Józsa története

(567-896) (896-1200)

Az avar nép ázsiai eredetű lovasnomád nép volt, mely a Don folyó vidékéről nyomult a Kárpát-medencébe. A Pannóniában élő langobardokkal szövetségben 567-ben megdöntötték a gepidák királyságát. Megszervezték a Duna-völgyi avar birodalmat és Bizáncot is többször adófizetésre kényszerítették. Az avarok a Kárpát-medencében gepida majd szláv törzsekre telepedtek, melyek közül idővel a szlávok kerültek túlsúlyba. Sok avar elszlávosodott, jelentős részük azonban megérte a magyar honfoglalást és magyarrá vált. Az avarok birodalmát 796-ban Nagy Károly frank király dúlta fel, majd 803-804-ben Krum bolgár kán nagy hadjárattal megsemmisítette az avarok tiszántúli hatalmát.
A bolgár-török nép szintén ázsiai eredetű volt, a 4. század végén tűnt fel a Don vidékén. Egyik csoportjuk a 7. században az Al-Duna vidékére vándorolt és ott a már korábban letelepedett szlávokkal szövetségre lépett. Erős államot hoztak létre, amely Erdélyre és az Alföld jelentős részére is kiterjesztette a hatalmát, így a bolgárok a magyarok honfoglalásakor (896) rögtön összeütközésbe kerültek a magyarsággal. A középkori Bulgáriában a bolgár-törökök összeolvadtak a szlávokkal és szláv nyelvűekké váltak.
A honfoglaló magyarok csoportjai a Tócó vidékén már 895-896-ban megtelepedtek. Józsán négy honfoglalás kori, illetve kora Árpád-kori (9-10. századi) magyar temető maradványai kerültek felszínre.

Ezek közül a legrégibb a Józsakert utcai emeletes iskolától délre, az Úri-halom déli lejtőjén terült el. Ezt a temetőt már a magyar honfoglalás előtt is használták az itt lakó népek, a legrégibb sírokból avar és bolgár-szláv jellegű leletek kerültek elő. A közelben tehát vegyes népességű lakosság élt, amelynek faluja a mai emeletes iskola környékén volt. Ezen a helyen alakult ki a késő Árpád-korban (12-13. század) Józsa prédium, majd Mihálylaka. Az egykori faluban és a hozzá tartozó temetőben előkerült leleteket (vaskések, orsókarikák, kerámia-töredékek, sertéscsontok stb.) Sőregi János és M. Nepper Ibolya régészek dolgozták fel.

Kisebb honfoglalás kori- magyar temető sírjait rejti a fold az Alsójózsai utcai színpados iskola mellett (a Gyökös-féle telken) is. Az egykori telep néhány házikóból vagy jurtából állt csupán, és egy-két nemzedéken át létezett (a 900-as években). Hullámvonalakkal díszített kerámia edények töredékei kerültek elő az egykori telepről a Krajcáros kapu és a kertészet környéki homokdombokon. Az iskola melletti temető ehhez a telephez tartozott.

Az 1974. évi ásatás során honfoglalás kori magyar sírokat tártak fel a régészek (M.Nepper Ibolya és Sz.Máthé Márta) az Unokakert utcában is, ahol - kisebb-nagyobb megszakításokkal - az új kőkor óta nyomon követhető az ember megtelepedése.

A pogány kori (kereszténység felvétele előtti) temetőink legnagyobbika a Tócó nyugati partján, a Klastrom-parton terült el. Az 1981. évi feltárás során a kutatók jelképes lovastemetkezés sírjaira bukkantak a templomtól délre. Két évvel később, amikor a Szent György-templom alapfalainak a helyreállítása folyt, a falak alatt is csontvázak feküdtek, a templomot tehát egy korábbi temető sírjaira építették a 12-13. század fordulóján.

Jó. ha tudod, hogy a népvándorlás korában több lovas-nomád nép körében - a magyarok között is - élt az a szokás, hogy rangos ember temetésekor vele temették kedvenc lovát is, hogy a ló a másvilágon is szolgálhassa urát. Általában nem az egész lovat temették el, csak a ló koponyáját és lábait helyezték el a halott mellett, a ló húsát a halotti toron elfogyasztották.
1991-ben folytatódott a Klastrom-part régészeti feltárása. A kutatók egyelőre 22 sírt tártak fel, melyekből több ezüst haj karika, egy sarló és egy tojásmelléklet került elő. “Ez utóbbinak a termékenység-kultuszban volt szerepe. Honfoglalás kori és X. századi temetőinkben leánygyermekek és fiatal nők sírjaiban fordul elő nem túl gyakran” - írta M.Nepper Ibolya régész. A Klastrom-parti temető tehát a honfoglalók második és harmadik nemzedékének a nyughelye, a korabeli falu lakóházai a Tócó és az országút között álltak a templom környékén.

A józsai négy honfoglalás kori temetőt, éppen szerény mellékleteik miatt, köznépi temetőnek nevezik a szakemberek. Józsa környékén (Zeleméren és Bodaszőlőn) azonban előkerültek ezüst és aranyozott honfoglalás korabeli tárgyak is, amelyeket a középréteg tagjai viseltek. A Tócó környéki 10. századi magyar telepeken tehát éltek módosabb és kevésbé módos emberek is. A kutatók már korábban felfigyeltek arra, hogy a honfoglalás kori telepek a zeleméri földvár körül helyezkedtek el. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a zeleméri földvár valószínűleg honfoglalás kori magyar települési központ volt. Ez a következtetés egyelőre csak hipotézis (részben igazolt feltevés), melynek igazolására további kutatásokra, régészeti feltárásokra van szükség.

Jó ha tudod, hogy a zeleméri földvár nem azonos a Csonka toronnyal, hanem attól délnyugatra (kb. másfél kilométerre) található a 35-ös országút és a Tócó között. Józsától (a szentgyörgyi Bogaras dűlőtől) a Bodzás-völgy választja el. A földvár sáncai az elmúlt ezer évben erősen megkoptak, a Bogaras felől azonban még elég jól kivehetőek. A földvárat három oldalról vízfolyások, mocsaras völgyek határolják: észak felől a Mély-ér, kelet felől Tócó, délről pedig a Bodzás-völgy. A földvár bejárata dél-nyugat felől (a tiszántúli Nagy út felől) volt, a sánc ezen az oldalon volt a legvastagabb.