Józsa története

Révész Bálint, a “Tiszántúli Főtiszteletű és Méltóságos Egyházkerület érdemleges Fő Jegyzője, a Debreceni Fényes Egyház egyik buzgó lelkipásztora, a Debreceni Helvét Hitv. Egyházvidék Esperestje” mélyen megindulva, meghatódott szívvel hajol íróasztalán levő két egyugyanazon tárgyú levél felé. 1862. márc. 2-án az egyházmegye kimondotta a két Józsa, Alsó- és Felsőjózsa külön-külön Debrecenhez való tartozását, mint leányegyházaknak az anyaegyházhoz való csatolását. Szíve mélyéből felszakadó érzések szinte könnyeket fakasztanak szemében. Eddig is gondja volt rájuk, de most már hivatalosan is kötelessége a két leányegyház életének előmozdítása. Nagy gondjuk most az iskola, az imaterem. Alsójózsán az 1860-ban kezdett iskola- és imaház építését a debreceni egyház és a város segítségével befejezték. De az iskola, az imaház belfelszerelése még nem tökéletes. Hevenyészett, gyorsan elkészített padok nem szolgál hatják a gyermekek tanulási lehetőségét.

Tovább…

Varga György nem az első kitelepült szőlőtulajdonos. De 1825-ben már valószínű, hogy itt volt a 122 család között. Szíve nem szakadt még el teljesen Debrecentől. Rokonai ott vannak, s gyermekkori emlékei is odakötik. A Hatvan utcai házuk környéke még egyszer-egyszer megelevenedik álmában. S amikor csak teheti, nemcsak rokoni látogatásra megy “haza”, hanem a templomi istentiszteletekre is elmegy egész családjával. Szereti hallgatni Könyves Tóth Mihály kistemplomi, vagy Szoboszlai Papp István nagytemplomi lelkészt, a püspököt. Még mindig eleven élményként van szívében Könyves Tóth Mihály “Mi történt és mit kell tennünk?” 1848-ban mondott prédikációja. De nem felejtette el Szoboszlai Papp István püspök úr “Debrecen városa nemzet-újjászületési öröm- és hálaünnepe alkalmával” c. prédikációját sem. A szabadságharc szomorú emlékét, amikor a Józsakert lakói a cári sereg martalócai elől az erdőbe menekültek és menekítették szegényes értékeiket, ezek a beszédek feledtetik. De a szabadságharc lehanyatlását, s afelett való kesergését is enyhíti.

Tovább…

Három moldvai ének :)

[audio:http://debrecen-jozsa.hu/audio/harom_moldvai_enek.mp3]

Rajzolta:Kunkli Róza

Varga György kertgazda szívére kötötte Kiss Bálint csősznek, akit a “becsületes kertség” hűséges és lelkiismeretes szolgálatáért “ismét elválasztott csősznek”, hogy igen-igen ügyeljen a füaljon játszadozó gyerekekre. Erik az őszibarack, a szilva, a szőlő és nem volna jó, ha valamelyik szőlőgazda a gyermekek garázdálkodása miatt panaszt emelne a kerttanács előtt. A füalj és a szőlőföld között van ugyan egy két méter széles, mindig frissen felgereblyézett terület, ami az árulkodó nyomokat feltüntetheti. De a huncut gyerekeknek van ám eszük és használják is. Tudják a módját, miként tüntessék el a nyomokat. A garádjában el van rejtve egy gereblye, amit otthonról direkt erre a célra hoztak, s ezzel ők is begereblyézhetik, eltüntethetik a nyomokat. Azt is megfigyelték, hogy melyik irányban kell a gereblyét húzni, hogy az eredetivel azonos legyen.

Tovább…

Szatmárban, egykori szolgálati helyemen így fogalmaztak az emberek az életről: “Gazdag ember bódog ember”. Móricz Zsigmondnak, a nagy magyar regényírónak egyik könyve: “Boldog emberiének főhőse nem teljesen és nem így boldog. Mennyi boldogtalan gazdag és boldog szegény! Nem önmaguk vagy mások által szegénnyé tett emberek, akikről a Biblia is szól Jézus nyolc boldogságmondása egyikében: “Boldogok vagytok szegények, mert tiétek az Isten országa” /Lukács 6:20/. A boldogság nem a körülményektől függ. A lét nem meghatározója a tudatnak, hanem a tudat formálja a létet-hitünk szerint. A Józsakertben tudták ezt a szegény emberek minden filozófiai képzettség nélkül. Nem azt jelentette ez, hogy ne vágytak volna életkörülményeik jobbá tételére. Sőt, törekedtek is erre. De bölcs életszemléletük nem irigységre, kiegyensúlyozott gondolkodásuk nem haragra, “józan paraszti eszük” nem erőszakos harcra késztette őket. Felül-, sőt túlemelkedtek az életkörülményeik miatt elbizakodott gazdagok gondolkodásán, magatartásán.

Tovább…

Rajzolta:Kunkli Róza
Ezernyolcszázhatvanas évet írták. A jósakerti szegény emberek az éveket nemigen számolgatták. Egyik jött, a másik ment. A magyar történelemben abszolutizmus néven számon tartott korszak vége felé közeledett. Ok erről nem igen sokat tudtak. 1855-től az egyházkerület élén az önkényuralom következtében nincs püspök. Balogh Péter nagyszalontai esperes lelkipásztor a “püspökhelyettes”. A “pátens” az abszolút, uralkodói nyílt parancs a bécsi kormány által önkényesen kiadott irata, gyakorlatban való megvalósítása ellen sokan, egyházi és világi vonalon harcoltak. Balogh Péternek ebben a harcban oroszlán része volt. 1860-ban debreceni lelkipásztor lesz, mint püspökként megválasztott ember tovább harcolt, mivel hazafias kötelességének tartotta, mereven visszautasítva a pátenst.

Tovább…

Rajzolta:Kunkli Róza

Szabó Sándort két ízben is megválasztották a “kertgazda” tisztségére. Első ízben 1845-48, másodízben 1851-53 között viselte e megtisztelő tisztséget. Hat nyilas szántóföld tulajdonosa volt, s így a tekintélyesebb szőlősgazdák közé számított. Értett a szőlőművelés minden csínja-bínjához. Felesége Varga Zsófia is. Zsuzsa lányuk keresztapja Vilhelm Müller pesti kereskedő volt. A keresztanya Sági Ferencné, Szabó Juliánna. Szép kétvégű háza mögött az udvarban volt a pajta, s alatta “pince”. A pincében szép rendben két oldalt sorakoztak egymás mellett a különböző nagyságú hordók. Nemcsak a szőlőt, hanem a hordókat is jól gondozta. Szakszerűen. Nem volt hordóízű bora. Februárban, mikor lefejtette a bort, jó forró vízzel kimosta a hordókat, néha “átslagozta”, kénezte. A törkölyt pálinkának főzte ki. Nyáron, amikor kifogyott a hordóból a bor, újra kimosta a hordókat forró vízzel és várta az új termést. A rizling, erdei, alanttermő, hárslevelű, otelló szőlő, a borszőlők őszi szüretre maradtak, a csemege szőlőt a “városban” eladták.

Tovább…

Rajzolta:Kunkli Róza

A Nyíri család ma a szokottnál is korábban kelt. Általában korán kelnek. De szombaton nemcsak Nyíriné, Juliska megy Debrecenbe, hanem a Miska fiú is. Ilyenkor több eladni való terméket visznek be. Meghatározott helyre mennek. Szoboszlai Papp István püspök úr felesége minden második nap várja őt, de szombatonként fokozottan. Hiszen vasárnap általában vendégei vannak a püspöki családnak és akkor természetesen az asztal is terítve van. Ehhez pedig szükséges a vaj, a túró, a gyümölcs, amit Nyíriné, Juliska oly hűségesen és készséggel hoz. A püspökasszony meg is van elégedve, amit többször is kifejez. Juliska büszke is erre és nem veri ugyan nagy dobra, de nem is hallgatja el.

Tovább…

Balogh János napszámos és Szilágyi Erzsébet István fia szerény, szegény életkörülmények között látta meg a napvilágot a Józsakertben. Bármilyen nehéz és küzdelmes is volt életük, mégis örömmel várták első gyermeküket. A tervezgetésük nem terjedt messzire jövőjét illetően. Csak a legközvetlenebb jövőre gondoltak. Keresztszülőként Kovács Sámuel csizmadiát hívják meg hitvestársával együtt, Szabó Zsuzsannával, aki igen jó barátságban van Erzsébet asszonnyal. A rokonságból nem hívnak keresztszülőt, hiszen a rokon úgyis rokon. A keresztapa pedig bizonyára gondoskodni fog keresztfia kis csizmáiról.

Tovább…

Vétsei Mihály 1839-ben “elvégezte a tizedességet becsülettel”. Felesége pedig bevégezte rövid életét. Rövid ideig tartó, de súlyos betegségében végrendelkezett. Nem javakat, vagyont hagyott hátra, hanem férjének intelmeket. Lelkére köti férjének, hogy Isten félelmében és emberszeretetben nevelje tovább a gyermekeket. Nem nyugszik meg sírjában, ha nem lesznek becsületes istenfélő emberek a gyermekeik. Zsófi asszony testvérében is bízik, Erzsébetben, aki mint sógornő, testvére iránti kegyeletből segíteni fog a gyermekek nevelésében a sógornak. Kell is a “gyámoltalan” férfinak, a gyönge asszonyi segítség. Zsófi asszony temetésére nézve is rendelkezik: legyen egyszerű, a koporsó is, s minden. Aztán szép csendesen egyik napról a másikra megérkezett a halál. Nem várták, mégis eljött.

Tovább…