1300-as évek elején már említett Szentgyörgyfalva temploma állhatott azon a helyen. A falu nevét ma is több földrajzi név őrzi.