Józsa története

1285. január 1-én kelt az az adománylevéL amely IV. László királynak Macs faluról (villa Moch) szóló 1284. évi határozatát véglegesíti: a fenti birtokot a király Alpra kun főúr fiaitól hűtlenségük miatt elveszi és Debreceni Rofoyn ispánt (Comitem Rofoyn) jutalmazza meg vele hü szolgálataiért. Macs falu tartozékaiként Rofoyn tulajdonába kerültek még Mihálylaka föld (terra Myhalloka) és egy bizonyos várföld (terra castri) minden hasznukkal és tartozékaikkal (cum omnibus utüitatibus etp ertinentiis suis universis). Macs falut még István ifjabb király adományozta Alprának valamikor 1270 előtt.

A Macshoz tartozó Mihálylaka pontos helyét és határait sem az oklevelek, sem a népi emlékezet nem őrizte meg. Csánki a Nyíradony melletti Miháhydival próbálta azonosítani, de nem volt biztos benne, hogy helyes úton jár “Úgy látszik, nem azonos az előbbenivel”, azaz Nyírmihálv’divaL
Zoltai Lajos nyilvánvalóan nem ismerte László király 1285. évi adománylevelét, ezért a XIV. és XV. századi bir-tokperek alapján Hadház déli határán kereste Mihálylakát: “A Guth-Keled nemzetség birtokai között fordul elő, legelőször 1323-ban. Később a XV. században az ugyanezen törzsből kiágazott Várdayak és Zeleméryek pörösködtek miatta. Zelemér és Szentgyörgy mellett feküdt. Úgy vélem, a Monostor-puszta északi része viselte a Mihálylaka nevet.”

Pontosabban helymeghatározást ad Balogh István: “A Maccsal együtt említett Mihálylaka a két falutól (Hosszúmacs és Szentgyörgy - L. B.) EK. felé volt, egyházáról nem tudunk..” A dolgozathoz mellékelt térképvázlaton azonban a debreceni Nagyerdő mellett, a bihari területen fekvő Macsizugban (ma Meszes-erdő) jelöli Mihálylakát, ott, ahol harmadfélszáz évvel ezelőtt még egy nagy kiterjedésű tó, a Csukás terült eL Az oklevelek szerint Mihálylaka Szabolcs megyéhez tartozott (1325: possessionem Mihallaka vocatam in comitatu Zabouch existentem), és Zelemérrel határosnak kellett lennie, ezért formálhattak rá igényt a Zeleméryek, mint Zelemér falu “tartozékára”.

A középkori Bihar és Szabolcs megyék határa ott húzódott, ahol ma Alsójózsa és a monostori Csukás-sarok déli határárka látható. Monostor-puszta középső és északi része és az egész Monostorierdő Szabolcs megyéhez tartozott. Monostor-puszta déli negyedét, az egykori Szentpáltelkét azonban már Biharhoz számították. Egészében Szabolcs megyéhez tartozott Szentgyörgy, Mihálylaka és Zelemér, nagyrészt pedig Macs (Hosszú-macs) is. Macs déli határa szintén Bihar és Szabolcs megyék határa volt. Ma egy kelet-nyugati irányú dülőút, a Határ út őrzi itt az egykori megyehatár emlékét. Az út a Látóképi csárda felől vezet a régi Nyúlási csárda (útkaparóház) felé, de keleti szakasza a Tócó völgyénél végetjér.

Macs bihari és szabolcsi területeit kezdetben a Tócó, majd a Böszörmény felé vezető (35-ös) országút választotta el. A birtok lakott része (villa Moch, Hozywmoch) a mai Hartsteinkerttől nyugatra terült el. parókiális egyháza, a Szent Mihályról elnevezett templom a Tócó keleti (bihari) partján állt. Az oklevelek tanúsága szerint néhány lakóházat a szabolcsi részen is építettek a macsiak. a kiváló talajú értékes löszpusztát azonban szinte teljes egészében szántóföldként hasznosították már a középkorban is. A bihari rész talaja zömében gyenge minőségű futóhomok, a Tócó völgyében pedig kötött, agyagos réti talaj. Arányait tekintve a szabolcsi rész kb. tízszer nagyobb, mint a bihari. Nem véletlen, hogy ez utóbbit - bár évszázadokon át a középkori Hosszúmacs központi része volt hosszú idő óta nem nevezik Macsnak, csak a termékeny földű kiterjedtebb szabolcsi részt.

Mihálylaka földet, mely nevéből ítélve egy időben maga is lakott hely lehetett. Az pedig külön magyarázatot igényelne, ha a királyi adományföldet nem a termékeny talajú szabolcsi löszpusztábóL hanem a Nagyerdő melletti Kovácsok homokjából hasították volna ki Rofoyn ispánnak.

Módy György egyértelműen szabolcsi területre helyezi Mihálylakát, sőt állást foglal telepített jellege mellett is: “A bihari részeknél már tárgyalt Macs mellett Gutkeledek telepítették a már Szabolcs vármegyébe eső Mihálylakát (1289) és a másik, szabolcsi Macs (1234 Kismacs, Szentgyörgyegyháza) birtokosai is ők.”

Mihálylaka nem sokáig lehetett a Debreceniek kezén, ha egyáltalán az övék volt valaha. Meglepő fordulat Mihálylaka birtoklástörténetében, hogy 1323-ban Szentgyörgy földesura, Várday Pelbárt tiltakozik a váradi káptalannál mert Zeleméry Mihály fiai, János, Tamás és Mihály az ő Mihálylaka nevű birtokát nem kis kárára és terhére elfoglalták és elfoglalva tartják (quendam possessionem ipsius, Myhallaka vocatam, occupassent, et occupatam in ipsius preiudicium detinerent non modicum grauamen). A káptalan Fülöp nádornak jelenti, hogy a Zeleméryeket Várday Pelbárt ellen a Mihálylaka iránti ügyben megidéztette.

Rofoyn unokaöccsének, Dózsa nádornak a fia, Debreceni Jakab csak a következő évben, 1324-ben tiltakozott Miklós nádor előtt a Zeleméryek és Várdayak birtokigénye ellen. A Várdayak szerint “Mihálylaka a szabolcsi Macs (Szentgyörgy) tartozéka, és nem a bihari Macs falué.”
Miklós alnádor még ugyanabban az évben (1324-ben) két döntő fontosságú oklevelet adott ki Mihálylaka ügyében. Az egyikben a Zeleméry Mihály fiai részére kiállított okmányokat érvénytelenítette, a másikban meg Debreceni Jakabot marasztalta el a Várdayakkal folytatott perben.

Mihánylaka tehát véglegesen a Várdayak birtoka lett. A beiktatási ceremóniára 1325-ben került sor. mely a Mihályiakéval szomszédos Monostor falu .földesurának. Keresztúry Apaj fia Istvánnak (magistro Stephano filio Opoy vicinis et commetaneis dicte possessionis Mihallaka) jelenlétében és belegyezésével történt.

Aztán csaknem száz év telik el úgy, hogy Mihálylaka neve az oklevelekben nem fordul elő. Az elzálogosítások miatti birtokperek, egyházi perek és birtokháborí-tások azonban tovább folynak, egyfelől a Várdayak. másfelől meg a Debreceni család örökösei és a Zeleméryek között. 1394-ben pl. a Zeleméryek jelentős földterületet foglaltak el Szentgyörgy faluból. Szabolcs vármegye alispánja és bírótársai jelentik a nádornak, hogy Várday Zsigmond részére Zeleméry László és Mihály ellen bizonyos birtokfoglalás miatt a vizsgálatot teljesítették. Később a Zeleméryek zálogba vették Szentgyörgy földjét, s 1411. augusztus 3-án a leleszi konvent előtt Zeleméry László az általa 200 forintért zálogban bírt Szengyörgy nevű birtokot Kisvárdai Domokos fiainak 150 forintért visszabocsátotta.

1414-ben Zeleméry László nemesi udvarházat akart építeni Szentgyörgyön, és mellette jobbágytelkeket kívánt kialakítani, s ettől Kisvárdai Mihály őt (Ladislaum de Zelemer a construccione et edificacione curie domus cum aliis sessionibus iobagionalibus in facie térre possessionis eorum Zenthgewrgh vocate) a leleszi konvent előtt eltiltja.

Egy évvel később már komolyan elmérgesedik a kapcsolat a Várdayak és Zeleméryek között. A Várdayak szükségét látják, hogy Zelemér és Szentgyörgy-Mihálylaka határát hivatalosan megjárják és a régi határjeleket, ahol szükséges, megújítsák. A Zeleméryek azonban a határjelek megújítását megakadályoztak.

Nézzük, hol volt a határ a két birtok között csaknem hatszáz évvel ezelőtt (1415-ben). A határ a nyugati részeken kezdődik, szántóföldek közepén, ott. ahol három jól látható földhányás van. melyek közül az egyik Zelemért, egy másik a korábban említett Szentgyörgyöt és Mihálylakát, a harmadik pedig Zendtelke birtokot választja el egymástól. Innen kelet felé haladván egy nyühajításnyi távolságra, jól látható földhányáshoz érünk (az 1894-es katonai térkép is határdombként jelöli ezt a földhalmot - L. B.). Tovább menve ugyanabban az irányban, egy dombot vagy kis hegyet (monticulum) találunk (Csegei-halom - L. B.), melynek a tetején kisebb halom látható (ezért nevezik Felsőjózsán Halmos-dombnak a Csegei-halmot - L. B.), kissé távolabb egy másik földhányás látható (a katonai térkép is jelöli - L. B.). Innen kelet felé haladván keresztezzük az országutat, mely Böszörmény városból vezet Debrecen város felé. A szántók között tovább haladva két határdombot találunk (rajta vannak az 1894-es térképen is -L. B.), amelyek közül az egyik Zelemért, a másik meg Szentgyörgy és Mihálylaka birtokot választja el egymástól (az egyik szentgyörgyi, a másik pedig zelemérei földön van - L. B.). Innen jókora távolságot megtéve átmegyünk a Zelemér és Szentgyörgy közötti (?) völgyön (a Tócó völgye), a túlsó oldalon három vadkörtefát találunk (a Cseh-dűlő északi határán még e század elején is voltak csenevész vadkörte fák - L. B.) Innen kissé távolabb egy eresztvényerdő kezdődik, majd újabb határdombot láthatunk. Állandóan kelet felé haladván az erdőben egy füves úthoz érkezünk, melynek északi oldalán egy határt jelölő földhányás látható (ma az út a domb északi oldalán vezet - L. B.). Innen továbbra is a keleti irányt tartva az erdőben egy tölgyfához érkezünk, mely alatt újabb földhányás van. Tovább menvén, kissé dél felé fordulva, egy füves utat találunk, melynek északi oldalán nagy határdombot hánytak (a domb ma is látható a Bodai-erdö peremén - L. B.). Végül ugyanazon a területen kissé dél felé haladván elérünk egy jól látható határdombhoz, mely Szentgyörgy és Mihálylaka birtokokat Monostor birtoktól elválasztja, ahol is a határjárás Szentgyörgy és Mihálylaka birtokok, valamint Zelemér birtok között véget ér.

Zsigmond királynak egy másik, az előbbihez egészen hasonló átirata is fennmaradt, melyet a leleszi konventnek küldött el 1414. május 19-én. A felek között tehát a pereskedés már korábban elkezdődött. 1415. április 14-én jelentette a konvent, hogy nemcsak Zeleméry László, hanem a veje. Genewi László is ellentmondott az új határjelek lerakásának. Hogy tiltakozásuk jogosságát igazolják, megidézték őket a királyi kúriára, Genewi László deák azonban a kitűzött határnapon nem jelent meg. Zsigmond király 1415. június 3-i bírói kiadványa másodízben való megjelenésre kötelezte az alperest.

1416-ban tovább folyt a per. Mivel tiltakozásának igazolása végett Zeleméry László sem jelent meg a királyi kúrián, a király megbírságolta, majd Zeleméry Mihályt és Lászlót határleveleik felmutatására kötelezte. 1416. március 19-én a leleszi konvent jelentette Zsigmond királynak, hogy amikor Várday Miklós és Pelbárt kérésére a határjárást megkezdték, Zeleméry László és Mihály nemcsak a határjárást, hanem a határjelek megújítását is megakadályozta (Magistri Ladislaus etMichael de predicta Zelemer inibi personaliter adherentes. ipsos non a reambulacione, sed novarum metarum ereccione prohibuissent contradicendo).

A Zeleméryek ellenállásának az oka - az ő megfogalmazásuk szerint - az volt, hogy a Várdayak jelentős területet akartak elfoglalni Zelemér földjéből, hogy azt Szentgyörgyhöz és Mihálylakához csatolják (magnam particulam térre de prescripta possessione eorum Zelemer vocata ad predictas possessiones ipsorum Zenthgergh et Mihallaka vocatas annectare voluissent). Június 9-én kelt levelében Zsigmond király a Zeleméryeknek okirataik felmutatására határnapot tűzött ki. November 12-én a király a leleszi konvent által proklamálás útján Zeleméry Mihályt megidéztette.

Oklevelek hiányában a pereskedés további eseményeit nem tudjuk nyomon követni, a per kimenetelét azonban a későbbi tényekből ismerjük. A Várdayak és Zeleméryek birtokai között a határjelek megújítása megtörtént: Szentgyörgy és Zelemér között a határ lényegében azóta sem változott. Mihálylaka pedig. Szentgyörggyel egyesülve, a Várdayak tulajdonában maradt
Hátramaradt még néhány kérdés megválaszolása. Hol feküdt Mihálylaka? Milyen régészeti emlékek utalnak ennek a középkori birtoknak a létezésére?

Honnan ered a Mihálylaka elnevezés?