Józsa története

Azt a földet, amelyen a csaknem kétszázéves Bodaszőlő település fekszik, több mint félezer éven át Zelemérként ismerték és emlegették, mert ősidők óta zeleméri föld volt. Zelemér már a X. században állandósult település lehetett, s a XI-XII. század fordulóján a tényleges faluvá fejlődés útjára lépett. Birtokosai már abban az időben is a németországi Stauf várából származó Gutkeled nembeliek voltak, s nevét is akkor kaphatta Zelemér nevű földesurától. A falu első temploma az 1241. évi tatárjárás során elpusztult, s az újat, amelynek csonka tornya a Tócó forrásvidékén álló kunhalom tetején évszázadok óta dacol széllel, viharral, 1310-1320 körül építették .

Boda első említése

A Tócó pataktól keletre, egészen Hadház határáig összefüggő tölgy-, kőris-, szil- és nyárfaerdő állt. 1496-ban amikor Zelemér határát megosztották a Zeleméry és Derzsy családok között, a zelméri erdőségnek a következő táblái és útjai voltak: Ág-erdő másképpen Nagy-erdő , Bakóc, Bodagyakra, Csompor, Előharaszt, Eresztvény, Fagyos utca, Határ út, Hadház utca, Hadház út melléke, Homok út, Kövér Jakab erdeje, Középgyakor, Nyáras, Palykos utca, Szénás-völgy, Szőke-hegy, Törzsök-erdő és Vesszős. A Boda név tehát első alkalommal 1496-ban fordul elő oklevélben, s egy bokorral sűrűn benőtt erdőrésznek a neve. A Bodagyakra elnevezés hasonló szóösszetétel, mint a Kövér Jakab erdeje; a Boda név tehát személynévi eredetű . A felsorolt helynevek között több is arra utal, hogy félezer évvel ezelőtt a zeleméri erdő jelentős része már nem vágásra érett, öreg fákból álló vadon, szálerdő volt hanem fiatal sarjerdő (Eresztvény), cserjés bozótos (Bodagyakra, Középgyakor), fiatal, vékony fájú erdő (Ág-erdő, Veszőss), alacsony, bozótos tölgyes (Előharaszt), melyben itt-ott nagyobb tisztások is előfordultak, ahol szénát lehetett kaszálni (Szénás-völgy), A Szőke-hegy név világos, fakó színű homokdombra utal,melynek későbbi neve Fehér-Szőke hegy, majd Fehér-hegy lett, s ma is ott áll Böszörmény és Zelemér között a Belső-erdőben. 1775-ben készült Kneidinger András térképe Mappa praedii Zelemér címmel. Boda helyén még akkor is összefüggő erdőség látható melyet középen kelet-nyugati irányban az újvárosi-hadházi út vág ketté. Az úttól délre a ma is élő Büdös kút elnevezés olvasható. Zelemér-erdő északi határán a Hegyeshatár, Fejér-Szőke-hegy és a Dinnyés-hegy nevű erdei homokhalmok állnak. A középkori Bodagyakra elnevezést az 1700-as években felváltja a Boda-csere, Bodai-csere (csere=cserjés, bokros hely, cserfás,tölgyes) elnevezés, majd 1749-től, a nagy erdei tűz évétől a Bodai-erdő elnevezés. 1768-tól kezdve egyre gyakrabban előfordul maga a Boda szó is, minden utótag nélkül. 1768-ban például ezt írták: “A Bodán nem lészen szabad szántani.” Egy évvel később pedig: “… a Boda pusztáján szabad légyen itatás kedvéért által bocsátani a Város Ménesét a Rákócz eleire.” 1774-ben “Bodán Szentgyörgyön lévő gyepek Dinynyének osztódnak.”

Szőlőtelepítés

Az 1700-as években Hajdúböszörmény (mely időközben megszerezte Zelemér földjét ) elkezdi a Szőlőtelepítést , a város keleti részén egymás után alakultak a szőlőskertek. (Valószínű, hogy az 1643. évi polgári hajdúk statútumában említett szőlőművelés párhuzamként a többi hajdúvárosban , így Hajdúböszörményben is folyt szőlőtelepítés már a XVII.század közepe óta .) A szőlővásárlási igény olyan nagy volt. hogy a város melletti szőlős kerteken kívül szükséges volt távolabbi területek művelésbe vétele
is. Így kezdték a szőlőtelepítést 1801-ben a Bodai-erdőben is, mivel “a Bodai Erdőben lévő pusztaságnak sem a Nemes Város, sem pedig annak lakosai semmi hasznát nem vehetik.”
A Böszörményi belső szőlőskertek talaja kertészkedésre, művelésre kiválóan alkalmas lösz. Bodán viszont már eléggé terméketlen futóhomokot osztottak az igénylőknek, “750 ölet mérték ki egy nyilasba, melynek értéke nyolc rénes forint volt.”
A Bodai föld felparcellázása során a város vezetői nem alkalmaztak jogállásbeli megkülönböztetést, amint azt a belső keretek esetében tették. A Bodán igénylők jelentős része olyan szegény volt, hogy a vételárat sem tudta kifizetni, ezért a város a nyilas földeket hitelbe adta. 1801-et követően tehát zömében a város legszegényebb sorsú emberei. zsellérei jutottak szőlőföldhöz , akkor sem minden igénylő, mert a keretosztó deputánsok a város vezetőitől azt kérdezték: ” Ha vajon a mostanában eloszlott bodai Szőllő Földhöz lehetne é még több földet szakasztani?” Mert igény volt rá , igen nagy igény.
Az a nagy távolság, amely Bodaszőlőt a várostól elválasztja, lehetővé tette, hogy az emberek a kertségben letelepedjenek, s a Boda szórványtelepüléssé alakuljon. A szőlőskertekben pajták, majd lakóházak épültek , s később megjelentek középületek (iskola, üzlet, posta, szórakozóhely stb.). Napjainkban tanúi lehetünk a fejlődés gyorsulásának. Amikor visszapillantunk a múltba, amikor a gyökereinket keressük, akkor is a lombafakadásra s az azt követő gazdag termésre, a jövőre gondolunk. Bíznunk kell benne tennünk , dolgoznunk kell érte!