Józsa története

A debreceni és hadházi birtokrészt elválasztó határút a Templom-hegy tetején vezet keresztül: a félkörív alakú szentély, a sekrestye és a hajó keleti részének az alapfala debreceni földben, a bejárati rész és a hajó alapfalainak a nyugati része hadházi földben található. A templomnak (monostornak?) nem volt sem tornya, sem támfala. Külső hossza 19,6 méter volt, ebből a szentély hossza 7,1 méter.
“Eléggé ép falait” Zoltai Lajos 1911-ben feltárta. A hajóban több feldúlt sírt (három koporsó maradványát és szétszórt csontokat) talált. Előkerültek apró bronz ékszerek is. Kincskeresők a templomromot és a körülötte elterülő temető sírjait az elmúlt századokban többször feldúlták, de a legnagyobb pusztítást a határút karbantartói végezték az 1960-as évek végén: földgépekkel az út templom-hegyi szakaszát legyalulták, hogy a téglatörmelékes földdel a közeli kátyúkat feltöltsék. Ezzel a rombolással helyrehozhatatlan károkat okoztak az alapfalakban.
Kincsek a láng alatt

Érdekes szájhagyomány és szokás fűződik a monostori Templom-hegyhez. 1594-ben, amikor a monostoriak hírül vették, hogy Grazi Giráj tatár kán pusztító hordái Huszt felől Debrecen felé tartanak, menekülés közben a templom közelében elásták a kegyszereket, kincseket. (Akkor kerülhetett a földbe a Nemzeti Múzeumban kiállított XII. századi monostori bronz gyertyatartó is?) A tatárok raboltak, kegyetlenkedtek, minden települést felperzseltek, amely az útjukba került. Hadjáratuknak Szabolcs megyében 106 község esett áldozatul.

Ekkor pusztult el a Bihar és Szabolcs megyéhez tartozó Monostor is. A templomból csak az üszkös, romos falak maradtak. Ám azon a helyen, ahol a magyarok a kincseket elásták, minden tavasszal - “Szent György-nap éjszakáján, pontban éjfélkor” - lángcsóvák lobbannak fel a földből. Ha valaki az ingével vagy a kabátjával letakarja a tüzet, alatta megtalája a kincseket.

Az első világháború előtt még élt ez a hagyomány. Hadházi és józsai legények éjszaka elindultak a monostori határba kincset keresni. Az idősebbek, hogy megtréfálják a fiatalokat, titokban vittek magukkal egy-egy csóva szalmát is, és hol itt, hol ott lobbantották fel a tüzet.
Az ifjabb, tapasztalatlanabb legények pedig csetledezve-botladozva szaladgáltak a sötétben egyik dombról a másikra, hogy levetett ingükkel letakarják a tüzet. A szalma azonban hamar elégett, a Templom-hegy kincseit pedig soha senki sem találta meg.