Józsa története

1938-ig nem volt Alsójózsán római katolikus iskola. A római katolikus gyerekeknek 4-5 km távolságra kellett járniuk iskolába, ha egyáltalán jártak. 1937-ben került Józsára Sólymos nevű tanító, aki tarthatatlannak tartotta ezt az állapotot és lépéseket tett Lindenberger Ernő prépostnál egy római katolikus iskola építésének ügyében. A prépost hozzájárult és a római katolikus egyház költségén megépítették Alsójózsán az egy tantermes és nevelői lakásos iskolát. 1938. szept. 1-én egy nevelővel és 45 gyermekkel, I-VI osztályig megindult a római katolikus gyermekek tanítása.
Hiába volt iskola, a gyermekek télen nem tudtak résztvenni a tanításon. Nem volt cipőjük, ruhájuk. Sólymos igazgató a prépost hozzájárulásával, az egyház pénzén csináltatott 90 db gyermek télikabátot és 20 pár cipőt. A kabátokat, cipőket ősszel kiadták a gyermekeknek, tavasszal visszakérték.

A II. világháború idején az iskolákban katonák állomásoztak. Hónapokig nem volt tanítás. A rend helyreállítása után megindult újból a munka. Sokat segítettek a gyermekek tanításában Arany László, Sári Mihály és Nagy Tibor gimnazisták, akik vállalták, hogy tudásukhoz mérten végzik ezt a munkát addig, amíg állandó tanítók nem lesznek újból.

Tovább…

Az Iskola utcán lévő mindkét tanterem s a tanítói lakás is nyomorúságos épület volt. A tantermek alkalmatlanok voltak a megnövekedett létszámú ifjúság oktatására-nevelésére.
A tanítás egésznapos volt. Délben egy órás szünetet tartottak. Nyolcvan tanulónál kevesebb szinte soha nem volt egy csoportban, de annál több gyakran jutott egy tanítóra. Volt olyan iskolai év, hogy Sándor Imréné tanítónő 72 első osztályost tanított délelőtt, 57 második és harmadik osztályos tanulót pedig délután.
A tanulók fele ült, fele állt, váltva, mert nem volt annyi hely a templomi padokban, hogy mind egyszerre üljön.
Nehezítette a helyzetet az is, hogy a hajdúszentgyörgyi cselédek, béresek, dohányosok, kocsisok gyermekeit is itt kellett tanítani.

Tovább…

Meglepetés az Mnk-ban

Az 1950-es évek elejére már kicsinek bizonyult az 1927-ben nagy erőfeszítéssel és nagy összefogással, Alsójózsa központjában felépített 3 tantermes, 2 tanítói lakásos iskola, pedig az egyik lakást tanteremként használták
A felső tagozat 4 tanulócsoportja állandóan délelőtt, az alsótagozat ugyancsak 4 tanulócsoportja állandóan délután tanult A tanulócsoportok nagy létszámúak voltak. (Domokos Karola tanítónő 2. osztályos csoportjában például 1953 őszén 53 gyerek volt)
Az épület középső helyisége - ami a napközi beindulása után tálalókonyha lett - volt a nevelői szoba és az igazgatói iroda is egyben. (A pedagógusok úgy fértek el a kicsi helyiségben, hogy a felsőtagozatban tanítóknak ki kellett jönni ahhoz, hogy az alsótagozatban tanítók bemehessenek.)
Baán Gabriella tanítónő 1. osztályos csoportja már nem fért el az iskola épületében. Egy volt hentesüzletben - a Buraiék házában - kaptak helyet
A másik első osztályos csoportnak dr. Cseterás Simonné volt a vezetője. A 3-4. osztályos gyerekeket Sándor Imréné tanítónő és Sándor Imre tanító tanították.
A felsőtagozatban sem voltak sokkal többen ekkor, mint az alsóban: Szendrei Béla igazgató, Balla Ernőné igazgató helyettes, dr. Wittman Ádám, Csatári Dezső, Szabó Imre és felesége, Szabó Imréné.
A pedagógusok egy része Debrecenből járt ki kerékpárral vagy vonattal (Cseterásné, Baán Gabriella, Domokos Karola és a Szabó házaspár) a többiek helyben laktak.

Tovább…

Az 1960-as évek gyermekeinek nem volt olyan természetes a kirándulás, mint manapság. Bizony nagy élménynek számított, ha az iskola pedagógusai egy-egy alkalommal szerveztek kirándulást s a szülők ki tudták fizetni a költségeket.
Szinte felejthetetlen volt a józsai gyerekeknek az 1960-ban szervezett Mátrafüredi kirándulás, hisz az egész vonatot mi foglaltuk el. (alsó és felsőjózsaiak együtt.) Akkor láttunk először hegyet! Néhány gyereknek ki is tört keze-lába, hisz nem tudta, hogyan kell lejönni a hegyoldalon. Ugyancsak nagy élmény volt az 1962. júl. 9-12 közötti budapesti kirándulás is, amikor megtekinthettük az Országházát, a Halászbástyát, s elmehettünk Csillebércre, Esztergomba és Visegrádra.
A legkiválóbb gyerekek jutalomképpen mehettek el különböző vezetőképző táborokba.
Iskolánkban a helyi táborozás alapjait Balogh Györgyné, Ila néni teremtette meg 1965-ben, majd Lévai Béla folytatta nagy lelkesedéssel.
Az első táborozók - 30 fő - a Monostori-erdőben igazi nomád körülmények között töltöttek el egy hetet. A tábor romantikájába - a természet lágy ölén - félelem is vegyült, hisz nem egyszer meg kellett védeni a tábort az éjszakai “támadóktól”. (A “támadók” volt tanítványok voltak.) Estenként a tűz pattogó hasábjai mellett Nagy Miklós vezetésével árnyképvetítés folyt, vidám csasztuskák éneklésével vertük fel az erdő csendjét.

Tovább…

Az iskola tantestülete az új iskola átadását követő években-évtizedekben is nagy gondot fordított a kulturális tevékenységre. Balogh Györgyné, Domokos Karola, Farkas Rozália, Nagy Miklósné. Nagy Miklós - akkori pedagógusok - megtisztelő feladatnak tekintették a közösség szolgálatát. Fáradtságot nem ismerve azt akarták elérni, hogy a közösségen kívül maradt gyermekek vágyjanak a csapatba.
Munkájuk eredményeként igen szép eredmények születtek. 1961-ben Tóth Katalin 8. osztályos tanuló országos első díjat hozott szavalásból, a kővetkező évben az énektrió -tagjai: Dalmi Margit Kovács Mária, Pataki Piroska - jutott el Csillebércre. A triót Nagy Miklósné juttatta az országos sikerhez. Tanulmányi versenyeken is szépen szerepeltek a tanulók: Sánta Kálmán biológiából megyei, Tordai Zsófia kémiából országos, Szolnoki Tibor történelemből, földrajzból és matematikából jutott megyei versenyre.

Tovább…

Az 1970-es évekre az Alsójózsai (korábbi nevén Béke) utcai épületünk igen elhasználódott, megkopott,.folyamatos karbantartására a Józsa Nagyközségi Tanácsnak nem volt meg az anyagi fedezete, lehetősége.
A kisméretű tálalókonyha nem felelt meg a megnövekedett létszámú napközis csoportok kiszolgálására. A gyerekek ugyanabban a teremben ebédeltek, ahol tanultak, a termek délelőtt is, délután is foglaltak voltak. Zsúfoltak voltak a termek. A melléképület állapotát - ahol a WC is volt - a KÖJÁL mindig kifogásolta. Jogosan.
Az épület fokozatos rendbehozatalára Józsa Debrecen városhoz csatolásával kerülhetett sor. A segítségnyújtásban jelentős szerepe volt dr. Tar Károly akkori művelődési osztály vezetőnek.
Az Alsójózsai utcán történt szilárd burkolatú út építése sajnos “hátrányosan érintett” bennünket. A csapadékvíz elvezetését az útépítéssel egyidőben nem oldották meg. Ezért az út megépítésével - egy kiadós zápor után - több hektár területről az iskolaudvarra folyt a csapadékvíz. Évekig nagyon sokat szenvedtünk emiatt! Az épület s környékének elhanyagoltságát ez a probléma még tovább fokozta!
Nagyon sok levél megírása, számtalan fórumon való felvetés után végre 1990. novemberében hozzákezdtek a munkához, s 1991. június 10-én megtörtént a csapadékvíz elvezető rendszer műszaki átadása.

Tovább…

1955-ben, az iskola átadásakor a fiú gyakorlati oktatás részére a műhelyek a pincében voltak A nem megfelelő szigetelés miatt a pincét elöntötte a víz. Az 1960-as évek végén emiatt már nem lehetett a gyakorlati foglalkozásokat a pincében tartani. Az akkori iskolavezetés úgy oldotta meg a problémát, hogy a tágas földszinti folyosó beépítésével kialakítottak két szükségtantermet. Most már volt hely műhely részére!
Az “új iskola” képe s rendeltetése azonban a folyosó beépítésével alaposan megváltozott. A tetszetős földszinti rész - ahol volt orvosi szoba, kapus szoba, előadói terem - csúnya lett. Inkább hasonlít ettől az átalakítástól raktárra, mint iskolára.
A földszinti folyosó beépítését követő 3. évben (1972-ben) elkészült a technikai műhely nagyméretű fiú- s kisebb, leányfoglalkoztató teremmel, és raktárakkal.

A pincét 1979-80-ban szigetelték, az iskola felújítása alkalmával.

Véglegesen megakadályozni a talajvíz feltörését Mizsák József kőműves mesternek sikerült 1984-ben.

Tovább…

1985 után fellazult a régi rendszer az oktatásban is. Az iskolák fenntartásában az állam monopóliuma megszűnt Sokszínűvé vált az iskolarendszer: az önkormányzati tulajdonúak mellett megjelentek az egyházi, illetve az alapítványi iskolák is.
Ugyanakkor évekig tartó bizonytalanságok, megválaszolatlan kérdések sora kezdődött el. Például: Az iskolák finanszírozása milyen elvek alapján történik? Az állam előír kötelező feladatokat az önkormányzatoknak - még most sem lehet tudni pontosan, melyek ezek a kötelező feladatok. Bizonytalan az is, hogy a kötelező feladatok megoldásához garantálja-e az anyagiakat az állam. Az előző évek tapasztalata: az általános iskolákra kapott központi támogatást 15-20 %-kal az önkormányzatoknak kellett kiegészíteni.
A régi iskolarendszer fellazulása után is fenn kell, fenn kellene tartani az állami szabályozást, de az intézmények önállóságát is biztosítani kell. Bár az oktatási-nevelési intézmények önállósága sem lehet korlátlan, még akkor sem, ha a rendeltetésszerű működtetés költségeinek biztosítása helyett napjaink pénzügyminiszterei önállóságot kínálnak.
Az iskolák önállóságát korlátozó tényezők: 1. Az állam meghatározza a tartalmat a feltételeket. 2. A fenntartó önkormányzatok szintén korlátozó erővel lépnek fel. Megrendelők lehetnek az iskola irányában. Kell-e neki a program, amit az iskola nyújtani akar? Fedezi-e a költségeket? 3. Az iskolafelhasználók (szülők, tanulók, a közvetlen társadalmi környezet) szintén beleszólnak az iskola dolgaiba. De még napjainkig sem tisztázott, hogy pontosan mibe és milyen mértékig?

Tovább…