Józsa története

Karcagi Ágnes riportja az Alföld tv-ben Lévai Bélával . Alacsony sávszélességel rendelkezők ide kattintva darabolva is megtekenthetik a riportot.

letöltés

Zelemér

Karcagi Ágnes riportja az Alföld tv-ben Lévai Bélával . Alacsony sávszélességel rendelkezők ide kattintva darabolva is megtekenthetik a riportot.

letöltés A középkori Parlag

Karcagi Ágnes riportja az Alföld tv-ben Lévai Bélával . Alacsony sávszélességel rendelkezők ide kattintva darabolva is megtekenthetik a riportot.

letöltés Templomhegyi krónika

Karcagi Ágnes riportja az Alföld tv-ben Lévai Bélával . Alacsony sávszélességel rendelkezők ide kattintva darabolva is megtekenthetik a riportot.

Download Hosszúmacs-Kismacs-Macs

Karcagi Ágnes riportja az Alföld tv-ben Lévai Bélával . Alacsony sávszélességel rendelkezők ide kattintva darabolva is megtekenthetik a riportot.

Letöltés Szent László-Falva

A Gutkeledek alapította falu neve csak a XIV. század elején jelenik meg az oklevelekben (1308 k.: Monustur, 1325: Zolathmonustura, 1329: Zoladmonustiira), ám Árpád-kori templomának építését az alaprajz stílusa és bizonyos birtoklástörténeti következtetések alapján az 1100-as évek második felére tehetjük. A falu korai alapítását bizonyítják a névtani vizsgálatok is. A település neve a XIV. századi oklevelekben általában Szóládmonostora—Szólátmonos-tora alakban fordul elő, ám a XV—XVI. században már csak a Monostor elnevezéssel találkozunk. A XVII. században néhány zálogszerződésben felbukkan a Szaláncmonostor elnevezés is, a század végétől azonban egészen napjainkig csak a Monostor név használatos. Századunk közepén a Monostorral szomszédos Alsójózsán a Monostor név alternatívájaként néhány idős ember még használta a Szólát nevet is: “Megyünk Szólétra”. Ma már a Szólát, Szólátmonostor és Szóládmonostora elnevezések teljesen ismeretlenek.
Az Apaj-Keresztúry család kihalása után (XIV. század közepe) az örökösök kezén szétaprózódó Monostoron a részbirtokosok nevét egyetlen halom, út, dűlő vagy nagyobb határrész sem őrizte meg, de Miklós bán, a két Apaj és Keresztúry István nevét sem őrzik földrajzi nevek. Nincs tehát Rozsályi-rész, Thegzes-rész, Anarcsi-rész, Bacskai-rész, Várday-rész, Ártándi-rész, Urai-rész, Dengelegi-rész, Kun-rész, Kékedi-rész, Uj laki-rész, Bornemisza-rész, Monaki-rész, Balku-rész, stb., s ugyanúgy tökéletesen elfelejtődött mára a Szentpálteleki helynév is, mely birtokot kerek kőtemplomával a XIV. század elején vásárolta meg és csatolta Monostorhoz Keresztúry István. Valószínű, hogy a Pallaghoz tartozó Pallagi-rész (Tábornoktanya földje) sem egykori tulajdonosainak, a Parlaghyaknak a nevét őrzi, hanem a Pallag falunév vonódott át rá, miután hozzácsatolták. Az is lehet, hogy már eredetileg is Pallaghoz tartozott, egy 1835. évi térkép (”Igen régi határdombok menetelének rajza”) ugyanis ezt a területet pallagi földnek tünteti fel, az Apa fától északra eső terület viszont nincs elválasztva Monostortól. Kiképzelhető, hogy valahol itt állt Szent Pál kerek temploma és Szentpál birtok, melyet Apaj fia István vásárolt meg.

Tovább…

Monostor (Szóládmonostora, Szólátmonostor) Árpád-kori település volt a debreceni Nagyerdőtől északra, Parlag, Hosszúmacs, Szentgyörgy-Mihálylaka, Zelemér és Hadház között. Tágas határának déli és keleti fele már a középkorban is szántóföld, kaszáló rét és legelő volt, nyugati és északi része pedig tölgy-, szil-, nyár- és kőriserdő. A birtok nyugati-északnyugati része Szabolcs megyéhez, a déli-délkeleti rész pedig Bihar megyéhez tartozott.
Élő vízfolyása korábban sem igen volt, tavai, halászóhelyei is jelentéktelenek lehettek, kivéve a határ délnyugati szögletében elterülő Csukás-tavat és a keleti részen fekvő Füzest. Időszakos vízállások voltak még a Szordas északi felében (Molnár-lapos), a Kefés dűlőút északi harmadának két oldalán és a Kőomladékos-domb (Szent Pál-templom dombja) keleti oldalán húzódó Nagy-völgyben. Valamilyen “halas vizei” kétségtelenül voltak, több zálogszerződés is tanúskodik róluk. 1635-ben pl. “Nemzetes, nemes és vitézlő Szalontai Toldi Györgynek házastársa, nemzetes és nemes Kun Kata asszony” zálogba adta az őt illető “szaláncmonostori” birtokrészt “a Hattház nevű szabad Hajdú Városban lakó vitézeknek. . . minden erdeiével, szántóföldeivel, kaszáló rétivel, halászó vizeivel, malom helyeivel. . .” 1670-ben Bácskai Újlaki György “Debreczen Városának és minden lakosainak” zálogosította el birtokrészét “cum omnibus pertinentiis, spécifiée Erdejével, Mezejével, Szántóföldeivel, Kaszáló réttyeivel, Halászó vizeivel, és minden névvel nevezendő hozzátartozó pertinentiákkal.” Nevet viselő halmai (a szordasi Templom-hegy, Nagy-part, Kettős-hegy, Kis-domb, Harasztos, Nagy András-halom)

Tovább…

Józsa nagyközség Hajdú megye központi járásában van. Hozzátartozik Hajdúszentgyörgy (ez tulajdonképpen a Hartstein-féle nagybirtok 282 lakossal) és Kisszentgyörgypuszta (ez pedig a Halbrohr-birtok 106 lakossal). A község élén a főjegyző áll. A közigazgatási felsőbb hatóságok Debrecenben vannak. A községnek két református temploma van egy lelkésszel. Katolikus templom egy van, de pap nélkül. Vasárnap és ünnepnapokon Debrecenből szoktak küldeni papot misézni. A katolikus lakosság buzgó vallásos, a reformátusság viszont annál kevésbé.
A lakosság friss hússal való ellátását a községi vágóhíd végzi, míg az állatorvos csak ellenőrzésre szokott kiszállni Debrecenből. A vagyon és közbiztonság fenntartását a csendőrség végzi. Kaszinó, olvasókörök nincsenek, ezeket a korcsma helyettesíti. A felnőttek testi képzéséről a polgári lövészegyesület és a tűzoltóegylet gondoskodik. Az ifjúság testnevelését, valamint hazafias szellemben való nevelését a levente egyesület végzi igen szép eredménnyel.
Az idősebb lakosság szellemi érdeklődése csekély, de könyvtár hiányában nem is tudná kielégíteni. Újságot is ritkán olvasnak: a legolvasottabb lap a “Kis Újság” .
A közegészségügy színvonalát a hatóság tőle telhetően igyekszik emelni. Például el van tiltva a latrináknak és a trágyadomboknak a szűk udvaron való elhelyezése és azt szigorúan ellenőrzik. Orvos kettő van. Az anya- és csecsemővédelem feladatát a zöldkereszt kirendeltsége végzi.

Tovább…

Józsa régebben zsellérnek nevezett napszámos társadalma gyenge, de azért észrevehető rétegződést mutat. Legnépesebb része a földbirtokkal vagy bérlettel nem rendelkező mezőgazdasági munkásság, melynek száma 601, tehát a község 1581 főre becsült kereső lakosságának 38 %-át alkotja. Ez Józsa legnincstelenebb osztálya, még háza vagy házrésze is csak kis részének van. Keresetmód szerint a mezőgazdasági proletariátus osztálya sem homogén. Legnépesebb rétege a részesaratók osztálya. Ezek fő jövedelmi forrása a részaratás. E munka fejében kapják a levágott gabona keresztjének 13-ad, 14-ed részét és a konvenciót.
Ez utóbbi fejében kapnak 40 kg búzát és rozst, 2 kg szalonnát, 1 kg sót és 1 kg húst. Alapjában véve tehát ez elég szerény javadalmazás, mert az egész aratással nem keresnek többet 5-6 q gabonánál, ami bizony még kenyérnek sem elég. Az aratási munkában részt vesznek a kiskorú gyerekek és a nők is, mint marokszedők.
Másik jelentősebb kereseti forrás a kukoricakapálás. Ez szintén részesedésre megy. A termés negyedét kapják, és ennek fejében négyszer kell megkapálni és letörni a tengerit. Egy munkás rendszerint 2-3 holdat vállal magára, s megkeres ilyen módon, ha jó termés van, 8-10, esetleg még több mázsa tengerit. De ha rossz termés van, ami pedig a tengerinél elég gyakori, akkor a kereset alig üti meg az 1-2 mázsát.
Egyéb kereseti forrásuk a napszámos munka. Napszámért végzik a répa- és dohánymunkát, és mint napszámosok találnak alkalmazást Debrecen város kertészetében és birtokain. A napszám szégyenletesen alacsony. Férfiaknak 70-80, gyerekeknek és asszonyoknak csak 50-60 fillér. Panaszkodnak, hogy még a Gazdasági Akadémia is csak 1 pengőt fizet. Csupán Debrecen város kertészete adja meg a törvényesen minimálisnak előírt 1,50-es napszámot. Aratás idején aztán az uradalmak is felemelik a napszámot 1,20 pengőre. Az alacsony napszám mellett súlyosbítja a helyzetüket az a körülmény is, hogy a helybeli és környékbeli uradalmak nem adnak elég munkaalkalmat. Ezért kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, s az egész Hajdúságot és Nyírséget bebarangolják, mint alkalmi munkások.

Tovább…

Józsa lakossága, mint már a község történetének tárgyalásánál megismertük, Debrecenből kiköltözött zsellér nép. A népesség a rendelkezésünkre álló feljegyzéstől: 1869-től 1900-ig, amint azt az alábbi táblázat mutatja, részint beköltözés, részint természetes úton elég gyorsan szaporodott.

Ezután egészen 1920-ig a lakosság száma alig gyarapodott. Ennek oka az volt, hogy a földhiány miatt igen nagy volt az elköltözés. Csak a háború után, a földbirtokreform kapcsán szűnt meg az elköltözés, sőt még a bevándorlás is szaporította a lakosságot 12 fővel. Ezek jobbára debreceni kisfizetésű nyugdíjasok voltak, akik az olcsóbb lakhatási viszonyok miatt költöztek ki. 1930-ban a lakosság száma 3884 volt. A férfiak száma (1915) valamivel alacsonyabb a nők számánál (1969).
Faji tekintetben tiszta magyarok.
Vallási tekintetben a lakosság zöme református. A lakosság vallás szerinti megoszlását a következő táblázat tünteti fel:

Tovább…