Józsa története

(Az 1200-as évek)

A 13. század elején a mai Alsójózsa területe, akkori nevén Józsa prédiuma (földesúri mezőgazdasági birtok) egy Szemere nevű földbirtokos tulajdona volt. A Tócó nyugati partján pedig, ahol akkor már állt Szent György kőtemploma, Kozma volt a földesúr. Szemere és Kozma rokonok voltak, feltehetően unokatestvérek.
Jó. ha tudódj hogy abban az időben az emberek még nem használtak családnevet. A Kozma és a Szemere nevek tehát ugyanolyan személynevek, mint az Attila, Géza vagy István név.

Szemerének volt két leánya: Róza és Benedikta, és a szolgái között volt egy Déra nevű férfi. 1234-ben, halála előtt Szemere végrendeletet hagyott, amelyben Dérát Szent György egyházának ajándékozta: legyen az egyházé, legyen Isten szolgája, s róla, volt uráról emlékezzék meg minden évben Szent Mihály napján. Mondja el az embereknek, hogy ő, Szemere, jó ember volt. Adott is Dérának egy kifejlett juhot, harminc kenyeret és négy kanna sört, hogy legyen miből megtartania ura emlékezetét.

Szemere halála után Déra nem teljesíthette ura végakaratát, mert Kozma elfogta és a saját szolgájává tette. Szemere két leánya, Benedikta és Róza Váradra utazón es János prépost előtt panaszt tett Kozma ellen. A prépostnak (egyházi elöljárónak) poroszlóra (tanúra) volt szüksége. Váradra rendelte hát Pál papot, a Szent György-templom akkori lelkészét, aki Szent László oltára előtt szintén Kozma ellen vallott. így Kozmának szabadon kellett bocsátania Dérát, sőt adnia kellett neki egy tinót, négy juhot és nyolc kereszt gabonát, hogy legyen miből megtartania a halott évenkénti emlékezetét.

Alig telt el hét esztendő az előbbi eset után, és 1241-ben mongol-tatár hordák söpörtek végig Magyarországon, felperzselve mindent és elpusztítva mindenkit, aki az útjukba került. A tatárjárás során elpusztult Józsa prédium is, évtizedekkel később már a nevére sem emlékeztek. A birtokot Mihálylaka néven szervezték újjá a tatárjárás után, s így emlegették az oklevelekben másfél évszázadon át.
A mai Alsójózsától délre, a Tócó partján a 13. században egy Macs (később Hosszúmacs) nevű falu állt. Templomát Szent Mihályról nevezték el. (Romjának maradványai ma is a vasúti sín alatt vannak.) Macson 1219-ben az erdélyi Doboka vár népei laktak. A Tócótól nyugatra fekvő szántóföldeket terra castri (várföld) néven említik az oklevelek. A tatárjárás után a Várföld már Szabolcs megye része. A történészek írásos adatokból arra következtetnek, hogy Macs falu és Józsa-Szentgyörgy valamikor a tatárjárás előtt egy birtok lehetett, csak az Árpád-kor vége felé osztották fel. Ezt igazolja a történelmi megyehatár.
Az északi (józsa-szentgyörgyi) rész a Gutkeled nembeliek birtoka lett, a déli (hosszúmacsi) részt pedig IV. László király 1286-ban Debreceni Rofoin ispánnak adományozta hű szolgálataiért. Macs azóta Debrecenhez tartozik.
A Szent György-templom a 12-13. század fordulóján épült a Tócó és a Szil-völgy által határolt Klastrom-parton. Valószínű, hogy az Árpád-kori településnek nem ez volt az első egyháza, hanem a ma is látható romtól délnyugatra fekvő rotunda (kerek kőtemplom), melynek maradványait a klastrom-parti “területrendezés” során az 1970-es években teljesen megsemmisítették.
A Szent György-templomot - a középkori egyházakhoz hasonlóan - keletelték: hosszanti tengelye kelet-nyugati irányú volt. Falai átlagosan 1 m vastagságúak voltak, az alapfalakat fél méternél vastagabb döngölt agyagalapozásra rakták. A téglákat helyben vetették és égették ki, a téglaégető a templom északi fala közelében épült. A templom -szerkezetét tekintve - az egyszerűbb falusi templomok közé tartozott. Csak hajója és szentélye volt, sem tornyot, sem sekrestyét nem építettek hozzá. A bejárata nyugat felé (a
Böszörményi országút felé) nyílt. Déli ajtaja nemigen volt: a templom melletti temető sírjai közvétlenül a déli fal mentén húzódtak. A hajó belső hossza kb. 11 méter, a szentély belső hosszúsága 6 méter volt. (A templom külső hossza megközelítőleg 20 méter, a hajó külső szélessége kb. 8 méter, a szentélyé pedig 6,5 méter volt.) A hajó négy és a szentély két sarkán pillérekkel (támfalakkal) erősítették meg a templom falait. A szentély keleti fala egyenes záródású volt (nem félköríves, nem patkóalakú, nem is többszögű, mint a zeleméri templomé).

Jó. ha tudod, hogy Péter király (1038-41 és 1044-46) uralkodása idején Németföldről sok lovag, királyi testőr érkezett Magyarországra. Közöttük volt a Gut és Keled nevű testvérpár, akiknek a király az ország több részén, pl. Debrecen vidékén is nagy földbirtokokat adományozott. A Gutkeled nemből 30 nemes család származott, pl. a Báthoriak, Várdayak és Zeleméryek. Rokonuk volt a már említett Kozma és talán Szemere is. A Várdayak (Kisvárdayak) és Zeleméryek nevével még sokszor találkozni fogsz tanulmányaid során.

Helyesírás

A középkorban vidékünk védőszentje Szent György volt. Vigyázz a név írására! Két szóba kell írni minden szent nevét, nagy kezdőbetű áll mindkét névelem elején: Szent György, Szent Mihály, Szent István, Szent László stb. A szentek nevéből képzett településneveket azonban egybeírjuk: Szentgyörgy, Szentmihály, stb. Melléknévi alakban ezeket a szavakat kis kezdőbetűvel írjuk: szentgyörgyi emberek, szentgyörgyi házak. (De Szentgyörgyi-erdő, Szent György-templom, mert ezek földrajzi nevek.)

Kitekintés

A Józsa prédiuma (latinul: praedium Iousae, 1234) elnevezésben a Józsa szó személynévi eredetű, bizonyára a József vagy a Johannes (János) név változata. Józsa valószínűleg a birtok első tulajdonosa volt.
Debrecen (Debrezun, olvasd: Debreszün) neve 1235-ben fordul elő első alkalommal írott forrásban. A város elnevezése feltehetően török-kabar eredetű óvónév: Tebreszün, Debreszin ‘éljen, mozogjon’. A Debrecennel szomszédos Balmaz(újváros) neve is török-kun eredetű: Bolmaz, Balmáz ‘nem levő, aki nincs’. Az Árpád-korban évszázadokon át babonás szokás volt védő-, óvóneveket adni a gyermekeknek, hogy a rontásra kész gonosz szellemek elől eltitkolják a gyermek megszületését.
Az 1200-1300-as évek fordulóján - a mai Nagytemplom helyén - felépült a Szent András-templom, Imre váradi püspök szentelte fel.
Böszörmény (1246-ban Bezermen, olvasd: Beszermén) települést a mohamedán (muzulmán - buszurman) vallású, feltehetően török nyelvű böszörményekről nevezték el, akik az Árpád-korban fontos kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytattak. A középkori Magyarországon több helyen éltek böszörmények (pl. Bihar megyében, Pest környékén stb.). Szabolcs megyei településük jellegzetes típusa az ólas-kertes vagy szálláskertes településeknek: belső telkei, továbbá utcái szabálytalan rajzolatúak. A kör alakú lakott településmagot árokrendszer és palánk övezte, ezt a központi részt szintén kör alakú, kertekből és ólakból álló, laza szerkezetű településrész vette körül.
Nem véletlen, hogy a böszörmények a tiszántúli Nagy út mentén telepedtek le, hiszen pénzváltással és kereskedelemmel foglalkoztak. Debrecentől délre van egy másik “böszörmények lakta falu”, ma Berekböszörmény a neve.

Monostor falu a 13. században már a Gutkeledek kezén volt. Alapítójáról Szóládmonostorának nevezték el. Legismertebb birtokosa egy Apaj nevű úr volt, aki Tótország (Szlavónia) bánja volt. Ottani birtokán, Keresztúr közelében várat is épített (mai neve Opolja, magyarul Apajvára). A 14. században a családot Keresztúrynak nevezték.