Hatalmaskodás Monostoron 1484-ben
1484 januárjában Várday János és László összeszedetett 14 szentgyörgyi, 32 kisvárdai, 5 veresmarti, 10 rozsályi, 29 litkei, 5 papi és 14 dögei jobbágyot, s a száznyolc ember - Borsovai Péter, Anarcsi Gellért, Thusa Fábián, Kerepeczi Imre és Szalánczi Miklós uszítására - fegyveresen behatolt Thegzes László monostori erdejébe, az erdő nagy részét levágta, a hasábfákat elszállította, s ezzel birtokosának “több mint száz arany forint kárt okozott”.
Február elején, amikor Várday Miklós familiárisa (nagyobb úr szolgálatába szegődött kisnemes), Nagy Bálint az ügyben intézkedni ment Monostorra, Borsovai Péterek (Várday János és László familiárisai és embereik) uraik utasítására fegyverrel támadtak rá, “és ha Nagy Bálint futással nem menti az életét, a helyszínen könyörtelenül meggyilkolták volna.”
1484. december 23-án a leleszi konvent jelentette Mátyás királynak, hogy Várday Jánost és Lászlót, valamint Kerepeczi Imrét, Anarcsi Gellértet és Borsovai Pétert bíróság elé idézték azért a hatalmaskodásért, melyet a Monostorerdőben (Monostorherdey) Várday Miklós, Thegzes László és Madai László sérelmére elkövettek.
Az oklevélben név szerint sorolják fel mind a száznyolc jobbágyot. Nézzük, hogy hogyan hívták a Szentgyörgyön (in Zenthgyewrgh) lakókat Búzás István, Margith László, Ács István, Forray Lukács, Bős Imre, Balogh Imre, Balogh György, Bun Demeter, Sípos Benedek, Súm Demeter, Pőcsky Péter, Tánczos Imre, Tánczos Márton és Varga Máté.
Nagyon tanulságos ennek a névsornak egy harminc évvel korában összeállított szentgyörgyi névjegyzékkel való összevetése. Az 1453-55. évi jegyzékekben Kerekes, Tar, Bíró, Péntek, Éles, Bálint, Méhész, Bori, Kajdán, Csupa, Csala, Réde, Tarka, Kozmái. Oláh, Sós, Kutas stb. családnevű emberek szerepeltek, s a harminc évvel későbbi névsorban egyetlen egy családot sem találtunk a korábbiak közül. Egy emberöltő alatt kicserélődött volna Szentgyörgy lakossága? Az alatt a harminc év alatt, mely a középkori Szentgyörgy mezőváros fénykora volt? Amikor Mátyás király vámmentességet biztosított a település lakóinak, ahol 1458-ban és 1461-ben országos vásárt tartottak!
A megoldást ott kell keresnünk, hogy az adott korban egy-egy birtoktesten (pl Zeleméren is) egy-egy család férfitagjai külön jobbágytelkekkel rendelkeztek, s ez utódaik között is öröklődött így az 1450-es években és az 1484. évben. Összeállított listákon nem ugyanannak a Várdaynak a jobbágyait találjuk. A későbbiekben a Várdayak egyik ága (és Örököseik) Józsa-Szentgyörgyön birtokosok, egy másik ág (és utódaik) pedig a Józsa-résznél háromszor nagyobb Szentgyörgy-pusztán. Valószínű, hogy e birtokmegoszlás előzményeit láthatjuk az 1400-as évek jobbágylistáinak különbözőségében.
A hozzászóláshoz, regisztrálj vagy jelentkezz be .