Józsa története

A 19. század második felében Józsa két önálló településrészből állt, amelyek egymással lényegében semmiféle kapcsolatot nem tartottak. Alsó- és Felsőjózsa lakosai származás szempontjából jelentősen különböztek egymástól Az alsójózsaiak debreceni eredetű reformátusok voltak, akiknek ősei csaknem két nemzedékkel korábban (1769-től) telepedtek le Józsán, mint a felsőjózsaiak (1800-as évek elejétől). Felsőjózsán a debrecenieken kívül sok hajdúböszörményi, balmazújvárosi és más községből származó református is letelepedett, de már az első telepesek között is jelentős volt a római katolikusok száma; a magyarok kőzött akadtak félig-meddig megmagyarosodott evangélikus szlovákok és görög katolikus ruszinok is. Később néhány sváb és zsidó család is letelepedett Felsőjózsán. Cigány lakossága - egy-két családon kívül - Józsának sohasem volt.
Természetes, hogy ilyen körülmények között a két településrészen eltérőek voltak a hagyományok és a szokások is. Az életmódbeli kölönbségeket elsősorban az eltérő termelési szokások okozták. Alsójózsa szőlő-és gyümölcstelepítőkből alakult egységes közigazgatási szervezetté, Felsőjózsa lakossága viszont szilárdabb életformát követett: lakossága inkább a nagyobb jövedelmet biztosító földműveléssel, állattartással foglalkozott, helyben kereste meg a kenyerét.

A két településrész lakosságát azonban néhány - igen pozitív - közös vonás is
jellemezte. Az első: a szülőföld, a lakóhely szeretete. A józsai családok évtizedeken át helyben maradtak, az elvándorlás jelei alig mutathatók ki. “Józsáról nem szívesen mennek el az emberek” - mondták a régi öregek. “Visszahúzza őket a föld!” A másik közös vonás: az egyes családok összetartása, a gyermekek nagyfokú szeretete.

Lakóhelyünkre egészen a legutóbbi évtizedekig a sokgyermekes családok léte volt jellemző. Józsán a természetes szaporodás az országos átlag fölé emelkedett, a halálozás aránya pedig az országos átlag alá süllyedt. De közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem5 hogy a környező településekről is mindig szívesen ideköltöztek az emberek, már a múlt században is jelentős volt a bevándorlás.
A lakosság számának állandó növekedése, a hivatali (adóügyi, gyámügyi, katonaügyi és rendőri) feladatok megszaporodása, az egészségügyi, kereskedelmi, közlekedési, hírközlési oktatási és egyházi feladatok hatékony és gyors megoldása szükségessé tette a helyi önkormányzat megalakítását: az adott fejlődési fokon a két Józsának különálló kéltségekből egyesített, önálló közösséggé kellett volna szerveződniük. A két településrész azonban két önálló kisközséggé vált (saját irányító testülettel), csak a körjegyzőség intézménye tartotta össze őket. Az önállóvá válás éve: 1872 .
Az 1872-ben önálló kisközségekké vált Alsó- és Felsőjózsa közigazgatási formáját körjegyzőségnek nevezzük. A községi elöljáróságnak a következő tagjai voltak:
főbíró
körjegyző
törvénybíró
öt rendes esküdt három választott esküdt

A főbíró szerepe lényegében a mai polgármester szerepéhez hasonlítható, ő volt a község vezetője. A törvénybíró elsősorban peres ügyekben intézkedett, az esküdtek pedig a bíró munkáját támogatták szavazataikkal. A körjegyző (titkár) feladatai közigazgatási, adóügyi, rendőri, katonaügyi, tűzrendészed jellegűek voltak. A körjegyzőség székhelye Felsőjózsa lett, de a körjegyzőnek bizonyos napokon Alsójózsán is meg kellett jelennie.
Az önálló községgé válás után Józsa közigazgatásilag továbbra is Szabolcs vármegyéhez tartozott, a nádudvari közép járásba sorolták be. 1872. december 20-án Szabolcs megye törvényhatósági bizottsága jóváhagyta a község szabályrendeletét (törvényeit), s ezzel elkezdődött Józsa önálló községi élete. Az elöljáróság hatáskörét azonban erősen korlátozták a felsőbb állami szervek, elsősorban a Szabolcs megyei főszolgabíró.
1876-ban a Belügyminisztérium elrendelte a Hajdúkerület feloszlatását és az új Hajdú vármegye létrehozását. A történelmi Szabolcs megye jelentős részét az újonnan megszervezett Hajdú megyéhez csatolták, ide került Józsa község is. A meglehetősen szegény települést Szabolcs megyétől és Debrecentől 1876. szeptember 4-én küldöttség vette át. Józsa lakossága ekkor 1917 fő volt, akik mindössze 1705 Ft adót fizettek.

Kitekintés

Alsó- és Felsőjózsa önálló kisközségekké történő szervezése része volt annak :; folyamatnak, amelynek során - az 1867. évi kiegyezést kővetően - megszervezték Magyarországon a korszerű közigazgatást. A kormányzat feloszlatta a Hajdúkerületet, s a kialakítandó Hajdú megye székhelyét Böszörményből az addig Bihar megyéhez tartozó Debrecenbe tették át.
1857-ben Ferenc József király és a felesége, Erzsébet királyné Debrecenbe látogatott. Gazdasági iskola szervezésére 240.000 forintot adományoztak. Az év másik jelentős eseménye, hogy átadták a forgalomnak a Szolnok-Debrecen közötti vasútvonalat, ünnepélyes keretek között megnyitották a “Nagyállomást”. Két évvel később már Miskolccal is vasútvonal kötötte össze Debrecent.
1862-ben megkezdődött a tanítás a városi zeneiskolában, a Zenedében. 1863-ban légszeszgyár (gázgyár) kezdte meg működését. A város utcáit éjszakánként 503 gázlámpa világította meg.
1865-ben felavatták a színházai. (Katona József Bánk bán című darabját adták elő. A műsorban Jókai Mór felesége. Laborfalvi Róza is fellépett.)
1867-ben megnyitotta kapuit a debreceni földművesiskola. 1870-ben Debrecen lakosainak a száma 46.565 fő volt. 1871-ben felavatták a Csokonai-szobrot.
1884-ben felavatták a Piac utcai személyszállító gőzvasutat. Az országban Debrecenben létesült először gépi vontatású személyszállítás (a villamos őse).