Józsa története

A 14-15. században a Zeleméryek uradalmának tartozékai között találjuk Etelaka birtokot. Nevéből ítélve lakott település lehetett, de jelentőségét, nagyságát tekintve nem közelítette meg a két templomos falut, Zelemért és Szilegyházat. Révész Imre 1859-ben megjelent könyvében következetesen két 1-lel írja a település nevét, annak ellenére, hogy az oklevelekben állandóan egy 1-lel fordul elő: Ethelaka, Révész azt próbálja bizonygatni, hogy “Ethellaka” a nagy hun király, Attila (Etele) birodalmi, székhelye volt.
A valóság az hogy Etelakát feltehetően az alapítójáról vagy első birtokosáról, egy Ele nevű férfiről nevezték el, aki nemesi udvarházat, lakot is épített a birtokán, Etelaka fontos országút a Böszörményt Csegével összekötő hortobágyi Nagy út - mentén fekhetett, amelyet már 1261-ben is említ egy oklevél: “magna via de Chege ad villám Noghbezermen.” Az országút, amely Csege felől egyenes vonalban vezetett keleti irányban, Nagyhortnál kissé dél kelet felé kanyarodott, hogy a Nagy-lápos mocsarait (ma Virágoskúti halastavak) elkerülje, így érte el Hímes (Balmazújváros) települést, ahol az egyik ága visszakanyarodott Böszörmény felé, a másik meg Debrecen felé tartott. Etelaka - feltevésünk: szerint - a Böszörménybe tartó út mentén feküdt, a mai Földház (1894: Thódor ház) és Pallagráta környékén. A vele szomszédos falvak, illetve birtokok voltak Böszörmény, a Zelemérhez tartozó Szil egyház, Himes (?) és Maládon.
A 14. század végén a település birtokosai Zeleméry Péter fiai, Mihály (akkor a család feje) és László “mesterek”, Zeleméry László mester, később királyi sóigazgató, Mária királynő udvarának lovagja (miles curiae) volt. Hű szolgálataikért a királynő fontos adományokban részesítette őket. Az 1394. július 26-án kiadott oklevélben új - vagy inkább megújított - adományként egyéb birtokok mellett Zeleméry László és Zeleméry Mihály megkapták Etelaka birtokot és a birtok vámját.
Az etelaki vám útvám lehetett, amelyet az áruk szállítóira vetett ki a földesúr. Szedésük ellenértékeként a földbirtokos a kereskedőknek biztonságot nyújtott és gondoskodott az utak és töltések karbantartásáról. Az Árpád korban a vámok még a királyi jövedelmeket gyarapították, ezért kisebb regáléknak vagy kisebb királyi haszonvételeknek is nevezték őket. Az 1100-as évek derekától a vámok - királyi adományként - városi vagy földesúri kézre kerültek. Így kapták meg a Zeleméryek is az etelaki vámot 1394-ben Mária királynőtől.
Etelaka sorsa egybefonódott a szomszédos zeleméri tartozék birtokok sorsával, nevét is rendszerint Szilegyház, Füzes és Maladon nevével együtt említik az oklevelek. Kivételnek tekinthető Zeleméry Mihály 1499. évi panaszlevele, amelyben Corvin János herceget vádolja, mert a herceg “több mint négy évvel korában” hatalmas földterületeket foglalt el az ő zeleméri uradalmából. Az elfoglalt birtokokat két tételben tárgyalja a panaszlevél. Az első, ahol a Zelemérhez legközelebb fekvő Szilegyház nevét várnánk, a “Zelemér határának körülbelül kétezer holdat kitevő része” kifejezést találjuk. Nem véletlen, hogy Zeleméry Mihály nem a Szilegyház, ill. Sziltelek megnevezést használja! Mivel a földet szeretné visszakapni, az elvett birtokrészt ősi Zeleméry-földnek tünteti fel. A kb. kétezer holdon (”quasi ad duo millia jugera terrarum arabilium”) kívül végleg Újvároshoz csatolta Corvin János Etelaka, Füzes és Maladon (Ethelaka, Fyzes et Maladon) birtokokat, pusztákat is.