Józsa története

A török időben a zeleméri templomot kétszer is feldúlták.
Először Hasszán, temesvári basa rabolta ki és gyújtotta fel Zelemért 1564-ben. Bosszúból, mert a vidék földesura, Zele-méry Miklós úr János Zsigmond pártjáról a németek mellé állt. Az 1570-es években a korábban elmenekült lakosság visszatért és újra felépítette a falut.
A végleges pusztulás kezdetét az 1594. évi tatár támadás jelentette: Gázi Giráj krími tatár kán seregével egész Északkelet-Magyarországot feldúlta, emberek ezreit pusztította el és vitte rabságba. Az egykorú feljegyzések szerint Debrecenben is 500 ház maradt üresen.

A zeleméri templomból mára csak a 18 méter magas Csonka torony (az eredetinek valamivel több mint a fele) és az északi falnak egy darabja maradt meg, az alapfalakat, melyeknek tégláit a kincskeresők hat helyen teljesen kihányták, csak szakszerű feltárás után lehetett restaurálni.
A zeleméri Csonka torony ma a környék egyetlen igazán régi és értékes építészeti műemléke. Kár, hogy a dombot, amelyen a torony áll. nem tölggyel nyírfával, szillel és kőrissel ültették be. hanem akácokkal. Amikor ugyanis a templom épült és működött. Magyarországon még nem ismerték az akácot. Ez a fafajta Amerikából került Európába a 17. század elején, tehát sem tájképileg, sem hangulatilag nem igazán “illik” a sok évszázados zeleméri Csonka toronyhoz.
Egyre több a baj a torony fundamentumával is. Téli fagyok, tavaszi hóolvadások és esők után a rosszul kiégetett téglák magukba szívják a vizet s egyre kopnak, máiknak. A fal vizes, salétromos.

Közeledik a 2000. év, a magyar állam megalapításának és a keresztség felvételének az ezredik évfordulója. Még van néhány évünk addig, hogy rendet teremtsünk pusztuló templomhelyeinken is.