Józsa története

Mint egy hullámokon ringatódzó hosszú csónak vagy hajó, olyannak tűnik fel előttünk Józsa térképe. A település 8-9 kilométer hosszúságban helyezkedik el a 35-ös számú országútra merőlegesen, az út két oldalán. A lakott terület szélessége azonban mindössze 1 kilométer. A Tócó patak völgye és az országút két (nagyjából egyenlő) részre osztja a települést: a keleti rész neve Alsójózsa, a nyugatié pedig Felsőjózsa. A helybeliek egyszerűen csak Alsónak és Felsőnek nevezik e településrészeket.

Ahol most Debrecen, Hajdúböszörmény és Józsa található, ott sok millió évvel ezelőtt hatalmas tenger vize hullámzott. Az egész magyar Alföld helyén tenger volt akkor. A hegyekből lezúduló patakok, folyók azonban a sok kővel, kaviccsal, homokkal és iszappal
lassan feltöltötték a Kárpát-medencét, és évmilliók alatt kialakultak a mai földrajzi viszonyok. A nagy természeti változások több tízezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején értek véget, amikor kialakult a Tócó völgye. Az északi szelek több száz méter széles völgyhajlatot vájtak a folyók által összehordott löszhordalékba, s a mederben megjelent a magasabb partokból kiszivárgó talajvíz. A Tócónak tehát nincs igazi forrása. Van viszont több forrásága, pl a zeleméri Mély-ér, Bodzás-völgy, a szentgyörgyi Józsa-ér, Szil-völgy, a macsi Remete-fok, a monostori Csukás-ér stb. Ezek többnyire már kiszáradt patakmedrek, régen azonban felszínt formáló vízfolyások voltak.

A jégkorszak idején az Alföld északi részét gyér növénytakaró borította, ezért a Tisza, Bodrog, Latorca és Szamos felől sok homokot, löszt délre sodort a szél. A durva szemcséjű futóhomok Debrecen vidékétől északkeletre és keletre rakódott le, ekkor alakult ki a dimbes-dombos Nyírség. A finomabb, apróbb szemcséjű lösz a Nyírségtől délnyugatra és nyugatra sodródott, belőle lett a termékeny talajú Hajdúhát Alsójózsa a Dél-Nyírséghez, Felsőjózsa a Hajdúháthoz tartozik, Józsa település tehát két tájegység találkozásánál alakult ki.
A jégkorszak elmúltával, amikor az éghajlat melegebbé vált, dél felől a növényzet fokozatosan birtokba vette a kopár területet. A nyírségi futóhomokon óriási tölgyerdők alakultak ki, de volt sok kőrisfa, szilfa és a nedves talajú szélbarázdákban (aljakban) nyírfa is. A Nyírség erről a fáról kapta a nevét. A Hajdúhát füves löszpuszta lett, melyet itt-ott kisebb ligetek tarkítottak.

Józsa felszíne egy nyitott könyvhöz hasonló. Középen van a Tócó-völgy, nyugatra a Hajdúhát, keletre pedig a Nyírség. Az egész vidék dél felé lejt, az összes csapadékvíz dél felé folyik el. Településünket árvíz veszélye soha nem fenyegette.

Monda és valóság

Sok-sok évszázaddal, de még három-négy emberöltővel ezelőtt is a Tócó meg megújuló áradásaival gyakran veszélyeztette Debrecen szélső utcáit, házait. Főképp tavaszi hóolvadás vagy nyári felhőszakadás után lépett ki medréből a Folyó. Ilyenkor elárasztotta zavaros vizével azt a széles lapályt, amelyet Tócó-völgynek nevezünk. Napokba telt, míg az ár levonult, s nem egy tócóskerti vályogház és pajta összedőlt ilyenkor, de elsodorta a víz a fahidat, a közeli faraktárakból a deszkákat, gerendákat is.

Idős józsaiak mesélik, hogy századunk elején a józsai Tócó-völgyet is többször elárasztotta a víz. A Debrecenből vonattal hazatérő felsőjózsaiaknak a vasúti sínen vissza kellett menniük Nyúlásig és az országúton kellett hazatérniük, mert olyan ár zúdult le a Tócón Zelemér felől, hogy a híd korlátja sem látszott ki a víz alól.
“A monda szerint - írja Zoltai Lajos, Debrecen történetének neves kutatója - a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos oldalszalonnákkal) tömték be a forrását, hogy árvízként el ne öntse városukat.”

Tudod-e, hogy Debrecen város önkormányzata - éppen a józsaiak kezdeményezésére -a Tócó-völgy józsai és macsi szakaszát 1992-ben védett természeti területté nyilvánította? Azért, hogy a “Tócó-völgy őrizze meg sajátos tájképi jellegét, védje a Hajdúság és Nyírség határán kialakult igen változatos növény- és állatvilágot, biztosítsa az emberek felüdülését, lehetőséget adva a lakosság részére a természeti értékek megismerésére…” 1996 januárjában a hajdúböszörményi önkormányzat is védetté nyilvánította a Tócó zeleméri szakaszát.