Józsa története

Zelemérről is tudjuk, hogy nyugati részén kisebb Árpád-kori települések álltak: Szilegyház, Csegetelke stb., s ezek csak a XV. században olvadtak be Zelemérbe. Mihálylaka nem ez utóbbiakkal volt határos, hanem az eredeti, “kisebb” Zelemérrel, amely a XV. században kiterjesztet birtok keleti részén feküdt, a mai Csonka torony környékén.
Mihálylaka egyedüli elfogadható (vagyis alsójózsai) lokalizálása mellett többek között az szól, hogy ezt a Zelemérrel és Maccsal határos birtokot az 1325. évi Várday-féle beiktatási oklevél Monostor szomszédosának és határosának írja le. A Mihálylaka körüli települések tehát a következők voltak: Monostor, Macs, Szentgyörgy és Zelemér. A hadházi Demeterrel és a monostori Szentpál telkével nem volt határos. Határai, a szentgyörgyit nem számítva, ismertek. Szentgyörgy felől a Tócó lehetett a határ. A vizsgált terület tehát földrajzilag szinte teljesen egybeesik a mai Alsójózsa területével (beleértve a SzentgyÖrgyi-erdőt is).
Míg Felsőjózsa folyóvíztől, erdőtől távol eső bondorháti részén, ahol a talajvíz szintje átlagosan 13-15 méter mélyen van, középkori eredetű településnek vagy temetőnek a nyomaira ez ideig nem bukkantak, addig a Tócótól keletre fekvő alsójózsai településrészen több honfoglalás- és Árpád-kori telep, illetve temető maradványai is felszínre kerültek és kapcsolatba hozhatók Mihálylakával.
Korábban a szentgyörgyi-erdőben talált Árpád-kori leletek (hullámvonal-köteggel díszített szürke színű kerámiatöredékek, fenőkődarab, malomkő, két-három épület fundamentumának maradványai) alapján az erdei Nagy-part környékén próbáltuk Mihálylakát lokalizálni. A megtalált szerény leletegyüttes azonban inkább egy korai erdőőri lak vagy kisebb udvarház maradványainak tekinthető, semmint egy sok évtizedes pereskedés tárgyát képező nagy birtok (possessio) maradványának. Egyetlen oklevél sem említi, hogy Mihálylaka tölgyekkel övezett erdei birtok lett volna. Nem az erdőben, hanem az erdő határán települt, mint a szomszédos Zelemér, Hosszúmacs vagy a távolabbi Debrecen is.

Mihálylaka birtokot új tulajdonosa feltehetően azon a helyen szervezte meg, ahol a tatárjárás előtti évtizedekben Józsa prédium állt. Itt, a Józsa-ér két ága közötti földháton, az Úri-halom és a Szentgyörgyi-homokhalom között már a magyar honfoglalást megelőzően is település volt. Sajnos, egyetlen okleveles adatunk sincs arra vonatkozóan, hogy az 1241-ben elpusztult Józsa prédium helyén mikor jött létre az új birtok. Valószínűleg nem sokkal a pusztulása után, hiszen 1284-ben már “hivatalos” neve is volt: Mihálylaka. Kisebb nemesi udvarház volt itt, s mellette néhány jobbágytelek. Nevéből ítélve alapítója valamelyik Gutkeled nembeli család Mihály nevű tagja lehetett, s az ő kúriája volt a “lak”. Talán nem vétünk a valóság ellen, ha az V. István király korában élt Várday Aladárnak az apjában, Mihály személyében keressük Mihálylaka alapítóját, birtokosát. Elképzelésünk szerint a Várdayak már a tatárjárást követő évtizedekben birtokot szereztek maguknak Dél-Szabolcsban az ősi Gutkeled vagyonból (az elpusztult Józsa prédiumot), s 1307 után vagy vásárlással, vagy birtokcserével megszerezték hozzá és évszázadokon át a kezükben tartották a szomszédos templomos falut, Szentgyörgyöt is.

E hipotézissel magyarázatot, választ találnánk arra a kérdésre, hogy miért is nem került 1285-ben ténylegesen Rofoyn és örökösei kezére (bár szerették volna) Mihálylaka! Miért nem sikerült soha a Zeleméryeknek sem elperelniük a Várdayaktól Mihályiakat, miért voltak a Várdayaknak “régibb”, “igazabb” okirataik Mihálylakára vonatkozóan!

Birtoklástörténeti szempontból nem mellékes az a tény sem, hogy a Várday testvérek (majd unokatestvérek, másod unokatestvérek) között bizonyos adatok szerint Mihálylaka és Szentgyörgy még az 1400-as évek második felében is külön-külön birtoktestnek számított, bár családi hagyományaik szerint egységes “Várday-birtok”-ként kezelték és a Várday uradalom elidegeníthetetlen részének tartották. Az oklevelekből arra lehet következtetni, hogy a szentgyörgyi rész Várday Miklós tulajdonában volt, a mihálylaki rész pedig a Várday Lászlóéban. Mindegyiküknek volt nemesi udvarháza a saját birtokfelén: Lászlónak feltehetően az Úri-halom, a Tokaji út (Telek út) közelében, Miklósnak pedig valahol a Klastrom-parton, a Böszörmény felé vezető út közelében. A két rokon család sokat ellenségeskedett egymással. László fia János kiköltözött a kisvárdai várból dögei kúriájába, Miklós felesége, Perényi Katalin asszony pedig legszívesebben monostori udvarházában tartózkodott fiaival együtt.

A Várdayak udvarházának feltételezett helyén (a Kiskert és Józsakert utcák közötti földháton, az Úri-halmon) szakszerű régészeti feltárás ez ideig még nem folyt. A környéken előkerült sok szórványlelet (elsősorban középkori kerámiatöredékek) azt bizonyítja, hogy a terület a hon
foglalástól kezdve a török pusztításig (1594-ig) lakott volt. Az Úri-halom egy DDNy-EEK-i irányú természetes földhát, tengerszint feletti magassága 129-130 méter. Beépítése előtt mocsaras, nedves talajú környezetéből 2-3 méternyire emelkedett ki. Délnyugati lejtőjén a középkorban kiterjedt temető volt. Az emeletes iskola szomszédságában (Hegedűs Ferenc, Bácsi Imre és “úri” Szabóék telkén) sok középkori eredetű színes kerámiatöredék, cserépkályha csempék és tetőfedő cserepek darabjai kerülnek felszínre mélyebb szántás és faültetés során.

Hasonló minőségű és mennyiségű középkori lelet Alsójózsa más területeiről egyelőre nem került elő.

A leletek alapján feltételezzük, hogy az 1454-55 telén kirabolt egyik szentgyörgyi kúria (a mihálylaki) az említett helyen állt, s kétszáz évvel korábban itt épült fel az az úri lak. amelyről a birtok a Mihálylaka elnevezést nyerte. Várday László jobbágyai, akik az 1484. évi monostori hatalmaskodásban részt vettek, az e birtokhoz tartozó jobbágytelkeken élhettek, s nevük azért nem szerepel az 1453-55. évi jegyzékekben (a tizennégyből egyetlen név sem!), mert az 1453-55. évi adólajstromok a szentgyörgyi (Tócón túli) jobbágyok. Várday Miklós jobbágyainak a nevét tartalmazzák.

Szentgyörgy lakossága (kb. 260 fő) négyszerese lehetett Mihálylaka lakosságának (kb. 65 fő). Szentgyörgy mezőváros lakosságát tehát, mely Mátyás királytól több ízben is vámkedvezményt kapott, az 1400-as évek második felében 300-350 főre tehetjük.