Józsa története

Kőomladékos-domb

Szentpál falu közepén, a Nagy völgytől délnyugatra emelkedő dombon, kerek kőtemplom (rotunda lapidea) állt, amelynek kegyurasága a birtokkal együtt a Keresztúryakra szállt. A XIV. században a település a templommal együtt pusztulásnak indult, lakóit bizonyára átköltöztették a közeli Monostorra. 1375-ben a templom épületéről azt jegyezték fel, hogy kint a határban, egy mezőn omladozott. A falu 1429-re pusztává vált, Zsigmond király oklevele már Zenthpalteleky néven említi. Az adott korban a “telek” szó faluhelyet jelent. 1429-ben a király Szentgyörgy és Monostor földesurának, Várday Miklósnak a panaszára figyelmezteti a debreceni bírót, az esküdteket és lakosokat, hogy “a Monostorhoz tartozó Szentpál telke nevű pusztáról a monostori jobbágyok által learatott gabonát és szénát ne merjék elhordani”. Az 1800-as évek elején a falmaradványok még láthatók voltak. Egy 1846. évi jelentés a templomdombot Kőomladékos-dombnak nevezi. Ez volt a határhalom egyfelől a Hatvan és Mester utcai, másfelől pedig a Péterfia és Csapó utcai ménesek legelője között.

Néhány négyzetméter

1928-ban Zoltai Lajos a dombot meg ásatta, eredményeiről így számol be: “Az említett téglatörmelékes dombon, a téglák méreteiből is következtetve középkori eredetű, néhány soros téglafalmaradványt, gyakori kincskeresés miatt szanaszét heverő emberi csontokat, két ép csontvázat is meg egy tipikusan középkori fazéktöredéket találtam az október 22-23. napjain végzett ásatás alkalmával”. Zoltai nem ismerte az 1308 körül keletkezett oklevelet, amelyben a Szent Pál-templomot rotunda (körtemplom) néven említik, s 1928. évi jelentésében sem utal arra, hogy az általa feltárt “néhány soros téglafal” egy kerek templom maradványa lett volna. Pedig ha észreveszi, bizonyára fel is jegyzi. Ásatásának eredményeit csak egy újabb, alaposabb feltárás hitelesíthetné.
A Kőomladékos-dombon ma sűrű búzavetés zöldell, a hajdani templom he lyén azonban a terméktelen kőtörmelék között nem csírázott ki a gabona. Már csak ez a néhány négyzetméternyi köves terület emlékeztet arra, hogy évszázadokkal ez előtt e helyen templom állt. Pár lépéssel távolabb, az egykori villamosvasút töltése melletti úton pedig egyre gyűlik, szaporodik a szemét, a hulladék, a vakolat- és téglatörmelék.
Még néhány év, s a sok téglatörmelék láttán nem tudjuk majd megállapítani, melyik a régi templom falainak a maradványa, s melyik a szemét.