Józsa története

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉS A FORRADALMAK KORA
(1914-1919)

Az első világháború súlyos terheket zúdított a magyar nép vállára. A háborús gazdálkodásra való áttérés az életszínvonalat igen alacsony szintre süllyesztette.
1916 februárjában a felsőjózsai képviselő-testület 95 %-os pótadót vetett ki a lakosokra, akik azonban képtelenek voltak kifizetni a csaknem kétszeresére emelt adóösszeget. 1917 februárjában a felsőjózsai körjegyző bejelentette, hogy a községnek “kölcsön felvételére van szüksége, mert a háború folytán a lakosokra szinte elviselhetetlen terhek hárulnak.”
Az országban egyre nőtt az elégedetlenség. 1918. október 25-én Budapesten megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek Károlyi Mihály gróf lett az elnöke. Ugyanazon a napon Budapesten diák- és katonatanács is alakult. Október 30-án kitört a forradalom, a Gizella téren összesereglett katonák letépték a császári-királyi hadijelvényt és helyére őszirózsát tűztek.

1918. november 6-án Alsó- és Felsőjózsa községek képviselői közös testületi ülést tartottak, amelyen lelkesedéssel jelentették ki, hogy “szívvel-lélekkel csatlakoznak a Magyar Nemzeti Tanácshoz”, s Józsa lakossága “annak rendelkezéseit híven követni erkölcsi kötelességének tartja.” A helyi Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságába Alsójózsán 10, Felsőjózsán pedig 12 tagot választottak.

November 16-án a Parlament előtt százezrek örömujjongása közepette kimondták a Habsburgok trónfosztását és kikiáltották a független Magyar Népköztársaságot.
A Károlyi-kormány azonban szorongatott helyzetben volt, nem tudta teljesíteni a dolgozók követelését, óhaját: az emberek továbbra is elégedetlenkedtek, a munkások időről időre beszüntették a munkát. Debrecenben november végén a közlekedési dolgozók sztrájkja miatt leálltak a villamosok, és hamarosan szervezkedni kezdtek a vasutasok is. A Debreceni Újság november 20-i száma arról tájékoztatta az olvasókat, hogy már nemcsak a villamosok állnak Debrecenben, hanem “hasonló a helyzet a nyírbátori vasútnál is. Ennek a vasútnak a vonalán is szünetel vasárnap óta a forgalom, miután a személyzet követelését békés úton nem tudta keresztülvinni, és így ők is beszüntették a munkát.” Ennek a bérkövetelő sztrájknak egyik szervezője az alsójózsai Bagdács János (pallagi váltóőr) volt.

1919 januárjában a Hajdú megyei szervezett földművelők (a becsapott parasztság képviselői) felvonulást és nagygyűlést tartottak Debrecenben. Alsójózsa küldöttségének a vezetője Bagdács János volt, aki beszédében a rendszer bűneit ostorozta: “Ne várják meg, mondotta, míg még egyszer összejövünk - idézi a Debreceni Újság - mert a mi türelmünknek is van határa. A vezetők lássák be, hogy nem az a népakarat, amit ránk akarnak erőszakolni, hanem ami itt, ezen a gyűlésen megnyilvánul…”

Az 1917. február 17-i népgyűlésen a felsőjózsaiak tiltakoztak a főjegyző visszaélései ellen: “Nevezett személy - mondották - különösen a hadisegélyek véleményezése körül oly igazságtalan volt, hogy a község lakosságát végleg elkeserítette és teljesen ellene hangolta.” A felsőjózsaiak a velük embertelenül bánó körjegyzőt kikergették a faluból!

Aztán eljött a tavasz. Március végén kikiáltották a tanácsköztársaságot. A városokban és falvakban megalakultak a helyi hatalom új vezető szervezetei, a direktóriumok (intézőbizottságok). Alsójózsán a direktórium vezetői Mező Imre, Gyökös István és Vass Lajos voltak, Felsőjózsán pedig Rózsa László, Baráti József és Németi István. Mindkét intézőbizottság tagjai a forradalmi kormányzótanács rendelkezéseihez igazodóan jártak el. Eredményesen foglalkoztak a vetőmagvak beszerzésével, a földek megmunkáltatásával és a bérbe vett földek haszonbér-összegének a beszedésével.
Mindössze egy hónapig működtek, 1919. április 23-án ugyanis a román hadsereg elfoglalta Debrecent és Józsát. Egy héttel később az Osztrák-Magyar Bank debreceni fiókjának 4 millió korona hadisarcot kellett kifizetnie a román megszállóknak. A románok csaknem 11 hónapig tartó megszállása alatt Debrecen területén 2 milliárd 345 millió korona összegű kárt okoztak!

Olvasd el Sári Mihály alsójózsai lakos visszaemlékezését a román megszállásról:
“Mivel Józsán nem volt semmiféle ellenállás, néhány román katona akadálytalanul bejöhetett a faluba. Este volt, a józsai fiatalok, legények a kocsmában iszogattak és beszélgettek. A románok is megszomjaztak, öten vagy hatan betértek a nagybolt melletti kocsmába és bort rendeltek. A helybeliek egymásra pillantottak, majd váratlanul rátámadtak a hívatlan látogatókra. A puskákat elvették tőlük, őket meg kikergették a kocsmából és a faluból. A fegyvereket másnap leadták a községházán (ma az alsójózsai óvoda épülete).
Ugyanazon a napon a debreceni román parancsnokságtól utasítás jött, hogy az elöljáróság a románok ellen fellépő fiatalokat szolgáltassa kí a román hatóságoknak, mert ha nem teszi meg, a románok a Klastrom-parton felállított ágyúval lövetni fogják Alsójózsát A fiatalok elbújtak, ki az erdőben, ki a temetőben. Miután a románok megtudták, kik vettek részt katonáik lefegyverezésében, a fiatalok helyett az idős apákat és nagyapákat akarták összeszedni. Erre a legények önként jelentkeztek. A román parancsnokságon félmeztelenre vetkőztették őket, a fejüket egy karosszék támlája alá szorítva verték a hátukat. Majd megbilincselve végighajtották őket a Piac utcán és a Nagyállomáson felrakták mindnyájukat a Nagyvárad felé menő vonatra. A józsai fiatalokat egy magyarokkal szimpatizáló román tolmács szöktette meg: az őröket leitatta, majd a foglyokról leszedte a bilincset, így valamennyien kiugorhattak a vonatból és hazatérhettek. Bagdács Jánost szintén letartóztatták, majd az Al-Duna melletti Reni város fogolytáborába (lágerul de prizoneri) hurcolták, ahonnan 1919 késő őszén szökött meg és jött haza a családjához. Mező Imrét -19-es kommün-tagsága miatt - hat hónapra börtönbe zárták Debrecenben, később tüdőbajban halt meg. Vass Lajos direktóriumi tagot pedig 1920-ban megmérgezték.

Az idegen katonaság jelenléte, a lakosság kiszolgáltatottsága megkövetelte a közbiztonság újjászervezését. Már a román megszállás elején megkezdte működését a csendőrség. A józsaiak azonban nem fogadták osztatlan őrömmel a csendőrőrs megalakulását, mert a hatóságok a “kakastollasok” élelmezésének és elhelyezésének kötelességeit rájuk hárították. Olyan ínséges időkben, amikor maguk a lakosok is nélkülöztek: sem lisztből, sem cukorból, sem zsírból nem jutott elég a legtöbb családnak. Nem volt elegendő tej sem, mert a románok rekvirálták (összeterelték és elhajtották) a községben a teheneket. Az alsójózsaiak a direktórium javaslatára lefoglalták a Hartstein-kastélyban tartalékolt élelmiszer-készletét és szétosztották a rászorulók között. Ez a “tűzoltó” akció azonban csak rövid időre oldotta meg az élelmezés gondjait.

Kiegészítő olvasmány
Hogyan lettek vitézzé a józsai katonák ?

„1916-ban tőrtént Doberdőnál József főherceget és katonáit az olaszok bekerítették. A tisztek tehetetlenségükben és dühükben könnyeztek a bunkerekben, mert szégyenszemre harc nélkül kerültek fogságba. Ekkor egy Snájder (Schneider) Jóska nevű katona, felsőjózsai fiú kiugrott a fedezékből és lőni kezdett. Az olaszok megzavarodtak, azt hitték, hogy hátba támadták őket, mert Snájder után a többi katona is sturmoíni (ostromolni) kezdett. Az ellentámadás síkeresen ért véget, az olaszokat kifüstölték az állásaikból József főherceg, aki együtt harcolt a katonákkal, később valamennyiüket a nagy ezüst éremmel tüntette ki, a csoportról fényképet készített és egyet-egyet - dedikálva - hazaküldött a hősiesen harcoló katonák szüleinek. A katonák között több józsai fiú is volt: Snájder József, Medvés Sándor, Szász István, Sári Mihály … A románok kivonulása után Horthy Miklós kormányzó ezeket az embereket vitézzé avatta. A józsaiak Macs-pusztán több holdnyi vitéztelket kaptak. De Snájder Józsefnek javasolták, hogy magyarosítsa meg német nevét, mert mégsem hangzik
az jól, hogy Vitéz Snájder’. így aztán a felesége nevét vette fel, és vitéz Ferenczy József lett.
Ez már sokkal jobban hangzott, hiszen majdnem Ferenc Jóskának hívták…”
(Elmondta: Kokas Sámuel alsójózsai lakos, aki 1898-ban született a hajdűhadházi Vidi-
pusztán.)

Kitekintés

1915 januárjában ünnepélyes keretek között megnyitották Debrecenben a hősök
temetőjét.
1916. A román hadsereg Erdélybe való betörése miatt sok magyar menekül Debrecenbe.
1918. A 100.000 lakosú Debrecennek minden ötödik polgára (20.000 fő) tüdőbajos (tuberkulózissal fertőzött). Október 23-án - Károly király és Zita királynő jelenlétében -megtörtént az egyetem alapkővének letétele.
1915. Debrecen polgárai tüntetésen tiltakoznak a Felvidék cseh megszállása miatt. Februárban a románok elől 500 zilahi menekült Debrecenbe.

Az első világháború és a forradalmak több emberi áldozatot követeltek településünkön. íme az elesett józsaiak névsora: 3::.;: Gábor, Bereczki Lajos, Bordás Sándor, Daróczi András, Egri Imre, Gál Márton, Gál Mihály, Gerőcz Mihály, Lakatos János. Lajos, Nagy Lajos, Nagy Sándor (1), Nagy Sándor (2), Oláh Sándor, Papp István, Papp János, Sípos István, Sipos Sándor, Szc.:.: Sándor, Szűcs János, Szűcs Lajos, Tóth János, Varga Gábor és Vida Gábor.