Népek Vándorlása
Szarmaták, germánok, hunok és szlávok (Időszámításunk kezdetétől – 567-ig)
A Krisztus előtti 1. század közepén a keltákkal kelet felől szomszédos dákok királya, Boirebisztasz (Burebista), aki 70-44-ig uralkodott, a különböző dák törzseket egyesítette és erős királyságot hozott létre. A Boirebisztasz vezette dák háborúk hatása következtében a kelták egysége megingott. A Tiszántúlon a kelta temetők fokozatosan megszűntek, s a kelta népesség felolvadt az új hódítók, az iráni eredetű szarmaták népében.
A szarmaták az alánok népcsoportjáól váltak ki, nyelvrokonai voltak a hazánkba jóval később betelepülő jászoknak. A Duna-Tisza közén élő szarmatákat jazigoknak, a havasalföldi (romániai) rokontörzsüket pedig roxolánoknak nevezték. 260 táján a gótok elől a roxolánok is az Alföldre menekültek.
A Duna túlsó oldalán, Pannóniában a rómaiak erődöket, katonai táborokat építettek a határaikat veszélyeztető ellenséges érzelmű szarmaták ellen. Ilyen erőd volt Aquincum is.
Pannónia a Római Birodalom része volt. Az Alföld a szarmaták fennhatósága alá tartozott, Dácia pedig Decebal király vezetésével önálló ország lett. 107-től római provincia.
A szarmata jazigok a Tócó-völgyben is megtelepedtek, kiterjedt falujuk és temetőjük volt. A temető sírjai a Sillye Gábor és Harmat utca elején vannak. Az eddig feltárt szarmata sírokban találtak bronz övcsatokat, színes pasztagyöngyöket, füles csuprot, orsókarikát, réz gyűrűt, bronz nyak- és karperecet. A temető közelében, a Tócó partján lehetett a falu is. A Klastrom-parton méhkas alakú szarmata üregeket (gabonatárolók?) tártak fel a régészek. A Bodai utca északi végéről és a ládagyárból is vittek szarmata edényeket a múzeumba. A szarmaták kereskedelmet folytattak a rómaiakkal, így került a Tócó völgyébe több római tárgy (főként edény) és pénz a császárkorban.
269-ben új hódítók jelentek meg a Tiszától északra, a germán eredetű gepidák, akik a már korábban beköltözött rokon germán népet, a vandálokat nyugat felé szorították. Pannóniában a langohardok telepedtek le. (Tudod-e, hogy a ma élő germán népek közé tartoznak a németek, osztrákok, angolok, hollandok, flamandok, dánok, svédek, norvégok és izlandiak? Te melyik germán nyelvet tanulod?)
A germán népek nagy veszélyt jelentettek a Római Birodalom számára, hosszú időn át ostromolták a birodalom határait. A rómaiak ezért békére törekedtek az alföldi szarmatákkal, s a 300-as évek elején közösen több száz kilométernyi hosszú védősáncot építettek Szarmataföld köré a vandálok, gepidák és gótok ellen. A védősánc, határárok neve: Ördög-árok vagy Csőrsz-árok. A Tócó vidéke a védősáncon belül maradt, tehát a szarmata területhez tartozott. A gepidák egy ideig nem is foglalták el
Az Ördög-árok. Vác és Pest között indult Hatvan vidékén át a Felső-Tisza felé, a hajdúnánási Tedejnél délre kanyarodott. Debrecen, Biharkeresztes, Nagyszalonta, Arad, Temesvár és Versec vidékén áthaladva ért el az Al-Dunához. A sáncrendszert nem 1 árokvonal alkotta, hanem 2-3, olykor 4 is, egymástól 3-15 km távolságban. A tiszántúli Nagy út az árokrendszer nyugati - szarmataföldi - oldalán húzódott. Az árok mélysége 1,5-3 méter, a szélessége 3,5-10,5 méter között ingadozott. A sánc tetejét sövénykerítéssel erősítették meg, az oldalát pedig kihegyezett karókkal tették átjárhatatlanná. Böszörmény és Hadház mai határa az egykori Ördög-árok, Debrecenben is jól láthatók az árok nyomai a Köztemető főbejárata előtti erdőrészben, a Paci-erdőben és a Vámospércsi út mellett.
395 táján új hódító nép jelent meg a Kárpát-medencében: Attila hunjai. A tiszántúli gepidák, akik időközben hatalmukba vették a szarmaták földjét a védősáncon belül is, 408-ban kerültek hun uralom alá. A hun uralom alig több mint fél évszázadig tartott, településünkön számottevő nyoma nem is maradt. Nem találtunk gót leleteket sem. Igaz, a gótok mindössze másfél évtizedig tartották uralmuk alatt vidékünket, ahol a magukat teut (nép, emberek) néven nevező gepidák éltek továbbra is. Az első évezred közepe táján azonban a mai Lengyelország és Belarusz területéről megindult a szláv néptömegek déli vándorlása, s a szlávok hamarosan beolvasztották a gepidákat, s a honfoglaló magyarok majd ezeket a szlávokat fogják tót-oknak nevezni. Előbb a Dráva vidékén élőket, aztán a szlovákokat.
567-ben a Kárpát-medence avar fennhatóság alá került.