Józsa története

Szentgyörgy hanyatlása és pusztulása (Az 1500-1600-as évek)

Várday István halála (1471) után az egymással is állandóan pereskedő Várdayak nem sok figyelmet fordítottak Szentgyörgyre. A település elvesztette mezővárosi rangját, a Szilágyi Erzsébettől és Mátyás királytól kapott kiváltságokat, a - lakossága pedig megfogyatkozott.
Mint cseppben a tenger, úgy tükröződött vissza Szentgyörgy hanyatlásában Magyarország általános romlása. A tehetséges és célratörő Mátyás király halála (1490) után a főurak “Dobzse” László cseh királyt ültették a magyar trónra. A gyenge királyi hatalom következtében rövid idő alatt megsemmisült Mátyás alkotásainak java része. A társadalomban kiéleződtek az ellentétek, az ország egyre kiszolgáltatottabb lett a törökökkel szemben.
Az 1500-as évek elejére a szentgyörgyi jobbágy telkek száma 14-re csökkent, majd 12 lett, 1549-ben pedig mindössze 10 jobbágyportát írtak össze az adószedők. Közvetlenül a töröknek való behódolás előtt Szentgyörgynek 10 adófizető jobbágya, 1 bírója, 4 zsellérje és két szolgája volt, vagyis 1550 körül Szentgyörgyön már csak 125-150 ember lakhatott. Sokan beköltöztek a nagyobb biztonságot nyújtó Debrecenbe, erről a város magistratusának (önkormányzatának) a jegyzőkönyvei tanúskodnak.
A 16. század második felében Debrecen város is bérelt bizonyos földterületet településünkön, a városban lakók elsősorban álattartásra (legeltetésre) használták a szentgyörgyi határt.
Az első komoly török kori csapás 1573-ban érte Debrecen vidékét. A gyulai török bég sarcoló hadjáratot indított a magyarok ellen. Szentgyörgy kezdett elnéptelenedni.
1594 két szempontból is tragikus volt Debrecenre és környékére . Nyáron annyi sáska lepte el a város határát, hogy egyes helyeken “ágyúval lövöldöztek rájuk”.
“Vidékünkre a legnagyobb csapást - írja Módy György történész - a tizenöt éves háború alatt a török segédcsapataiként felvonult krími tatárok 1594. évi pusztítása
jelentette.” Négy évvel később Szentgyörgyőt elhagyottnak írták az adószedők, bár még 1608-ban sem néptelenedett el teljesen: 12 adófizetővel vették fel a dézsmajegyzékbe, írja Nyakas Miklós történész.
A Várday család férfi ágon való kihalása után megkezdődött a Várday uradalom széthullása. Minden “jogosult” követelte a maga jussát, minden örökös vagyonrészhez akart jutni. A korábban egységes Szentgyörgyöt is felosztották 1/4 + 3/4 részre.

Az egynegyed részt “leánynegyednek” nevezték. Ez Várday Katalin mostohagyermekét (Nyáry Pál egri kapitány fiát és örököseit) illette. A Nyáry-rész, később Jósa-rész a mai Józsa lakott területe: a Gönczy Pál, Bocskai István, Kiserdő és Hatház utcától délre fekvő birtokrész volt.
Szentgyörgy birtok nagyobbik részét (háromnegyedét) Esterházy Miklósné (Nyáry Krisztina) örökölte az édesanyjától, Várday Katalintól. Ez a terület zömében szántóföld és erdő ma is, csak századunk közepén kezdték beépíteni Józsával szomszédos területeit (Oncsa, Csonkatorony utca, Mihálylaki utca környéke).
Észrevetted-e, hogy Nyáry Krisztina azért örökölt háromszor nagyobb földterületet a Várday vagyonból, mint Nyáry Miklós, mert ő Várday Katalinnak vérszerinti gyermeke volt!

Szolgállatommat ajánlom
Kegyelmednek mint szerelmes uramnak. Adjon az Úristen Kegyelmednek minden kívánsága szerént való jókot, jó egésséget.
Edes Uram, az istenért kérem kegyelmedet, hogy írjon a maga állapotjárul, ha fokságban vagyonn-é
Kegyelmed vagy mi álapotban vagyon, mert az Varkocz uram szolgája meg nem jöt. Mingyárást egyik szolgáját bocsássa alá Kegyelmed, kitől halhasak valami hirt Kegyelmed felől Többet irtam volna, édes uram, de még igen beteg vagyok, csak most tágolt az hagymáz el rulam. Az gyermekink mind egésségben

vadnak. Edes uram, soha az lelkem meg nem nyugszik vala, meddig Kegyelmed szolgáját nem láthatom. Tudom, hogy betegségem is nem tágul, szánjon meg Kegyelmed, édes uram, tudósítson Kegyelmed álapota felől, mingyárást meggyógyulnék, ha jó hirt halhatnék Kegyelmed felől
Isten tartsa meg Kegyelmedet sok jó esztendeig jó egésségben, édes uram, és hozza meg Kegyelmedet az úristen nagy jó szerencsével írtam Várdában az betegágyamban, Novembris 16., anno Domini 1604.
Kegyelmednek, édes uram, szolgál szeretettel míg él
Warday Kata mp.

Az 1600-as évek végére Szentgyörgy teljesen elnéptelenedett, a pusztává vált területet hol Debrecen, hol Hajdúböszörmény városa vette bérbe, de nem szántották, csak legeltetésre használták. Valamennyi szentgyörgyi épület elromosodott, a Szent György-templom is, melynek tégláit széthordták, csak az alapfalai maradtak a földben az 1910-es évekig.

Kiegészítő olvasmányok
Áz 1594. évi tatár pusztítás
Krími tatár kán először 1594-ben Gázi Giráj személyében járt Magyarországon. A török szultán parancsára a kán 20-22 ezer katonát vonultatott fel a magyarországi hadszíntérre: a tatár sereg túlnyomó része íjjal, néhány köteg nyíllal és puszta karddal vonult hadba. Volt elit hadtestük is, a muskétások (tüfenkdzsik) hadteste, ez azonban alig néhány száz főt számlált, de a szekbánoknak nevezett egy-két ezer fős hadtest is alig tudott tűzfegyverrel bánni.
Gázi Giráj kán útjáról és az 1594. évi hadjáratról leveleiben részletesen beszámolt barátainak. Bender városánál kelt át csapataival a Dnyeszter folyón, majd észak felé haladván Moldván és Lengyelországon át egészen a folyó forrásvidékéig nyomult. Ott három részre osztotta a seregét. Egy csapat a Vereckei-hágón át vonult Magyarországra, a másik kettő pedig a lengyel-magyar határon vágott neki a Kárpátoknak. Hegyi kalauzuk nem volt, egy öreg tatár vezette találomra az átkelést. Többször eltévedtek, míg végül a Nagy-Ag folyó völgyében eljutottak Huszt váráig. Onnan szinte ellenállás nélkül folytatták útjukat Szolnokig, az első török végvárig. Egyedül Báthori István és Balassi Ferenc (a költő Balassi Bálint fivére) ezer lovasból és kétszáz gyalogosból álló csapata vette fel az egyenlőtlen küzdelmet a tatárokkal Monostorpályi falunál.
Míg a katonák - akik soha nem kaptak zsoldot (fizetést) - élelem és zsákmány után kutatva dúlták, fosztogatták a vidéket, a kán selyemből készült sátrában kedvenc időtöltésének, a versírásnak hódolt. Több évig tartó magyarországi tartózkodása során hosszú költemények, versben írt levelek születtek tollából, amelyek a török irodalom mai napig megbecsült alkotásai, és a török iskolákban ugyanúgy tanítják őket, mint nálunk Zrínyi Miklósnak, a költő-hadvezérnek a műveit.

A Szentgyörgyöt ért károkról nem maradt feljegyzés, de hogy el tudd képzelni a pusztítás mértékét, vess néhány pillantást a bajomi vár 1594. évi összeírására, amelyben a tatár martalócok fosztogatásairól, gyilkosságairól is beszámolnak. “Ohat: megöltek két embert, elhajtottak 225 lovat. Zám: négy embert levágtak, elvittek 228 lovat és tehenet. Szovát: levágtak tizenkét embert, elhajtottak 500 tinót és ökröt, valamint 900 juhot. Bagos: felgyújtották a malmot és egy lakóházat, levágtak 500 juhot. Tetétlen: három házat fölgyújtottak, elhajtottak 156 tehenet és 600 lovat, nyolc embert megöltek, kilencet pedig rabságba hurcoltak…”

Rövid Chronica
Barta Boldizsár debreceni Rövid Chronica című művében így ír az 1594-es évről: “1594. esztendő. Mikor a megharagudott igaz Istennek nemzetünkre szokott büntető ostora, a sűrű tatárság Husztnál kijőve, és szerteszéllyel az országban szörnyű égést és rablást tőn, a rettegésben, félelemben, fizetésben és ilyen szomorú időben lenni szokott ínségben, nyomorúságban bőséges része volt ezen varasnak…”
Mai magyar nyelven a szöveg lényege így hangzik: 1594-ben, amikor a tatárok Magyarországot fosztogatták, a rettegésben és félelemben élő debrecenieknek is nagy nyomorúságban volt részük: nélkülöztek, éheztek, pénzüket életük megváltására tartogatták…

Kitekintés
1542-ben a törökök elől menekülő szegediek egy része Debrecenbe költözött. 1545-ben Debrecen a keleti magyar királyság fennhatósága alá került. Az Erdődön tartott zsinaton a debreceni új gyülekezet elkülönítette magát a katolikus egyháztól, imanyelvéül a magyart fogadta el. 1552-ben a debreceni katolikus templomok a református egyház kezébe kerültek, Debrecenben megszűnt a katolikus egyház működése. (Valószínűleg ekkor lett reformátussá a Szent György-templom is.) Az évtized közepén írt okiratokban először említik, hogy a városban szőlőművelést folytatnak, ugyanakkor megemlékeznek az ötvös céh működéséről
is. 1561-ben Huszár Gál könyvnyomdát alapított a városban, 1577-ben Debrecenben jelent meg az első magyar nyelvű számtankönyv.
1604-ben Bocskai István a hajdúk élén bevonult Debrecenbe, 1605-ben megerősítette a város korábbi kiváltságait. 1626-28 között Debrecenben újjáépítették a Szent András templomot, a mai Nagytemplom “ősét”, tíz évvel később I. Rákóczi György fejedelem harangot ajándékozott a városnak. A Rákóczi-harang számára megépítették a Verestornyot a Szent András-templom délnyugati sarkánál.
Bocskai István kiváltságolt hajdúi 1609-ben települtek át Kállóból Böszörménybe. Hajdúböszörmény város nevében a ‘hajdú’ előtag arra a fegyverforgató népelemre utal, amelyik az 1400-as évek végén alakult ki. Bocskai István vezetésével a hajdúk vitték győzelemre a magyar történelem egyetlen sikeres szabadságharcát. 1660 után Hajdúböszörmény a kialakuló Hajdúkerület központja lett. Főterét Bocskairól nevezték el, ez a tér a magyar Alföld egyik legszebb tere.

Jósa Miklós
(1636-1687)
Édesapja, németszögyéni Jósa Mihály a kallói (nagykállói) vár parancsnoka volt. Az édesanyja pethőfalvi Petheő Anna. Miklóson kívül még három gyermekük volt, István, Borbála és Zsófia.
Jósa Miklós Zrínyi Ilona ecsedi uradalmának udvarbírája volt 1682-84 között, 1684-től 1686 végéig Szabolcs vármegye alispánja. Feleségével, Nyáry Erzsébettel Kisvárdán laktak. 1687. július 5-én, életének 48. évében “propter rebellionem occisus est” - lázadás miatt (kuruc volt) Caraffa tábornok, Felső-Magyarország osztrák főkapitánya kivégeztette.
(Érdekes megjegyezni, hogy vértanú halála után a Jósakkal rokon lászlófalvi Eördögh Dániel ült az alispáni székben, aztán Jósa István, majd őt követően Orosz István, akinek Jósa Zsófia unokája volt a felesége.)